A BTM Aquincumi Múzeumának ásatásai és leletmentései 2004-ben (Aquincumi Füzetek 11. Budapest, 2005)

A római kori beépítettség kutatása az aquincumi canabae északi előterében (Budai Balogh Tibor)

Az ásatás teli időpontjából adódó irreális talajviszonyok sokáig nem tették lehetővé a sátoron kívüli munkát. Az utolsó napok kedvező időjárásának köszönhetően azonban megkezdhettük a feltáratlan terület szondázását. A déli kerítőfaltól kiindulva húztunk egv észak-déli irányú szondát, azonban a rendelkezésünkre álló idő kevés volt ahhoz, hogy végigvezessük a teljes ásatási területen, így a legdélebbi rész kutatatlan maradt. Minthogy a feltárt részen objektumnak nem találtuk nyomát, időnk lejártával átadtuk a munkaterületet. Az építkezés folytatásakor a kutatatlanul maradt területen, egészen közel a 18. századi kőépülethez, az ősszel is kutatott vizesárok vonalában előkerült egy, az úgynevezett „fürdőépülettel" megegyező tájolású, de szervesen ahhoz nem csatlakozó, freskóval díszített, négyzetes alaprajzú épületmaradvány. Falait rendkívüli szakszerűséggel szedték ki, kő gyakorlatilag nem maradt benne. A metszetben ragyogóan látszott a teljesen épen megmaradt, kiváló minőségű, rózsaszínű terrazzopadfó, valamint az épület egykori tetőzetét alkotó intakt íegu/a-omladék, amint az épület állapotromlásával az északi oldala mellé lezuhant. Fiatalmas mennyiségű, különböző színű freskómaradvánv került innen elő. Csak sajnálni lehet, hogv az épületet az építkezés során elpusztították, és nem nyílott mód szakszerű feltárásra. A veszteséget tovább fokozza, hogy az épület keleti iránvú folytatását már a 18. századi kőépület alapozásakor elpusztították. Augusztusban a Szentendrei út nyugati oldalán közművesítés indult, és ugvanitt előkészületek történtek az áruház felszíni parkolójába vezető kanyarodósáv kialakítására is. Az észak-déli tájolású közműárkot („A" árok) bejelentés nélkül markolták ki, számunkra a leletmentés maradt. A metin the east, all of which extended bevond the retaining wall. The main wall was cut by us in two places. Its foundation trench proved to be extremely deep and wide. It is especially interesting that, beside building debris, many conspicuously, high quality stones, which may have been re-uscd, were left behind when the wall was pulled down. The main wall and its environs appeared deep in the sandy substratum, deeper than the floor level. It can only be hopes that in the future there will be an opportunity to studv the area beyond the retaining wall from the level of the landscaping of 1882. The unrealistic soil conditions related to the winter weather did not afford us much time to excavate outside the tent. Owing to the favourable weather on the last days, however, the testing of the unexcavated territory could begin. We opened a north-south oriented test trench extending from the southern fencing wall, although there was not enough time to cross the entire excavation area. Thus, the southernmost territory remained unstudied. Since no trace of any feature was found in the excavated area, the territory was turned over to the developers since the time allotted to us expired. As the construction work proceeded, the remains of a building with a square ground plan appeared in the unexcavated territory in line with the water channel that had been investigated in the autumn, next to the stone building from the 18

th century. It had the same orientation as the so-called "bath building" although the two were not organically connected. It was decorated with a fresco. The walls had been pulled down very professionally with practically no stone left over. In the cross-section, it was clearlv possible to sec the completely