A BTM Aquincumi Múzeumának ásatásai és leletmentései 2004-ben (Aquincumi Füzetek 11. Budapest, 2005)

Az Aquincumi Múzeum kisebb feltárásainak helyszínei és eredményei a 2004. évben

tum minden valószínűség szerint római kút, amelyet azonban a tervezett épület nem pusztít el, ezért hogv az aránytalan költségnövekedést elkerüljük, az objektum visszatöltése és megőrzése mellett döntöttünk. A megelőző feltárás után a következő előzetes megállapításokat tehetjük a területtel kapcsolatban: A Kunigunda útja 38-40. szám alatt feltárt régészeti jelenségek valószínűleg vízelvezetést szolgáló római gödrök és árkok, amelyek közvetlen közelében azonban már egv vagv több cölöpszerkezetes építménv állt. A beásások betöltése és feltöltődése már a római korban befejeződött, és ez részben egv komolyabb kőépítmény bontásából származó építési törmelékkel történt. A területről származó topográfiai ismeretek alapján (ZSIDI 2002, 103-106) a feltárt objektumok valószínűleg közeli villagazdaság gazdasági részéhez tartoztak, ahol a főépület átalakításakor vagy bontásakor keletkezett építési törmeléket is deponálták. Lassányi Gábor Irodalom/Re ferences: 1 ,ASSANYI 2002 - Lassányi G: Feltárások az aquincumi municipium közelében. Aqfüz 8 (2002) 59-66. LASSÁNYI 2004 - Lassányi G: Bennszülött temetőrészlet Aquincum polgárváros territóriumán. BudRég 38 (2004) 287-299. ZSIDI 1998 - Zsidi P: Római kon villagazdaság részlete az aquincumi katonaváros és polgárváros között. Aqfüz 5 (1998) 99-108. ZSIDI 2002 - Zsidi P: Aquincum polgárvárosa. Budapest, 2002 14. Budapest, III. ker., Kunigunda útja 49. (Urs/,.: 19706/1) 2004. október 26. és november 15. között próbafeltárást végeztünk a Főtáv Komfort Rt. megbízásából az épülő gázfogadó állomás tervezett helvén. A terület az aquincumi polgárvárostól délnyugtra fekszik a nvugati városfal vonalától mintegy 250 méterre. Innen északra Nagv Lajos tárt fel egy a késő-Flavius kortól a 140-es évekig működő fazekastelcpet (NAGY 1942, 629-630; ZSIDI 2002, 99) a tavalyi évben pedig a I hiszti úton kerültek elő szórványos római maradványok. (LÁNG 2004) A feltárás során két, észak-déli kutatóárkot nyitottunk az épület tervezett alapozásának északi és déli részén. Az I. szonda 20x4 méteres, a 2. szonda 24x4 méteres méretű volt. Először gépi erővel kibontottuk a területet fedő mintegy 1,2 méter méh; kevert salakos újkori feltöltést. Ez alatt elértük a sötétbarna humuszos termett talajréteget, amelv minimális mennyiségű újkori és római kerámiát tartalmazott. A humusz réteg alatt az 1. szondában párhuzamos, 0,2 méter széles, egymástól szabályos 1,2-1,3 méter távolságra, hosszúkás észak—déli irányú beásásokat figyeltünk meg. A kilenc szabályos 0,2 méter mély beásás talán egy ismeretlen korú épület gerendav ázának lenyomata lehet, de nem kizárt, hogy valamilyen mezőgazdasági tevékenységtől származik. Egyikből néhány római kerámiatöredék került elő. A beásások szintje alatti humuszos réteg már a sárga altalajig nem tartalmazott leletanyagot. A 2. szondában sötétbarna humuszos talajrétegben murvás elválás volt megfigyelhető, amelv szintről köves betöltésű