A BTM Aquincumi Múzeumának ásatásai és leletmentései 2003-ban (Aquincumi Füzetek 10. Budapest, 2004)

A Szentendrei út - Záhony utca kereszteződésénél lévő római kori vízvezeték „pillér csonkok" technikai és műemlékvédelmi mentése (Vladár Ágnes)

3. kép: A Záhony utcai múzeum-bejárat, előkertjében az elhelyezett vízkő-tömbökkel Fig. 3: The limestone pillar in its new location in the front yard by the Museum entrance on Záhony Street teljes magasságát, így a méretek alapján megállapítható volt, hogy a nagyobbik tömb tömege mintegy 14 tonnát tesz ki. E jelentős súly miatt az első áthelyezési tervváltozat részletesen kidolgozott építéstechnológiája a nagyobb kőtömb vízszintes elvágására tett javaslatot. A vágási vonal meghatározásához, illetve az áthelyezési művelet elvégzéséhez szükség volt a maradványok pontos építészeti felmérésére. A régészeti feltárás révén kibontakozott az egykori falazott pilléreknek az eredeti felszín feletti egv-két sora: ennyi maradt meg a vízvezeték észak-déli menetébe illeszkedő lOOx 160 centiméteres alapméretű pillérekből. A nagyobbik tömb átvágásához, szükséges műszaki előkészületek során kiderült, hogy a „vízkő-pillér" a számítottnál lazább szerkezetű, károsodás nélkül sem átvágása, sem pedig a kőtömbbe mélyítendő, az cmelőhorgok elhelyezéséhez szükséges furatok készítése nem ficult since the two blocks rising over the ground surface were not human constructions but rather a stratified sediment of pillar size, which had precipitated from centuries of water seeping from the upper channel! The archaeological excavation revealed their total height, so we calculated that the volume of the larger block was about 14 tons. Due to problems of moving this significant weight, the fully worked out construction technology of the first version of the relocation plan suggested that the larger stone block should be cut horizontally. To determine the line of the cross-section and to execute the relocation, an exact architectural survev of the remains was necessary. During the archaeological excavation, one or two overground rows of the constructed pillars appeared. This is what remained of the pillars of the north-south running aqueduct, the ground surface of which measured lOOx 160 cm. It turned out during the technical preparations made for the cutting the larger stone that the "sediment-pillar" had a looser structure than had been calculated. It could not be cut and the holes to receive the lifting-hooks could not be drilled into the rock without causing damage. This meant that it was impossible to move it. As a result of negotiations with the parties interested in these operations, the second suggestion was accepted: the two blocks would be relocated without cutting them. They would be lifted in an upright position with a hoisting cable. By that time, the ultimate place of the blocks had been decided on so there was not need to store them in a temporary position which could have caused further difficulties. The technical description of the process of the hoisting cannot be the subject