A BTM Aquincumi Múzeumának ásatásai és leletmentései 2003-ban (Aquincumi Füzetek 10. Budapest, 2004)

Nagytétény-CAMPONA 2003 (Kocsis László)

kormos pusztulási réteget. E vékony réteg fölött és alatt is sötét humuszos betöltődés és négy cölöplyuk került elő. 2. ütem: Az 31-32. méternél előkerült kiszedett erődfaltól nyugatra az 1. árkot tártuk fel 34,2 métertől 39. méterig. Az árok „V" alakban, meredeken fut le egészen mélyre. A középpontja 37 méternél van, mélysége pedig mai aszfalttól, 4 méter. Az árok „V" alakú aljában beiszapolódás figyelhető meg 50 centiméter magasságig, ahol sárga löszös berétegződés is látható. Az árok betöltésben 180 centiméterig római anyaggal (10. kép) találkozhatunk, tegula és kőtörmelék formájában, míg felette sárga agyagos réteg jelentkezik, amiből középkori kerámia került napvilágra 40 méternél kezdődik a 2. számú árok. Közepe 43 méternél, míg a nyugati széle 46 méternél helyezkedik el. Jelenlegi mélysége 353 centiméter, azonban objektív okok miatt az árok fenekét nem volt módunkban feltárni. Betöltésében zömmel középkori kerámiát találtunk. 46,8 méternél kezdődik a 3. számú árok, ami hasonló formájú lehet mint az 1. számú árok. „V" alakban kialakított fenekű, bár itt sem sikerült teljesen lejutni az aljára. 49 méternél a mélysége 380 centiméter, ahol még mindig elég széles az a betöltési folt, ami arra utal, hogy legalább még 50-80 centiméter betöltést kellene eltávolítanunk, hogy elérjük az árok fenekét. Erre sajnos a határidő miatt nem volt módunk. így tehát a 3. árok becsült mélysége a mai felszíntől mérve 430-450 centiméter között lehet. Az árok nyugati oldala 53,4 méternél található. Ezen a helyen egy körülbelül 1 méter szélességű sáv helyezkedik el, amitől nyugati irányban 54,5-56,2 méter között újabb, kisebb, észak—déli árok került elő, slabs measuring 126 cm across. The top of the channel was found at a depth of 1 52 cm from the modern ground surface (Fig. 9). East of the channel, the via sagularis appears as a single layered thin, pebbly road surface. The first wall, which borders the via sagularis to the east, was found at 18 meters. The 56 cm wide opening of a praefurnium was built into the 60 cm wide, north-south oriented wall laid in mortar. It was composed of three stone slabs, which attest to heavy burning. The remains of a heating channel were uncovered inside the building, on the other side of the praefurnium. An approximately 80 cm wide heating channel was found just behind the mouth of the oven, of which the lateral walls have survived. A 52 cm wide channel forked from this central heating channel section towards the east. The remains of a raised floor could be observed on the two sides of the channel. The height of the floor level can be calculated from the height of the division wall built of undressed stones laid in clay, which was preserved in the northern wall of the trench. On the southern side, the edge stones of the floor-heating channel were still visible. The pair to the wall with the praefurnium was found at 13 meters. It was less well preserved than the other. The wall itself was too weathered to permit interpretation. It seems to have been laid in mud. Yellow clay bricks were uncovered on the other side of the wall, stuck together with dark, humic mud. The bricks had diverse measurements: 37-40 cm long and 29-30 cm wide with a thickness of 7-8 cm. A cast, mortary wall was found at 7.5 meters, which measured 44 cm across.