A BTM Aquincumi Múzeumának ásatásai és leletmentései 2003-ban (Aquincumi Füzetek 10. Budapest, 2004)

Nagytétény-CAMPONA 2003 (Kocsis László)

a 4. számú árok, aminek a szélessége 170 centiméter, mélysége pedig a jelenlegi felszíntől mérve 220 centiméter. A 4. árok felett már jelentkezett az az egyrétegű, újkori köves út, aminek a keleti szélét a 3. árok jelölte ki ebben a sávban. A köves felület 125 centiméterre van a jelenlegi felszíntől és gyakorlatilag a kutatóárok csaknem teljes további hosszát, (16,5 méter szélességben) 65,5 méterig lefedi. Felületének kibontása során nem találtunk a középkori, újkori utakra jellemző kocsikerék mélyítette árkokat, amiből következtetni lehetett volna az út irányára. Ezt az utat minta lezárná 67-68 méter között levő „V" alakú, 5. számú kisárok. Az 5. árok és a 62 méternél levő objektum között sík felület jelentkezett, ahol gyakorlatilag a löszös altalaj felületét értük el, ami fölött római és újkori anyaggal teli humuszos betöltést találtunk. Az előbb említett objektum 35-40 centiméter széles, lapos fenekű árok, ami északnyugat-délkeleti irányba fut és nem illeszkedik a római tájolási rendszerhez. Ettől az ároktól nyugatra a 64. méternél 1,4 méter átmérőjű kerek formájú beásás helyezkedik el, amit a löszhatártól 20 centiméterrel mélyebbre ástak. A lösz bolygatatlan sík felülete a mai felszíntől 160 centiméter mélyen van. Az újkori út felületét az előbb említett 5. számú, 66-67,5 méter között levő „V" alakú észak-déli árok zárja, és nem kapcsolódik a római tájolási rendszerhez. Betöltésében löszös, agyagos kőomladék látható, mintha ez lenne az út vagy tér nyugati árka. Mélysége középpontjánál 66,80 méternél 236 centiméter, szélessége 124 centiméter. 75 és 77 méter között, 195 centiméter mélyen a 3. század második felére keltezhető, délnyugat-északkeleti irányú, csontvázas sír került elő. A háton fekvő An open area followed on the eastern side of the wall, where no floor level could be demonstrated. We reached the loess at a depth of 218 cm. The north-south oriented wall, probably laid in mud, was found at 4 meters. It ran nearly parallel to the previous wall and measured 58 cm in width. East of the wall, we reached the surface of the ancient humus, where a thin, sooty destruction layer could be identified. Over and under this thin layer, another humic fill appeared together with four postholcs. Stage 2: West of the pulled-down wall of the fort uncovered at 31-32 meters, we established ditch no. 1 between 34.2 and' 39 meters. The ditch had a steep "V"-shape down to a great depth. Its center was at 37 meters, where its depth measured 4 meters from the modern asphalt pavement. Loam development could be observed on the "V"-shapcd bottom of the ditch to a height of 50 cm, where yellow loess layers could also be observed. The fill of the ditch contained Roman material down to a depth of 180 cm (Fig. 10) represented by tegula and stone fragments. A yellow clayey layer with medieval shards lay over it. Ditch no. 2 started at 40 meters. Its center lay at 43 meters, its western edge at 46 meters. Its present depth was 353 cm, although we could not get to its bottom for objective reasons. Its fill contained mostly medieval ceramics. Ditch no. 3 started at 46.8 meters. It may have had a similarly "V"-shaped bottom like ditch no. 1, although wc could not reach its bottom. Its depth was 380 cm at 49 meters, where the fill still seemed rather broad suggesting that we would have had to remove an approximately 5080 cm deep fill to reach the bottom of the ditch. Regrettably, we had too little time