A BTM Aquincumi Múzeumának ásatásai és leletmentései 2001-ben (Aquincumi Füzetek 8. Budapest, 2002)

Bevezető a 2001. évi régészeti feltárásokhoz (Zsidi Paula)

vicusától délnyugatra előkerült objektum (ok)-kai kapcsolatosan. A feltárást nehezíti, hogy a többségében amúgy is múlandó anyagból készült építmény(ek) (fa-föld konstrukció), a terepadottságok következtében vag}' lepusztultak, vagy nehezen megközelíthetők. A szóbanforgó, nagyobb kiterjedésű védmű elemeiként értelmezhető árkok ugyanis egy magasan fekvő kiemelkedés nyugati szegélyén húzódnak. Tőlük keletre, az egykori domb magaslatán a római kori objektumok az erózió következtében - kevés kivétellel - megsemmisülhettek. A nyugati oldalon pedig az árkokat egy jelentős szintesés követi, s az itt nyomokban fellelhető konstrukciós nyomokat méteres vastagságú, a mélvfekvésű, vizenvős területekre jellemző tömör, beiszapolódott humuszos réteg fedi. A feltárás során végzett, és még értékelés alatt álló archaeometriai vizsgálatok várhatóan segítenek a védművel körülvett, feltételezett objektum kiterjedésének, rendeltetésének, valamint a tábor és a vicus építéstörténetével való kapcsolatának megítélésében. Az albertfalvi feltárások másik szenzációja a kedvező földrajzi adottságokat kínáló területen megtelepedő, kora bronzkori népesség telepének feltárása volt. Ugyancsak a Duna jelentőségét húzza alá, mint this volume)

. The excavations, which proved to be the last year's most exciting ones, yielded many new data. Never-the-less, we still do not have the answer to the numerous questions regarding the feature(s) found southwest of the vicus of the auxiliary fort. The excavations are rendered difficult by the fact that the structure(s) were made of perishable materials (earth-wood constructions) which have either been eroded or they are difficult to get at. Namely the long ditches which were recovered, which can be interpreted as elements in a larger defensive system, are situated along the western rim of a high elevation. East of them, on the top of the former hill, nearly all the Roman features have been destroyed by erosion. On the western side, a significant fall- off in the level follows the ditches, and the construction traces still found in spots are covered by a one-meter thick compact, muddy humus layer, characteristic of deep lying waterlogged territories. The archaeomctric analyses carried out in the course of the excavation, which arc being evaluated at the moment, will probably help the archaeologists estimate the extent and function of the feature surrounded by the defense work, and determine its relation to the construction history of the fort and vicus.