A BTM Aquincumi Múzeumának ásatásai és leletmentései 2000-ben (Aquincumi Füzetek 7. Budapest, 2001)

8. Kutatások az aquincumi polgárvárostól keletre lévő területen (Zsidi Paula)

sal párhuzamosan futó - mély, betonalapozású sávok az építési terület 57%-át tették ki, azaz 57%-ban pusztították el a történeti rétegeket, így számunkra összesen négy, eltérő szélességű sávban, mintegy 1400 négyzetméternyi terület (I.-IV. terület) maradt, ahol lehetőségünk nyílott az eredeti rétegsor megfigyelésére. A területsávok közül a délkeleti (Duna felőli) sáv volt a legszélesebb, itt 12 (nagyjából 10x10 méteres) szelvény megnyitására volt lehetőségünk. A II. III. és a IV. területsávok szélessége 3-6 méter között mozgott. A feltárás menete, hasonlóan az 1998. évi feltáráshoz a következő volt: először az újkori, változó vastagságú réteget távolítottuk el gépi segítséggel, majd a gép utáni kézi felület tisztítást követően kitűztük a korábbi raszter folytatását, és tanufalak meghagyásával megkezdtük a kézi feltárást. A II.-IV. területek esetében a teljes felület feltárására került sor. Ezt többek között az tette lehetővé, hogy a terep nyugati irányban erősen emelkedett, s míg a Duna felőli, délkeleti részen az újkori feltöltés és a történeti rétegek mintegy 2-3 méter vastagságban ültek a sárga, homokos altalaj felett, addig a legnyugatabbi, IV. számú területen ez már csak alig 1 méter volt. east-southwest oriented parallel deep concrete foundations occupied 57 % of the construction area, which means that 57% of the historical layers were destroyed. Thus, only four bands of various widths were left for excavations on a surface of about 1400 square metres (territories I-IV), offering an opportunity to observe the original layer sequence. The southeastern band (on the Danube side) was the widest, where 12 (about 10 X 10 m ) trenches could be opened. The widths of bands II, III and IV varied between 3 and 6 metres. The excavations followed the same regime as in 1998: first the modern layer of varying thickness was mechanically removed, followed by a manual scraping of the surface. The continuation of the grid system was set up and manual excavation was started on the scraped surface, leaving baulks between the trenches. In territories II-IV, the whole surface was unearthed. This was made possible by the fact that the surface sloped sharply upwards to the north. The modern fill and the historical layers lay in widths of 2-3 m over the yellow, sandy virgin soil on the southeast on the Danube side, while the same sequence was no more than 1 m in width in the westernmost territory no. IV.