A BTM Aquincumi Múzeumának ásatásai és leletmentései 1996-ban (Aquincumi Füzetek 3. Ásatások 1996-ban Budapest, 1997)

3. Előzetes jelentés a helytartói palota szondázó jellegű kutatásáról (H. Kérdő Katalin)

Hadrianusszal csaknem egy időben, Kr. u. 111-113 között volt kis-ázsiai Bithynia és Pontus helytartója. Fennmaradt leveleiben többek között ír birtokairól is. Ebből megtudjuk, hogy az átriumos, oszlopfolyosós, fürdőmedencékkel ellátott épületeken kívül, szökőkutas belső udvarok, rét, halastó, lovaglópálya, nyáron használt csarnok, különleges alakúra nyírt bokrokkal szegélyezett sétaösvények tartoztak etrúriai birtokához, melyről azt mondja: „Mert rajongok ezért az egészért, amit legnagyobbrészt magam építettem, s amit más kezdett benne építeni, azt is én fejeztem be." És még egy idézet a táji környezet hangulatának érzékeltetésére: „Fenn a pálya szélénél, fehér márványpad, amelyet négy carystusi márványoszlopra felkúszó szőlő fut be. Apádból, mintha a rajta ülő súlya nyomná ki, kis csöveken víz szökken elő, s egy kővályún csinos márványmedencébe folyik. A lefolyást észrevétlenül úgy szabályozzák, hogy a medence mindig tele van, de sohasem csordul ki belőle a víz. Az előételeket s a nehezebb edényeket a medence szélére szokták letenni, a könnyebb ételek és edények hajó és madár alakú kis csónakokon úsznak körbe. Szemben egy szökőkút lövelli magasra vizét, melyet újra és újra visszanyer, mert a magasba felszökő sugár magára hull their fondness of nature and even decorated the interior of their palaces and villas with sophisticated wall paintings that imitated the beauty of natural landscapes, took advantage of the island's potential. From a different point of view, it is worth quoting a coeval source. Pliny the younger, a contemporary of Hadrianus, was the governor of Bithynia and Pontus in Asia Minor between AD 111-113. In his surviving correspondence he discussed, among other subjects, his estates. Aside from the buildings equipped with atria, corridors aligned by columns and swimming pools with external features, his estate in Etruria mustered inner courtyards with fountains, meadows, fish ponds, horse riding courses, summer halls and walking paths bordered with neatly trimmed bushes. He adds: "I adore all this, which were largely built by myself, and even constructions started by others were finished by me." Another quote will further illustrate the atmosphere of this environment: "Up, at the edge of the course, a white marble bench stands with four Carystus columns grown in by grapewine. Pipes in the bench, as if under the weight of those seated, spill water into a spout that leads into a pretty marble basin. The water level in this basin is regulated in a