Országgyűlési Napló - 2022. évi őszi ülésszak

2022. november 2. szerda - 35. szám - Gyermekeink jövőjéről, a közoktatás minőségéről és feltételrendszeréről című politikai vita - ELNÖK:

910 magyar forintot, mert ezzel még jobban leértékelik az amúgy is megalázóan alacsony magyar fizetéseket, a megtakarításokat - már akinek még van -, és a nemzeti vagyon egészét, beleértve az ingatlan vagyon értékét is. További nagyon fontos változtatás lenne, hogy ha a kormány adóváltozást eszközöl, akkor évente maximum egy, azaz egy alkalommal nyúlhasson hozzá az adórendszerhez. Magam, teszem hozzá, itt is jobban örülnék annak, hogyha csak pozitív irányba és adócsökkentéssel operálva nyúlna hozzá ehhez. A multi cégek közteherviselésbe való bevonása az, ahol kivételt tehetünk, és ahol az adók racionalizálása felmerülhet; legalább vita tárgyát képezze mindez. De egyértelműen látszik, hogy nemhogy évente egyszer nyúlnak az adórendszerhez, a katát egy-két hét alatt sikerült kivégezni, és egy teljesen másik esetben, amikor amúgy pozitív irányban a 25 alattiak szja-mentességét szeretnék kiterjeszteni. Az előttünk benyújtott adócsomagban keressük ennek a nyomait, mégsem látjuk. A kormányzati kommunikációban ez megjelent, s valószínűleg majd egy külön csomagban fog két héttel később megérkezni, vagy más úton-módon rendezik. De az egészen biztos, hogy nem alacsony bérekkel kell versenyezni a nemzetközi piacon, nem kellőképpen rugalmas munka törvénykönyvével, hanem például azzal, hogy kiszámítható klímát teremtünk, és évente maximum egyszer lehessen belebabrálni az adórendszerbe, többször semmiképpen. S ha már itt tartunk, az is abszolút indokolt lenne, hogy szűnjön meg a kötelezően fizetendő 5 ezer forintos kamarai hozzájárulás, hiszen az az egészen elképesztő helyzet állt elő, hogy a magyar vállalkozók kötelező jelleggel fizetnek valamiért valakinek, aki aztán nem az ő érdekeit képviseli, hanem gyakorlatilag a kormányzati kommunikáció előszobájában lakmuszpapírt játszik. Bepróbálkozik különböző bejelentésekkel, megnézik, szondázzák a kormánypártok azt, hogy hogyan reagálnak ezekre a Parragh-féle bejelentésekre, és aztán a végén amiről úgy ítélik meg, hogy a társadalmi ingerküszöböt az éppen nem üti át, azt meg is valósítják. S megint a Parragh-féle nyilatkozatokból is az derült ki, hogy Magyarország jelenlegi kormánya továbbra is a nemzetközi összevetésben kíméletlenül alacsony bérekkel akar versenyezni. Ezzel szemben mi a vállalkozók számára a közzétett hárompontos csomagunkkal egyértelműen azt célozzuk meg, hogy a multi cégekkel és a külföldi érdekekkel szemben azokat kedvezményezzük, akik a nemzetgazdaságot a hátukon viszik, ezek pedig a mikro-, kis- és közepes méretű vállalkozások. Köszönöm a figyelmet. ELNÖK: Köszönöm szépen. „A haza nem eladó! Vagy euróért mégis?” címmel napirend utáni felszólalásra jelentkezett Dócs Dávid, a Mi Hazánk képviselője. DÓCS DÁVID (Mi Hazánk): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Kevesen maradt Képviselőtársaim! A haza nem eladó - vagy euróért mégis? És most nem arra gondolok, hogy az európai uniós források érdekében szinte bármit elfogad a magyar kormány, amit az Unió ki akar kényszeríteni belőlünk, hanem arra, hogy sajnos szeretett hazánk, a magyar föld nincs megvédve, noha a magát nemzetinek valló kormány ezt ígérte, és maga Orbán Viktor is ezt hangsúlyozta a múlt heti zalaegerszegi beszédében. Ha emberek millióinak kell elhagynia az országot, akkor a következő nemzedéknek nem marad szülőföldje. Nincs hová futnunk, mert Magyarországot sehol máshol nem találhatjuk meg. Ezt kell megtartani, ezt kell megvédeni, itt kell boldogulni. Ezt pedig minden magyarnak így is kell gondolnia, és így is szükségeltetne cselekedni. A magyar fiatalokat pedig ennek szellemiségében kéne nevelni, ám a lesújtó valóság az, hogy kevesen nevelkednek így, kevesen gondolják így, és még kevesebben cselekednek is így - többek között a magyar kormány sem. Nem védi meg, nem tartja meg sem területileg, sem magyarnak szeretett hazánk, így boldogulni is egyre kevesebben tudnak hazánk fiai közül a saját országukban. Ha a kedvezőtlen folyamatokon nem változtatunk időben, ami elsősorban a mindenkori magyar kormány feladata, akkor már nem is lesz hova visszatérniük a kalandvágyból a nagyvilágban szétszéledőknek, akik Magyarországot sehol máshol nem találhatják meg, de hazatérve lassan már itt sem. A baj nem kicsi, így nem elégséges csupán a retorikában, de a valóságban is meg kell védenünk országunkat a tengernyi veszedelemtől. És most nem a szomszédunkban dúló háborúra, a szankciók fojtogatására, az elszabadult energiaárakra, a rekordmagas inflációra vagy a még ennél is magasabb mértékeket öltő korrupcióra gondolok elsősorban, hanem a külföldiek egyre ijesztőbb térhódítására és az ezzel járó elmagyartalanodásra. Bár a kormánypropaganda szerint Magyarország jobban teljesít, a valóság mégis az, hogy hazánk életszínvonala nemcsak az uniós átlag alatti, de már sok esetben a szomszédos államok is messze meghaladják azt. Ebből következik, hogy a pénzük itt nálunk még többet ér, és igyekeznek is azt minél jobban befektetni nálunk, a magyar a saját hazájában pedig egyre inkább a perifériára, sőt sok esetben már azon túlra szorul. Itt nemcsak gazdasági, de egyben demográfiai katasztrófáról is beszélhetünk, hiszen számtalan példa van arra, hogy hogyan néptelenednek el járásnyi területek a magyarok elvándorlása és a külföldiek térnyerése következtében. Mindennek az alapja a magyar föld, szeretett szülőföldünk, így annak védelme az alaptörvény P) cikke szerint is kiemelt kötelességünk lenne. Ezzel szemben viszont nem egy olyan gyalázatos döntésről hallhatunk a Dunántúlról, ahol ausztriai címen élő osztrák állampolgárok előzik meg az elővásárlási jog gyakorlásában a tősgyökeres, valóban földműves helyi lakosokat, akiknek sok esetben ez az életük, vagy munkásságuk rendkívül példaértékű. Erre példa a most bekebelezés előtt álló Tündérkert Mozgalom gondozásában lévő terület is. A mozgalom annak érdekében lett létrehozva, hogy génbankként állami feladatot helyettesítve megőrizzék számunkra és az utókor számára a