Országgyűlési Napló - 2022. évi őszi ülésszak

2022. november 2. szerda - 35. szám - Gyermekeink jövőjéről, a közoktatás minőségéről és feltételrendszeréről című politikai vita - JAKAB PÉTER (független): - ELNÖK: - Z. KÁRPÁT DÁNIEL (Jobbik):

909 JAKAB PÉTER (független): Köszönöm a szót. Amikor néhány héttel ezelőtt felszólaltam itt a parlamentben, akkor kértem önöktől valamit. Azt kértem, azt követeltem, hogy a parlament oszlassa fel önmagát, és legyen új választás Magyarországon, hiszen mára világossá vált, hogy április 3-án a Fidesz hazugsággal nyert, rezsicsökkentés meg hasonlók. Képviselőtársak, nagy a csend! Nagy a csend! Ahhoz, hogy feloszlassuk a parlamentet, 199 képviselőből 100 bátor emberre van szükség. A miniszterelnök nemrég azt mondta, hogy van itt 133, és most meg egy sem jelentkezik? Hát hol vannak, képviselőtársak!? Van ebben a teremben 100 bátor ember, aki hajlandó végre a nép pártjára állni a Fidesszel szemben? Van ebben a teremben 100 bátor ember, akinek fontosabb az ország sorsa, mint a saját széke? Van ebben a parlamentben 100 bátor ember, aki hajlandó lemondani a saját parlamenti székéről azért, hogy új választáson kérjen felhatalmazást a választóktól, most már az igazság birtokában? Képviselőtársak, ha nem tűnt volna fel, a magyar kormány beismerő vallomást tett. A magyar kormány beismerte, hogy nem tudja megoldani a válságot, törvényt akarnak hozni arról, hogy a válság megoldása valójában nem is a magyar állam feladata, hanem a magyar adófizetőé: a melósé, a tanáré, az ápolóé, a rendőré, a kisnyugdíjasé. Hát, ilyen a világon nincs! Hadd kérdezzem már meg, hogy ki fizet itt adót kinek: a magyar állam fizet adót nekem? Vagy én fizetek adót a magyar államnak? Mert ha én fizetek adót az államnak, akkor a magyar államnak kutya kötelessége megoldani azt a válságot, amit egyébként ő idézett elő. Vagy ha ez nem megy, akkor igen, a parlament oszlassa fel önmagát, és legyen új választás. Hát mit nem értenek ezen? Én elhiszem, képviselőtársak, hogy önök itt elücsörögnének a zsíros fizetésért 2026-ig, csak tudják, az a helyzet, hogy a magyar embernek nincs ideje megvárni 2026-ot, mert belekóstol az ezerforintos kenyérbe, a 430-as euróba meg a hétszeres gázárba. Most kell cselekedni, képviselőtársak, most kell feloszlatni a parlamentet, és most kell megadni a magyar embereknek a lehetőséget arra, hogy döntsenek a hogyan továbbról. Folytatódjon a megszorítás, folytatódjon a drágulás, folytatódjon a rekordinfláció, a gázáremelés, a cukorhiány, maradjon a Fidesz? Vagy jöjjön inkább egy szakértői kormány, amelyik csatlakozik az uniós ügyészséghez, véget vet a korrupciónak, és uniós pénzből, nem a melós, nem a kisnyugdíjas pénzéből, hanem uniós pénzből elkezdi végre a valódi válságkezelést? Legyenek bátrak, képviselőtársak, de mi, ellenzékiek mindenképp! Szedjük végre össze magunkat, ne csak a Nép Pártján Mozgalom, ne csak én követeljek itt új választást, de mindenki, aki ellenzékinek vallja magát! Ne csak a Facebookra írogassuk ki nagyon keményen, hogy Orbán, takarodj, meg mondjon le, meg váltsuk le őket, de ütközzünk is meg velük bátran, egyenes gerinccel! Aki fél, az keressen más szakmát, a többiek meg álljanak végre a sarkukra, álljanak végre a nép pártjára, legyen új választás Magyarországon! Nálam lehet jelentkezni, képviselőtársak, várom önöket, maradok a nép pártján. ELNÖK: Köszönöm szépen. „Meddig még?” címmel napirend utáni felszólalásra jelentkezett Z. Kárpát Dániel, a Jobbik képviselője. Z. KÁRPÁT DÁNIEL (Jobbik): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Méltatlanul kevés szó esik azokról, akik a hátukon viszik a magyar nemzetgazdaságot ebben a kíméletlenül nehéz helyzetben is, a magyar mikro-, kis- és közepes méretű vállalkozásokról. Mostani hír, hogy 18 perc alatt fogyott el az a kormányzati gyármentő keret, amiről egyébként nem is titkolták, hogy alapvetően multi cégeket, nagy társaságokat, tehát a tőkeerős és tartalékokkal rendelkező társaságokat szeretnék támogatni. Ez a 150 milliárdosra tehető keret mégis nagyon rövid idő alatt elfogyott, és önmagában irritáló volt, hogy már a felvezető kommunikációból kiviláglott, hogy magyar mikro-, kis- és közepes méretű vállalkozások számára ez a keret nem annyira elérhető, de nyilván az lehet a cél, hogy legalább hasonló nagyságrendben támogassák azokat a hazaiakat, akik egyébként nem a munkahelyeknek csak az egyharmadát szavatolják, mint a multi cégek, hanem a munkahelyek kétharmadát biztosítják. És azt is látnunk kell, hogy ezeket a mikro-, kis- és közepes méretű vállalkozásokat nemcsak a piacosított rezsiárak sújtják brutálisan, de bizony a gyenge forint, a tudatosan gyengén tartott forint - idézőjelben - áldásos hatásait is a multi cégek tudják élvezni. A magyar kis társaságok számára ez jellemzően nehézséget okoz, és mivel 1,7 millió ember kimarad a bérstatisztikából, köztük öt fő alatt foglalkoztató cégek, volt katások, mikrovállalkozások, elmondható, hogy az ő érdekeikért is ringbe kellene szállni. (22.00) Éppen ezért szorgalmazom azt, hogy alaptörvényi szinten rögzítsük, hogy a magyar nemzeti fizetőeszköz értékállóságát kutya kötelessége minden kormánynak legalább megkísérelni megőrizni, nem tízéves fáziskéséssel, mint ahogy a Fidesz csinálja, és nem ilyen teszetosza módon, mint ahogy próbálkozott vele, és tegyük hozzá, hogy sikertelen módon. Ugyanis 2010-ben a kormányváltáskor 266 forintot kellett fizetni egy euróért, és mindig elmondja a Fidesz, hogy szerinte a háború miatt szállt el 410-ig vagy 420-ig az árfolyam. A helyzet az, hogy a háború lehetséges kirobbanásáról szóló első hírek időszakában már 367 forintot kellett egy euróért adni, tehát több mint száz forintot romlott az árfolyam odáig. Éppen ezért javaslom azt, hogy az Alaptörvényben rögzítsük, hogy ne fordulhasson elő ilyen, ne fordulhasson elő az, hogy tudatosan roncsolják a