Országgyűlési Napló - 2022. évi őszi ülésszak

2022. november 2. szerda - 35. szám - Gyermekeink jövőjéről, a közoktatás minőségéről és feltételrendszeréről című politikai vita - ELNÖK: - JAKAB PÉTER (független): - ELNÖK: - SZTOJKA ATTILA (Fidesz): - ELNÖK:

903 kompetenciaszintje, míg 2018-ban, az utolsó PISA-mérés idején ez már szignifikánsan az átlag alatt volt. Tehát önök egy lecsúszásba kergették a magyar diákok teljesítményét, egy leszakadást hoztak a magyar közoktatásban. Ha megnézzük azt, ami szintén egy nagyon fontos adat, hogy hogyan alakul a gyengén teljesítők aránya, azt látjuk, hogy a PISA-mérés szerint a szövegértésben a 2009-es 18 százalékról 2018-ra 25 százalékra emelkedett azoknak az aránya, akik gyakorlatilag a leggyengébb szinten teljesítettek, funkcionális analfabétaként tanultak abban az adott évfolyamban. Ez egy óriási szám. Ha belegondolunk, minden negyedik magyar diák, aki részt vett ezen a mérésen, nem érti azt, amit olvas. Ez nagyon súlyos, és ez a szám is jelentősen, szignifikánsan nőtt, ami az önök kormányzásának szintén egy komoly kudarca, hiszen ezek a diákok később, kikerülve az iskolapadból, nem tudják továbbképezni magukat, nem tudnak tanulni, emiatt a XXI. század munkaerőpiacán, ahol nagyon fontos, hogy át tudja képezni magát egy diák, hogy új szakmákat tudjon tanulni, nem fognak tudni beilleszkedni tartósan. Szintén egy óriási probléma a pedagógusszakokra jelentkezők számának drasztikusan csökkenése, ami tökéletesen mutatja, hogy milyen a pálya népszerűsége. 2016-ban több mint 20 ezren jelentkeztek ilyen szakokra, 2022-ben azonban ez 12 ezer alá, majdnem a felére csökkent a pedagógusszakokra jelentkezők száma. Ez óriási csökkenés, kedves képviselőtársaim, és mutatja azt, hogy a felvételizők bizony a lábukkal szavaznak, és pontosan tudják, hogy milyen egzisztenciális körülmények fogadják őket a pedagógusszakokon, és pont ezért, akár sokszor úgy, hogy lenne affinitásuk a pályára, nem választják mégsem ezt a pályát, mert lebeszéli őket a családjuk, lebeszélik őket a szeretteik azzal, hogy nem tudnak majd megélni ebből a hivatásból. Itt hivatkoznék Dúró Dóra képviselőtársamra, aki mondott pár bölcs gondolatot arról, hogy bizony elhangoznak különböző statisztikai adatok mindkét oldalról, és egy egyszeri választó, aki nézi ezt a vitát - nem tudom, hányan követték teljes terjedelemben -, aki végignézte, lehet, hogy nem tudja, melyik oldalnak higgyen. Én azt tanácsolom ezeknek a választóknak, hogy a megélt valóságnak higgyenek. A megélt valóságnak higgyenek. Hogy mi a megélt valóság? Azt gondolom, hogy például ez a kép, amit közösen megnézhetünk (Felmutat egy papírlapot.), és amely a miskolci Herman Ottó Gimnázium tanári karát mutatja. A kép tökéletesen ábrázolja azt, hogy mi a megélt valóság, és mi az, amit látunk a magyar oktatás rendszerében, hogy milyen a pedagóguskar korösszetétele. A tanárok közel fele egy nemrégi mérés szerint több mint 50 éves, ami nagyon aggasztó, miközben mindössze 5 százalékuk 30 év alatti. Ez egy nagyon kedvezőtlen korösszetétel, és ha így megyünk tovább, ilyen alacsony jelentkezői számokkal, akkor egyszerűen nem fogja tudni tartani magát a közoktatás ezen a színvonalon, vagy nem lesznek tanárok, vagy pedig olyan embereket lesznek kénytelenek felvenni az iskolák, akiknek nincs diplomájuk, vagy végtelen számú helyettesítésbe fognak bocsátkozni. Ez mindenképpen rombolja az oktatás színvonalát. Ki fog holnap tanítani? - kérdezik joggal a pedagógus-szakszervezetek és a tiltakozók önöktől. Erre önöknek kell választ adniuk, hiszen nem mutogathatnak örökké vissza a 12 évvel ezelőtti időkre. Már csak azért sem, mert mindenki a saját tetteiért felelős, és 12 esztendő bizony elegendő arra, még az oktatásban is, hogy beérjen a munka gyümölcse. Az oktatásban hosszabb idő kell ahhoz, hogy meglátszódjanak az eredmények, de 12 év már elegendő arra, hogy ne lehessen visszamutogatni az előző kormányokra. Ha belegondolnak, már vannak olyan diákok, akik az önök oktatási rendszerében lettek első osztályosok és az önök oktatási rendszerében érettségiztek le. Az ő eredményeikért kizárólag az önök kormánya felelős. Kicsit úgy érzem, amikor erről beszélnek, és már kóros mértéket ölt a gyurcsányozás, a 2010 előtti időkre mutogatás, hogy ez olyan, mint egy autótolvaj, akit ha elkapnak és bíróság elé állítanak, arra hivatkozik, hogy neki nem volt gyerekszobája, és nem kapott matchboxokat az édesapjától, ezért követte el az autótolvajlást. Önök is egy mentségbe, kifogáskeresésbe menekülnek, és a saját teljesítményüket próbálják elpalástolni azzal, hogy milyen problémák voltak, milyen hibák történtek a 2010 előtti időkben. Azt kérem önöktől, hogy ezt ne tegyék, vállalják végre a felelősséget, és a saját tetteikkel bizonyítsák azt, hogy elkötelezettek az oktatás iránt, hiszen az oktatás nemzeti hatáskör, és önöknek 12 évük volt arra, hogy tisztességes bérszínvonalat kialakítsanak. Az 50 százalékos emelésre egyébként - csak hogy lássuk a nagyságrendeket - körülbelül 300 milliárd forintra lenne szükség, és önök például nemrégiben 350 milliárd forintot költöttek csak a veszteséges Vodafone megvásárlására, valamint további súlyos százmilliárdokat költenek nemzeti konzultációra, kormányzati propagandára vagy soha meg nem térülő Budapest-Belgrád vasútvonal építésére. De azt is látjuk, hogy magában a közoktatás rendszerében is van még pénz, csak nem jól hasznosul. Gondolhatunk itt például arra, hogy a tankerületi vezetők milliós jutalmakat kaptak az előző év végén, miközben a pedagógusok két bejglit vagy még annyit sem. Azt gondolom, ez nagyon igazságtalan motivációs jutalmazás. Tudom, hogy önök is kaptak, államtitkár urak, jelentős jutalmat, de azt gondolom, hogy a pedagógusoknak is járna a teljesítményükért jutalom, és nemcsak jutalom, hanem tisztességes fizetés. Önök arról beszélnek, az elején Rétvári képviselő úr, államtitkár úr is mondott nagyon igaz mondatokat, amikor arról beszélt, hogy a tettek számítanak, nem a szavak. (Rétvári Bence: Így van!) A tettek számítanak. Azt kérem önöktől, tartsák magukat ehhez, és amikor ígérgetnek béremelést, akkor tudják azt, hogy a pedagógusoknak ez már nem jelent semmit, ők már annyi ígéretet kaptak, hogy lehúzhatják a vécén az egészet. Ők tetteket szeretnének, azt szeretnék, hogy végre egy olyan bér érkezzen a számlájukra, amely után a hónap végén nincsenek megszorulva, és ki tudják fizetni a számláikat. Azt kérem, hogy a tettek beszéljenek önökből, és ne