Országgyűlési Napló - 2022. évi őszi ülésszak

2022. november 2. szerda - 35. szám - Gyermekeink jövőjéről, a közoktatás minőségéről és feltételrendszeréről című politikai vita - ELNÖK: - JAKAB PÉTER (független): - ELNÖK: - SZTOJKA ATTILA (Fidesz): - ELNÖK:

902 megpróbáljuk azt, hogy ők tényleg beszéljenek kerek mondatokban arról, hogy mik a terveik a közoktatást feszítő problémák megoldásáról, és vázoljanak fel valós megoldásokat és olyan terveket, amelyek kielégítik vagy legalább válaszolnak a tiltakozók követeléseire. És tegyék mindezt úgy, hogy ott vannak a teremben azon pedagógus-, diák- és szülőszervezetek képviselői, akik az elmúlt hónapokban egy nagyon jelentős tiltakozási hullámot szerveztek, és olyan követeléseket fogalmaztak meg, amelyek széles körben a szakma és az oktatás érintettjei által el vannak fogadva, támogatottak, és a helyzet normalizálására törekszenek. Sajnos, csalódnunk kellett, hiszen a kormány annak ellenére folytatta a valóság és vele együtt a mindenki számára nyilvánvaló problémák tagadását, hogy nyilvánvaló az is, hogy már a saját szavazói is változást szeretnének. Rétvári Bence államtitkár úr a minap maga ismerte el, hogy az október 23-ai tiltakozáson bizony ott voltak a fideszes pedagógusok is. Azt már megszokhattuk, hogy az ellenzéki állampolgárok véleménye nem érdekli önöket, de azt gondolom, az új, hogy már a saját szavazóik figyelmére sem tartanak igényt, és nem számítanak önöknek a szavazóik kérései. Hiszen ezek a szavazók ott vannak a tüntetéseken, és szeretnék ők is, hogy magasabb fizetésük legyen, és megoldódjanak azok a problémák (Vitályos Eszter: Mi is ezt szeretnénk!), hiszen a fideszes pedagógusok is megalázóan keveset keresnek, a fideszes családoknak is egyre nagyobb teher a különórák megfizetése, a fideszes diákok is bizony nagyon túl vannak terhelve. Kedves Kormánypárti Képviselőtársaim! Az oktatás ügye nem pártpolitikai kérdés, hanem egy közös nemzeti ügy. Ezt sokszor elmondjuk, de jó lenne megélni is ezt a közös nemzeti ügyet. Ezért kezdeményeztük ezt a vitanapot, hátha önök is ráébrednek erre, és végre kialakulhat egy konstruktív párbeszéd. Sajnos, összességében azt elmondhatjuk, hogy ez nem alakult ki, hiszen önök újra egy kitalált ellenséggel harcoltak, 12 évvel ezelőtti időkre mutogattak vissza, és Brüsszelre hárítják a saját felelősségüket. (Rétvári Bence: Rátok, nem Brüsszelre!) Illetve szintén nem meglepő, hogy statisztikákkal bűvészkedtek. Azt gondolom, ha már statisztikáról van szó (Rétvári Bence: Bűvészkedjél!), akkor azért emeljünk ki még párat, mert én azt éreztem néha, hogy kiragadott adatokkal dobálóznak (Rétvári Bence: Megdöbbentő!), és megtalálják azt a számpárt, ami éppen felfelé mutat, és olyan kiragadott adatokkal dolgoznak, amelyek ahhoz hasonló jelentőségűek, mint hogy hány szilvásgombócot állítanak elő az iskolai menzákon. Néha még olyan érzésem is támadt, mintha a kormány és az államtitkár urak fordítva néznék a statisztikát, és a felfelé mutató trendek valójában lefelé mutatnak, csak ők nem tartják megfelelő módon a papírt. Nézzünk meg pár fontos statisztikát, hiszen azt gondolom, az oktatásban a legfontosabb mutatók azok, amelyek a kimeneti statisztikát mutatják, hogy a diákok milyen végzettséggel, milyen tudással távoznak, mennyire tudják azt a tudást felhasználni, amit a magyar iskolákban szereztek. Nézzük akkor azt meg, hogy hogyan alakul a korai iskolaelhagyás, ami az egyik legsúlyosabb bűne az elmúlt 12 évnek, hiszen ez egy olyan mutató volt, amelyben Magyarország valóban verte az európai átlagot. 2010-ben mindössze 10,8 százalék volt a korai iskolaelhagyók aránya, és ugyanez a szám 2021-re 12 százalékra nőtt, mindeközben Európában ez folyamatosan csökkent. Tehát Magyarország képes volt egy pozitív eredményt elrontani, és az európai trendekkel szembemenve megemelni a korai iskolaelhagyók arányát. Ez is elhangzott a vitában, hogy ez nemcsak egy statisztika, hanem ez több tízezer diáknak a sorsa. Nem kell messzire menni, hogy ezt megerősítsük: az önök korábbi oktatáspolitikusa, Pokorni Zoltán mondta egy fórumon, hogy több tízezer diák ment a lecsóba az elmúlt évtizedben, és értette ezt arra, hogy nem tudnak kiteljesedni ezek a diákok, hiszen önök a korai iskolaelhagyás rémébe kergették őket a 16 éves tankötelezettséggel és a további intézkedéseikkel, a szakképzés lebutításával például. De nézzük meg akkor a PISA-t, mert itt is sokat emlegettük ezt. Azt gondolom, hogy ezt érdemes megfelelő fontosságában kezelni, hiszen ez a nemzetközi mérce, ami valóban összehasonlíthatóvá teszi a különböző országok közoktatását, és valóban azt méri, amit, azt gondolom, elvárunk a közoktatástól, azt, hogy a diákok később mennyire tudják alkalmazni azt a tudást, amit megszereznek az iskolapadban. Ha ezt nézzük, önök rendszeresen hivatkoznak a TIMSS-mérésre, de a TIMSS valójában azt méri, hogy a tananyagot mennyire tudja a diák, de azt nem méri, hogy azt mennyire tudja alkalmazni. Azt a PISA méri, és ha megnézzük az eredményeket, akkor azt látjuk, hogy 2009-ben szövegértésből 494 pont volt az átlagpontszáma a magyar diákoknak, 2018-ban 476 pont; matematikából 490-ről 481-re csökkent a pontszámuk, természettudományból pedig 503 pontról 481 pontra. Tehát minden egyes kompetenciaterületen romlott a magyar diákok pontszáma (Rétvári Bence: Pont mint a PISA-átlag!), és ez mutatja azt, hogy bizony ez a változtatás, amit önök hoztak, negatív irányba billentette a magyar diákok képességét arra (Rétvári Bence: És a PISA-átlag miért romlott?), hogy alkalmazzák azt a tudást, amit megszereznek a magyar iskolákban. Ha megnézzük azt, hogy hol voltunk ezekkel a számokkal a nemzetközi rangsorokban a többi országhoz képest, akkor azt látjuk, hogy 2009-ben ez egy átlagos eredménynek számított. (21.20) Nem volt akkor sem annyira magas színvonalú a magyar oktatás, és nagyon sok kritikájukat osztjuk a 2010 előtti rendszerre vonatkozóan, de azt gondolom, hogy akkor elérte az átlagos színvonalat a magyar diákok