Országgyűlési Napló - 2022. évi őszi ülésszak

2022. november 2. szerda - 35. szám - Gyermekeink jövőjéről, a közoktatás minőségéről és feltételrendszeréről című politikai vita - ELNÖK: - JAKAB PÉTER (független): - ELNÖK: - SZTOJKA ATTILA (Fidesz): - ELNÖK:

901 Köszönöm, képviselő úr. Tisztelt Országgyűlés! Megkérdezem, hogy a fennmaradt időkeretekben kíván-e még valaki élni a felszólalás lehetőségével. (Senki sem jelentkezik.) Jelentkezőt nem látok, a politikai vitát lezárom. Az előterjesztők jelezték, hogy két felszólaló ismerteti a zárszót, összesen 20 perces időkeretben. Először megadom a szót Orosz Anna képviselő asszonynak. (Jelzésre:) Nem? Akkor Tóth Endre képviselő úrnak. Öné a szó, képviselő úr. TÓTH ENDRE (Momentum): Köszönöm szépen a szót. Hosszú vitanapon vagyunk túl. Kevesen voltunk azok, akik ezt végigültük. Tisztelet azoknak, akik ezt megtették. Egy ilyen hosszú vitanap után, azt gondolom, le kell vonni a tanulságokat, hogy mik azok az eredmények, amiket itt a vitanap hozott nekünk. Ha nem is volt sok, azért párat kiemelnék, hogy a pozitívval kezdjem. Az egyik ilyen, hogy a kormány képviselői mára elismerik - és ebben talán az egész parlamentben egy összhang alakult ki -, hogy alacsonyak a pedagógusfizetések, és bizony az emelésükre van szükség, és nemcsak kismértékben, hanem drasztikus emelésre van szükség. Itt azért arra felhívnám a kedves képviselőtársak figyelmét, különösen a kormányoldalon, hogy én azt nem hívom emelésnek, ha egy évben 20 százalékos az infláció, és a kormány 10 százalékos emelést kínál a pedagógusoknak. Az bizony egy 10 százalékos bércsökkentés. Tehát ezt tervezi most a kormány, amennyiben az Európai Unióval nem tud megállapodni az uniós pénzek hazahozatalában. Tehát ezt vegyék figyelembe, és azt is vegyék figyelembe, hogy nem következhet be újra az, hogy elértéktelenedik a pedagógusok fizetése. Tehát ezt úgy lehet megakadályozni, amit önök egyszer megígértek és megtettek, hogy a minimálbérhez kötötték a pedagógusok fizetését, ezzel értékállóvá tették az ő bérüket. De amint ebből az ígéretükből visszavettek, és elárulták a pedagógustársadalmat, fokozatosan elértéktelenedett az inflációval a pedagógusok fizetése, és ezt a hibát nem szabad újra elkövetni. Ha valóban megvalósul egy jelentősebb béremelés - és kívánom, hogy legyen így -, akkor itt nagyon fontos, hogy értékállóvá is tegyük ezeket a béreket. (21.10) A másik eredményünk az, hogy legalább egy légtérben voltak a kormány képviselői itt a karzaton lévő oktatási érintettekkel. Most már nincsenek itt, hiszen a tisztelt kormányunk házszabálya csak fél órára engedi be a vendégeket, hogy megfigyeljék az ülést, ami szerintem botrányos, de legalább fél órán keresztül a diákok szervezeteinek vezetői, a tanárok érdekvédelmi szervezeteinek vezetői, a szülői szervezetek vezetői itt tudtak lenni, és meg tudták hallgatni azt, hogy hogyan zajlik ma a közoktatásról a vita az Országgyűlésben, mit képviselnek a kormányzat különböző tagjai. Azt kívánom, hogy ne csak ilyen távolságból találkozzanak a kormányzat képviselőivel, hanem üljenek le végre egy asztalhoz velük (Rétvári Bence: Többször leültünk már!), és ők is elmondhassák azt, hogy mit gondolnak, és elmondhassák a követeléseiket önöknek. A harmadik eredmény még kapcsolódik nyilván a fizetésekhez. Azt is elismerték, hogy bizony a pedagógustársadalom elöregedett, és ez nagyon súlyos prognózisokat vetít előre: ha nincs elég tanár, nem lesz, aki tanítsa a gyerekeinket. És végül egy kis, apró eredmény: itt van Maruzsa Zoltán is köztünk, azért nem gyakran szokta tiszteletét tenni. (Rétvári Bence: Az egykori főnököm, hiányzom neki!) De ez az apró eredmény egy másik hiányosságra is felhívja a figyelmet: hol van bizony Pintér Sándor, aki az oktatásért felelős miniszter? Vajon nem lenne itt a helye az Országgyűlésben, amikor az Országgyűlés a közoktatás témájáról tart egy több mint négyórás vitanapot? Nem kellene neki ismertetnie azt, hogy a kormánynak mik a tervei a közoktatás fejlesztésére, a problémák megoldására? És bizony amikor azt mondjuk, hogy Oktatási Minisztériumra van szükség, és kell egy olyan miniszter, aki valóban felelősnek érzi magát az oktatásért, akkor erre gondolunk, hogy egy olyan miniszterre lenne szükség, aki ilyen magas szinten tudja képviselni az oktatás ügyét, és amikor van egy vitanap, akkor nem bújik el a más teendői mögé. Nem tudom, hogy mit csinál éppen Pintér Sándor, lehet, hogy éppen ultizik a barátaival. (Vitályos Eszter: Az biztos!) Arra lenne szükség, hogy valóban felelős miniszterünk legyen, és valóban ott legyen azoknál a fontos mérföldköveknél, amikor a közoktatás ügyét ez a társadalom megbeszéli. Arról beszéltek egyes képviselőtársaim, hogy nem volt megfelelő a színvonala ennek a vitanapnak, és hogy voltak ennek hiányosságai - ezzel abszolút egyet tudok érteni. Azt gondolom, mindegyik oldalnál volt hiányosság, de én azért a legfőbb hiányosságot ott látom, hogy kormányoldalon láthatóan egy betanult panelgyűjteményt olvastak fel nagyon repetitív módon, újra és újra ugyanazokat az érveket szó szerint idézve. (Rétvári Bence: Bezzeg az ellenzéki oldalon annyi...) Azt gondolom, itt nem a mennyiségre kell menni, kedves képviselőtársaim, hanem a minőségre, és azt kérem, nem tudom, Rogán Antaltól vagy aki írja ezeket a szövegeket, hogy legközelebb a panelgyárosaik legalább osszák szét a képviselők között, hogy egy képviselő mondja el ezt, egy másik a másikat, és ne minden képviselő ugyanazokat az érveket (Vitályos Eszter: Szerintem ne mondd meg nekünk, hogy mit csináljunk!), mert azt gondolom, ez méltatlan ahhoz, amit az Országgyűlés színvonalától elvárunk. Nyilvánvalóan nagy reményekkel vágtunk neki ennek a vitanapnak, hiszen egyértelmű volt, hogy ami a leginkább hiányzik a magyar közoktatás jelenlegi helyzetében, az az őszinte párbeszéd, és az, hogy a kormány leüljön és beszéljen az oktatás érintettjeivel. Ezért az volt a célunk, hogy megpróbáljuk szóra bírni a kormányt,