Országgyűlési Napló - 2022. évi őszi ülésszak
2022. november 2. szerda - 35. szám - Gyermekeink jövőjéről, a közoktatás minőségéről és feltételrendszeréről című politikai vita - ELNÖK:
867 A kormánypárti képviselőkhöz és az államtitkár úrhoz fordulok. A kérdésem az, hogy ki fog holnap tanítani. És ez nem csak az én kérdésem, bár én is érintett vagyok, mert öt év múlva a kisfiam iskolába fog menni, hanem ez sok százezer olyan családban merül fel mint kérdés, akiknek kisgyereke van, iskolás kisgyereke van. Sok százezer olyan családban merül fel, akinek mostanában született meg a gyermeke, és valahova be fogják íratni őket, és sok millió olyan családban merül fel ez a kérdés, hogy ki fog holnap tanítani, akik terveznek családot, akik gyerekeket szeretnének, és nem akarnak elmenni Magyarországról. (17.40) 16 ezer pedagógus hiányzik a magyar iskolákból. (Rétvári Bence: Az előbb 30 ezer volt.) Önök hat pedagógust rúgtak ki a munkahelyükről. További több száz pedagógust figyelmeztettek kirúgással. Ki fog holnap tanítani? Ez a kérdés merül fel egy országban. Én részt vettem az élőláncban egyébként, mert (Vitályos Eszter: Lehetett szelfizni.) édesapa és szülő vagyok, ezért ott a helyem, és önök is bármikor vegyenek részt ezekben, mert önök is szülők, legalábbis a legtöbben, és közös nemzeti ügynek kéne lenni az oktatásnak. A korábbi gimnáziumom tanáraihoz és diákjaihoz csatlakoztam, ez egy jó gimnázium, ide szeretnének sokan menni tanítani, és azt mondták nekem a nyugdíjkorhatárhoz közelítő volt tanáraim, hogy András, alig találunk fiatal pedagógust. Egy-kettő ha beesik az ajtón, és utána egy-két év múlva ők továbbállnak. És tudják, hogy miért állnak tovább? Beszéltünk róla sokat: 200 ezer forint nettó kezdő fizetést kapnak. Mennyibe kerül egy albérlet kifizetése ma körülbelül? Alsó hangon 100 ezer forintba, és akkor arra kell még rezsit fizetni, arra kell még ételt venni. Nem tudják megengedni maguknak. Ki fog holnap tanítani? Ez a nagy kérdése szerintem ennek a napnak, és ez szól valójában a gyermekeink jövőjéről. És ami szerintem felháborító, az az, hogy önök EU-s pénzekről beszélnek. (Rétvári Bence: Így van!) De hát, képviselőtársak, 12 éve vannak kormányon! Tizenkét éve, és beszélünk 16 ezer főről, aki hiányzik az oktatásból! Önök azt mondják, hogy EU-s pénzből kéne kifizetni a tanárokat? De volt önöknek pofája Orbán Viktornak 3,5 millió forintos fizetést adni? Az államtitkároknak megemelni a fizetést, a minisztereknek megemelni a fizetést a magyar adófizetők pénzéből? (Vitályos Eszter: A tiéd is emelkedett.) Önök szerint a magyar adófizetők arra adják önöknek a pénzt, hogy az oktatás helyett az önök pénzét növeljék, az önök pénztárcáját növeljék? Államtitkár urak, most miért néznek a telefonba? Önök is megkapták ezt a fizetésemelést. Néznek önök álláshirdetést manapság? Tanárokat keresnek az álláshirdetésekben és nem államtitkárokat! (Rétvári Bence: Szavazd meg a béremelést Brüsszelben! Megígéred? Megszavazod?) Nem hallottam, bocsánat! (Rétvári Bence: Cseh Katalin megszavazza? - Az elnök csenget.) Amiért itt vagyunk, az az, hogy követeljük a tanári bérek azonnali, 40 százalékos növelését. Követeljük a sztrájkjog visszaállítását és követeljük a kirúgott tanárok visszavételét. (Vitályos Eszter: Ne követelj semmit!) Ezért vagyunk itt, mert ez a magyar jövő garanciája. Köszönöm szépen. (Taps a Párbeszéd, a Momentum, az MSZP soraiból.) ELNÖK: Köszönöm. Megadom a szót Lőcsei Lajos képviselő úrnak. LŐCSEI LAJOS, a Momentum képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót. Tisztelt Ház! Tisztelt Elnök Úr! Az első szavam a köszönömé, én is szeretném megköszönni Eger város lakóinak, akik igen nagy lélekszámban tüntettek a tanári pálya ellehetetlenítése ellen. Szeretném felidézni, amit az első parlamenti felszólalásomban mondtam: „A magyar politikai elit erkölcsi hiánya, szociális érzéketlensége generációk óta ítéli a szegény sorban élőket a társadalom peremére.” Tisztelt Kormánypárti Képviselőtársaim! Itt az ideje, hogy valaki végre kimondja az igazságot. Önök előre kitervelt, aljas szándékkal meggyilkolták a magyar közoktatási rendszert. Csak Istenhez fohászkodhatnak bűnbocsánatért, mert a gyermekeink nem fognak megbocsátani. (Vitályos Eszter: Nagy szavak ezek tőletek!) Maruzsa Zoltán államtitkár úr pedzegette itt a 16 éves tankötelezettség leszállításának a pozitív előnyeit, egy dologról megfeledkezett: 70 ezer, még egyszer mondom, hogy megértse, 70 ezer gyermek hullott ki a közoktatási rendszerből egyetlenegy tollvonással. (Közbeszólás a Fidesz soraiból: Maradhatott volna, ha akar.) Egy korábbi felszólalásomban próbáltam rávilágítani arra, hogy mekkora eséllyel indul egy hátrányos helyzetű településről induló fiatal tanulni. Főleg úgy, hogy a szülők iskolázatlanok, akár közmunkások, a lakásukban nincs vezetékes ivóvíz, nincs külön gyerekszoba, a szülők szociális hátrányok miatt nem képesek a tudatos gyermeknevelésre vagy tudatosan orientálni és támogatni egy adott szakma felé. Ismét felmerül a kérdés: önök mennyi esélyt adnának maguknak, képviselőtársak, hogy szakmát, diplomát szerezzenek, ha ilyen közegből kellene kitörniük? Ez a csend mindent elárul magukról. Tisztelt Képviselőtársaim! Sajnos a mai iskolarendszer nem tudja kompenzálni azokat a hátrányokat, amiket felsoroltam. Az oktatási rendszerünk nem képes inkluzív oktatásra, már az óvodában megindul a szelekció, ami a közoktatásban csúcsosodik ki, ugyanis innen hullik ki a legtöbb gyermek. Így sajnos ezeknek a fiataloknak meg van pecsételve a sorsuk, funkcionális analfabétaként hullanak ki a közoktatásból. Lásd Gyöngyöspata, ahol írni, olvasni nem tudó fiatalok kerültek ki az intézményekből, és ezek a tények, Gyöngyöspata, véssék az eszükbe! Egypár adatot hadd mondjak én is! Ma 1,4 százalék a hátrányos helyzetűek aránya a felsőoktatásban, ennél is kevesebb, 0,8 százalék a romák aránya, a korai iskolaelhagyók aránya Nógrád megyében 30 százalék, Borsod és Baranya megyében 20 százalék. Ezek is tények, képviselőtársaim. Ez azt jelenti, hogy ekkora hányada a
