Országgyűlési Napló - 2022. évi őszi ülésszak

2022. november 2. szerda - 35. szám - Gyermekeink jövőjéről, a közoktatás minőségéről és feltételrendszeréről című politikai vita - TÓTH ENDRE (Momentum), a napirendi pont előadója: - ELNÖK: - TÓTH ENDRE (Momentum), a napirendi pont előadója:

858 TÓTH ENDRE (Momentum), a napirendi pont előadója: (A képviselő mikrofonja nem működik.) Köszönöm a szót. Tisztelt Kormánypárti Képviselőtársaim! Tudom, sokuknak vannak gyerekei, ezért azt kérdezem, hogy szoktak-e velük beszélgetni... (Közbeszólások a kormánypárti padsorokból: Nem halljuk! Kártya! Kíváncsiak vagyunk! Iskolába kellett volna járni! - Zaj. - A képviselő behelyezi kártyáját a gépbe.) Most hallani? (Folyamatos zaj. - Nacsa Lőrinc: Csak sikerült! - Rétvári Bence: Így működik ám!) Elnézést! (Zaj, az elnök csenget.) ELNÖK: Hallgatjuk! TÓTH ENDRE (Momentum), a napirendi pont előadója: Köszönöm a szót. Akkor újrakezdem. Tisztelt Kormánypárti Képviselőtársaim! Tudom, hogy sokuknak vannak gyermekeik. Azt kérdezném, hogy szoktak-e velük beszélgetni, tudják-e, hogy egy magyar diák mit lát ma, ha bemegy az állami iskolába, tudják-e, hogyan telik egy tanítási napja. Mert az a csodálatos álomkép, amit az imént felfestettek, nem találkozik a valósággal. Lehet, hogy a kamasz gyerekük éppen nem áll szóba önökkel, de ez sem lehet arra érv (Felzúdulás a kormánypárti oldalon. - Közbeszólások: Szégyelld magad!), hogy szemet hunyjanak a magyar oktatás válsága felett... - kérnék rendet! (Az elnök csenget.) -, hiszen így is eleget látnak abból, hogy miként csapódik le a gyakorlatban a saját kormányuk oktatáspolitikája, ezért is menekítik ki saját gyermekeiket olyan sokszor drága magániskolákba. Ha egy magyar diák ma bemegy egy állami iskolába, akkor sokszor úgy érzi magát, mint ha egy nyolcvanas években játszódó film forgatásán lenne. Nem véletlenül, jó eséllyel tényleg akkor lettek utoljára kicserélve az ablakok, a bútorok, no és a fűtésrendszer. Az osztályba érve, le sem kell már vennie a kabátot, hiszen úgyis vacogva fogja végigülni 18 fokos hűvösben az egész napot. Mert hiába hülyítik az embereket az olcsó orosz gázról szóló mesékkel, ha a kormány képtelen megfelelő hőfokon kifűteni az iskoláinkat. Aztán ha átmegy a diák az iskola informatikatermébe, akkor is időutazásban lehet része, és mivel az informatikában a technológia gyorsabban változik, mint ahogy Orbán Viktor megtanul okostelefont használni (Rétvári Bence: Te meg a kártyádat!), így a legmodernebb programok általában már nem is futnak ezeken az iskolai kőkorszaki számítógépeken. A szünetben egy még kellemetlenebb meglepetés érheti a diákunkat, mikor későn jut eszébe, hogy az iskolai mosdóban soha sincs vécépapír. A következő órán kipróbálhatja az elméleti testnevelésórát, majd az utána következőn azt, hogy milyen, ha a töritanár helyettesíti a fizikát. Aztán végigülhet még néhány órát, ahol egy csomó olyan haszontalan lexikális tudással tömik a fejét, amit egy perc alatt kikereshetne az interneten, már ha nem vennék el tőle a telefont az óra elején. Végül holtfáradtan elindul hazafelé, ahol egy külön angol- és egy külön fizikaóra után elmerülhet a végeláthatatlan házi feladatok és dolgozatra készülés dzsungelében. Ilyen a magyar diákok egy napja, kedves kormánypárti képviselőtársaim, napi 10-12 óra tanulással már tizenévesen. (Nacsa Lőrinc: Hány gyereked van?) (16.50) És az ilyen napokból egy stresszes, túlterhelt gyerekkor áll össze, ahol a diákjainkat fokozatosan bedarálja a rendszer, és elvesztik a kíváncsiságukat és motivációjukat az új tudás megszerzése iránt. Marad a rossz jegyektől való félelem. Ezek után már senki sem lepődhet meg azon, ha a következő generáció huszonéves korára kiég, és fogalma sincsen, hogy mit kezdjen az életével. Nem gondolják, kedves képviselőtársaim, hogy nem kellene túlterhelni őket a diákéveik alatt? A mai napon 300 iskolapszichológus írt nyílt levelet arról, hogy a közoktatás mai állapota súlyosan veszélyezteti a gyerekek lelki jóllétét, és a szorongás, a depresszió, a pánik, az önsértés vagy akár a súlyosabb mentális zavarok megjelenése rendszeresen előforduló jelenség lett a magyar közoktatásban. A helyzet tehát igen aggasztó. De azok is nagyon rosszul járnak, akiknek a családja képtelen arra, hogy megfizesse a drága különórákat, és bepótolja azt a tudásanyagot, amit a magyar közoktatás képtelen volt neki megadni. Az ő lehetőségüket a kitörésre végleg lezárja a kormány felelőtlen oktatáspolitikája, a 16 évre leszállított tankötelezettség, az óriási vidéki pedagógushiány, a kormányzati szintről bátorított szegregáció, és az ilyen körülmények közé került gyerekekből nemcsak kiégett fiatalok lesznek, hanem munkanélküliek is. Azt nem tudom, hogy önök néznek-e független médiát, tudják, olyat, ahol nem Rogán Antal diktálja a híreket, de ha egy pillanatra saját alternatív valóságukon felülemelkednek, akkor látnák, hogy bizony nemzeti konszenzus alakult ki az utóbbi hónapokban arról, hogy a jelenleginél modernebb oktatást és jobb iskolákat érdemelnek a következő generáció tagjai. S joggal vannak felháborodva a szülők, amikor megfizetik a világrekorder magyar áfát meg a munkára rakódó súlyos adóterheket, és cserébe egy teljesen kivéreztetett magyar közoktatást kapnak. Hát, hol vannak az adóforintjaink, kedves kormánypárti képviselőtársaim?! A Vodafone-ban? A nemzeti konzultációban? Mészáros Lőrinc budai villájában? Nem erre fizették be a magyar emberek. Hogyan lehetséges az, hogy 12 év kétharmados kormányzása után egy pályakezdő pedagógus saját bevallása szerint, száraztésztán és rizsen él, és a hajléktalanság peremén kénytelen egyensúlyozni 207 ezres nettó fizetéséből. Itt az ideje, kedves kormánypárti képviselőtársaim, hogy a kormány megemelje végre a tanárok megalázó fizetését saját erőből, nem pedig az EU-ra támaszkodva, hogy ne fogyjanak el a pályáról az elhivatott