Országgyűlési Napló - 2022. évi őszi ülésszak

2022. október 26. szerda - 33. szám - Az ülésnap megnyitása - Magyarország biztonságát szolgáló egyes törvények módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája a lezárásig - ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Kétperces hozzászólások jönnek. Megadom a szót Keresztes László Lórántnak, az LMP képviselőcsoportja részéről. Parancsoljon! - DR. KERESZTES LÁSZLÓ LÓRÁNT (LMP):

722 intézményi oldalán - XIX. cikk (2) bekezdése - nem jelenik meg a társadalombiztosítás intézményrendszerére való utalás. A változtatások kezdik aláásni azokat a szatellitjogokat, amelyek a szociális jogok védelmének hagyományos bástyái voltak. Egyértelműen gyengítette a társadalombiztosítási ellátások tulajdonszerű védelmét az Alkotmány 70/E. §-ának harmadik bekezdéssel történő, az Alaptörvény életbelépését követően 2012-ben mindvégig hatályban tartott módosítása, ami megengedte már megszerzett nyugdíjjogosultságok szociális ellátássá alakítását vagy megszüntetését. Az alacsonyabb szintű jogalkotás a szociális hozzájárulási adó bevezetésével gyengítette meg a járulékok és a járadékok közti, a tulajdonszerű védelem alapját képező kapcsolatot. Az Alaptörvény XXII. cikkének (3) bekezdéssel történő kiegészítése azt a korábbi jogbiztonsági garanciát iktatta ki, ami előírta, hogy az alapjogokat közvetlenül érintő rendelkezéseket törvényben kelljen rögzíteni. Az újjáformálódó alkotmánybírósági gyakorlat a szociális jogok egyre megszorítóbb értelmezését vetíti előre azzal, hogy követelményként rögzíti a szociális töltetű rendelkezések, valamint az N) és O) cikkek együtt értelmezését. A testület e módszertani újítást valamiféle „szociálpolitikai paradigmaváltásként” értelmezi, s így a szociális jogalkotást a korábbinál is egyértelműbb módon rendeli a költségvetési szempontok alá. Végül az alaptörvényi szabályozás új és aggasztó elemeként azonosítható a szociális jogalkotás rövid távú politikai célok alá rendelése az ezt szolgáló szabályok alkotmányos rögzítésével, ami megkérdőjelezi, hogy beszélhetünk-e még egyáltalán a szociális jogok alkotmányos garanciáiról.” Hát, itt a vége, és a tanulsága már ennek a tanulmánynak is az (Hollik István: Minek a vége?), hogy a szociális jogokat olyan szinten gyengítették meg már az Alaptörvényben is (Hollik István: Azt hittem, a vitának!), ami alapvetően vonta ezeknek az érvényesíthetőségét kétségbe, most pedig tulajdonképpen ezt a törekvést járatják csúcsra azzal, hogy a szociális ellátásokról szóló törvény módosításával az állam szociális biztonság megteremtése iránti kötelezettségét egyszerűen megszüntetik vagy minimálisra csökkentik. Hogy az indokolásból idézzek: szubszidiárius jellegűvé fokozzák le, azaz csak kiegészítő, kisegítő jelleggel kerülhet ez alkalmazásra, ha semelyik másik, korábban megnevezett szinten a szociális biztonságot megteremteni nem tudják. Innentől kezdve gyakorlatilag kimondhatjuk, hogy az állam lemondott a szociálisan veszélyeztetett polgárairól, felmondja azt a társadalmi szolidaritást, amely minden politikai közösségnek, egy nemzeti közösségnek az alapja kell hogy legyen, és innentől kezdve meggyőződésem szerint elveszti az erkölcsi alapját is arra, hogy ennek a politikai közösségnek a támogatását, a legitimációját magának követelje. Ezért tartjuk nagyon fontosnak azt, hogy végre megértsék, mi a tétje ennek a vitának. Így 22 óra után már kissé megfáradva, de törve nem, szeretném jelezni a felelős államtitkár úrnak, hogy továbbra is az az indítványunk, hogy a T/1620. számú törvényjavaslatból a 13. §-t húzzák ki, illetve támogassák az ellenzéki pártok ez irányú módosítási indítványait, amelyek majd megérkeznek, de a legjobb az lenne, ha az egész szociális politikát, vagy ha önöknek jobban tetszik, nevezhetjük akár gondoskodási politikának is, de mindenesetre új alapokra helyeznék, az emberségesség, az igazságosság és a szolidaritás alapjaira. Én most a magam részéről ezzel zárnám a felszólalást és könnyen lehet, hogy a vitát is, de majd meglátjuk, hiszen képviselőtársam azt mondta, hogy még csak most járunk a felénél, és bármi lehetséges, hiszen új erők léptek be a vita terébe. Úgyhogy akkor további jó és konstruktív vitatkozást kívánok. Köszönöm az eddigieket. (Taps az ellenzéki sorokból.) ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Kétperces hozzászólások jönnek. Megadom a szót Keresztes László Lórántnak, az LMP képviselőcsoportja részéről. Parancsoljon! DR. KERESZTES LÁSZLÓ LÓRÁNT (LMP): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Nacsa képviselő úr kijelentésére, kétpercesére szeretnék reagálni. Tudjuk azt, hogy Nacsa képviselő úr előszeretettel ismételget olyan kijelentéseket, amelyekről pontosan tudja, hogy nem igaz, de a jegyzőkönyv kedvéért azért érdemes szerintem helyre tenni. Paks I. kapcsán az LMP soha nem mondta, hogy idő előtt állítsuk le. Tudjuk, hogy az üzemidő-hosszabbítás miatt 2037-ben fog leállni az utolsó paksi blokk, és mi ezért is hangsúlyozzuk, hogy ez elegendő idő kellene hogy legyen, hogy egy zöldenergia-politikai fordulatot létrehozzon a kormány. Mi azt gondoljuk, hogy azok veszélyeztetik Magyarország energiaellátását, akik az elmúlt 12 évben nem tettek semmiféle érdemi lépést az energiahatékonyság növelése érdekében; azok veszélyeztetik, akik tiltják a lakossági naperőművek használatát, akik tiltják a szélenergia használatát. (7.00) Tisztelt Képviselő Úr! Valóban, mi következetesek voltunk Paks II. kapcsán, mi voltunk mindig a legkeményebb kritikusai a Paks II.-projektnek, de igazából tőlünk teljesen függetlenül önök gyakorlatilag képtelenek voltak arra, hogy ennek az engedélyét is megszerezzék az orosz partnereikkel közösen. Az eredeti tervek szerint 2023-ban kellett volna üzembe állni az első Paks II.-blokknak, és látható, hogy még igazából az engedély sincs meg. Megszületett sok-sok év késéssel a létesítési engedély, de ezt a bizonyos biztonsági jelentést még nem sikerült megszerezniük, így gyakorlatilag ez a létesítési engedély nem ér semmit,