Országgyűlési Napló - 2022. évi őszi ülésszak

2022. október 26. szerda - 33. szám - Az ülésnap megnyitása - Magyarország biztonságát szolgáló egyes törvények módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája a lezárásig - ELNÖK: - DR. HARANGOZÓ TAMÁS (MSZP): - ELNÖK: - ELNÖK:

594 És ne felejtse el, nem volt itt délelőtt, de szóba került az, hogy az ön kormányfője, miniszterelnöke mondta azt, hogy rövidesen Magyarországon 12 százalék fölött lesz a munkanélküliség. (Nacsa Lőrinc ingatja a fejét.) Ez azért azt jelenti... Ezt beszélje meg talán Orbán Viktorral, ő mondta a szép szájával ezeket a szavakat: 12 százalék. Ha ő 12-t mondott, lesz abból 20 is. Az azt jelenti, hogy minden tíz emberből nem fog dolgozni annak az ötöde. Ez egy borzasztó nagy szám. (Nacsa Lőrinc közbeszól.) Ezek az emberek dolgoznának (Az elnök csenget.), de nem tudnak, nem fognak tudni dolgozni. Őket valahogy meg kell tudni segíteni, és ez az önök felelőssége lesz. Nagyon demagóg volt, hogyha már a demagógiánál tartunk, amikor ön megköszönte a szociális dolgozóknak, amit tesznek. Csak egy baj van: köszönetből és szemforgató áhítatból, álszentségből nem adnak az ezerforintos kenyérből egyetlenegy szeletet sem. Kevés már a köszönet; meg kellene őket becsülni úgy, hogy kellő jövedelmet és fizetést adnak nekik. Önök ezt nem teszik meg, és ez a legnagyobb baj. Szégyelljék érte magukat! ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Az MSZP képviselőcsoportjából Harangozó Tamás képviselő úr következik kettő percre. Parancsoljon! DR. HARANGOZÓ TAMÁS (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Engem is Nacsa képviselőtársam inspirált, hogy megszólaljak, hiszen azt mondja, hogy a szociális gondoskodás alapja a munka, és amíg mi ezt nem értjük meg, addig nem értünk semmit. Ugyan azt is mondta, hogy rémhírkeltés, amit mi itt most már lassan a szociális gondoskodással kapcsolatban csinálunk. Reméljük, hogy egyik képviselőtársunkat sem fogják elvinni emiatt, hogy itt szóvá tesszük a parlamentben, tisztelt képviselőtársam, hogy önök szerintünk magára fogják hagyni az embereket ebben az országban, és erről most törvényt fognak elfogadni. De ha már munka: képviselő úr, önök beszélnek a munkáról, a munka becsületéről azzal a munka törvénykönyvével, amit itt elfogadtunk? Talán akkor volt egyébként egy egész éjszakán át vitatott törvényjavaslat. Amikor elvették a magyar dolgozók jogait, elvették a sztrájkjogot? Önök, akik egy háborús rendelettel veszik el a pedagógusoktól a sztrájk lehetőségét, akik 30 évnyi munka után 230 ezer nettóval állnak kint az utcán, hogy vegyék már észre, hogy mit művelnek? Ön beszél a munka becsületéről?! A szociális szféra dolgozóival kapcsolatos törvényjavaslatnál beszél a munka becsületéről?! Itt olvasta föl a bérpapírokat a képviselőtársam. Ezek nem fikciók, ezek az emberek, akik naponta kidolgozzák a belüket. És nem csak ők! A sima piaci viszonyok között is a magyar emberek döntő többsége 12 órát gürizik, vagy két-három helyen dolgozik, és nem tud már megélni belőle. Hát, nem igaz, hogy ezek az információk önökhöz nem jutnak el, hogy az önöknek a tágabb lévő választói vagy családi körében nincs valaki, aki elmondja, hogy úgy általában a magyar ember ma Magyarországon hogyan él meg a munkájából? És ha azt mondja, hogy a munka a szociális gondoskodás alapja, akkor egyszerűen nem érti, hogy miről van szó. Ez a törvény meg a szociális gondoskodás ott kezdődik, ahol a munka már nincs. Ahogy elmondtam önnek azt a bizonyos Krisztinát Nagydorogról, neki az a munkája, az élete, hogy a fogyatékkal élő (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) gyerekét napi 24 órában otthon ápolja. Nem választási lehetőség, hogy elmegy-e dolgozni vagy nem, ez az élete. Ez a törvény róluk kellene hogy szóljon. Köszönöm, hogy meghallgattak. (Csárdi Antal tapsol.) ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. A Momentumból Szabó Szabolcs képviselő úr következik kettőperces hozzászólásra. Parancsoljon! SZABÓ SZABOLCS (Momentum): Köszönöm szépen a szót. Elnök úr, én is röviden Nacsa Lőrincre reagálnék. Egyrészt nem ismétlem magam elnök úr kérésének megfelelően, csak javaslom, a jegyzőkönyvet képviselő úr nézze meg. Én azzal kezdtem, hogy a munkahelyteremtés meg a munkajövedelmek a legfontosabbak. De amiért igazából hozzászóltam: itt valami félreértésben van, képviselő úr, ugyanis az, hogy az állam gondoskodik a rászorultakról, nem valami könyöradomány, úgynevezett segély. Itt biztosítási jogviszonyról beszélünk technikai értelemben. Azért fizetek adót, hogy rólam gondoskodjanak. Mert képzelje el valaki, mondjuk, képviselő úr, hogy köt egy biztosítást a lakására, valamiért, ne adj’ isten, leég, nem kívánom, de véletlenül leég, majd az ember odamegy a biztosítóhoz, és közli, hogy tessék kifizetni, mert biztosítási jogviszonyom van. Erre közli a biztosító, á, filozófiát váltottam időközben, használja föl a saját megtakarításait a felújításra, kérjen utána, ha nincs, a szüleitől, ha a szüleinek sincs, akkor menjen el valamelyik karitatív szervezethez, ha ott sincs, menjen az önkormányzathoz, és esetleg, ha egyik sem sikerül, majd megfontolom, hogy adok-e. Nem így működik! Biztosítási jogviszony, fizettem, elvárom, kötelező. Ez nem könyöradomány, nem segély. Tehát itt valami nagyon nagy félreértésben vannak. Ez jár, ez a lényege az államnak, ezt várjuk el az adókért, járulékokért cserébe. Köszönöm a szót. (Taps a Momentum soraiban.) ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Rendes felszólalások következnek. Tordai Bence képviselő úr kért szót, a Párbeszédképviselőcsoportból. Parancsoljon, képviselő úr!