Országgyűlési Napló - 2022. évi őszi ülésszak

2022. október 26. szerda - 33. szám - Az ülésnap megnyitása - Magyarország biztonságát szolgáló egyes törvények módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája a lezárásig - ELNÖK: - NACSA LŐRINC (KDNP):

589 élni egy életet, hogy valaki nem dolgozik egyáltalán, pedig tudna. Most ez már nem lehetséges, tisztelt képviselőtársaim. A munka becsülete és a munkára való készség megerősödött ebben az országban. Ezért dolgoznak egymillió fővel többen. Én azt állítom, és lehet vitatkozni ezzel az állítással, hogy az első és legfontosabb eleme a szociális hálónak a munka. Ott kezdődik a szociális védőháló. Önök rendszerint az első és legfontosabb lépcsőfokát kihagyják a szociálpolitikának és a gondoskodásnak, a védőháló legfontosabb tartókötelét kihagyják a beszédeikből és a kritikáikból, és azt szeretnék, hogy rögtön valakinek kettesével kelljen venni ezeket a lépcsőket. A legfontosabb tartópillére a szociális védőhálónak a munka, a foglalkoztatás, a bér, a fizetés, és így tovább, amelyet folyamatosan emelni szükséges, mint ahogy ebben mindannyian egyetértünk. Soha nem hallották egyik képviselőtársamtól itt, a patkó ezen oldalán, hogy szerintünk bárki is eleget keresne, ne lehetne több fizetést adni ebben a szektorban,abban a szektorban, ne kéne a nemzetgazdasági átlagbért folyamatosan emelni. Pontosan ezen dolgozunk, tisztelt képviselőtársaim. Ilyet tőlünk nem tudnak idézni. Ugyanakkor ne felejtsük el a munka szerepét ebben az egész rendszerben. Ne felejtsük el azt, hogy a munkával nagyon sok ember - és nézzék meg, tudom, hogy önök csak saját maguknak hisznek mindig, meg néhány balliberális weblapnak, de nézzék meg az Eurostat adatait a szegénységnek kitettek arányában. Nézzék meg, hogy mennyit javultak 2010 óta a szegénység különböző mutatószámai Magyarországon, és megint nem fogják tőlem azt hallani, hogy ott vagyunk, ahol kéne, mert még messze nem vagyunk ott, ahol kéne, de nagyon sokat javult a helyzet. Miért? Mert lett munka, tisztelt képviselő úr. És nem Varga Zoltánék DK-s elvét követtük, hogy megalázó segélyre szorítsuk emberek százezreit, az út szélén hagyva őket. (Varga Zoltán nevet.) Tisztelt Képviselő Úr! Nevethet, de a saját ellenzéki képviselőtársai fogalmaztak meg az önök rendszerével szemben kritikát, hogy sok embert taszítottak a segélyezés rendszerébe. (Varga Zoltán: Szövegértés! Ez hiányzik!) ELNÖK: Képviselő úr, nemsokára ön fog következni. NACSA LŐRINC (KDNP): Mindannyiunk örömére. (Varga Zoltán: Alig várom!) Az a helyzet, tisztelt képviselőtársaim, hogy Varga Zoltán képviselőtársamnak mondom, hogy Z. Kárpát Dániel is fogalmazott meg ezzel kapcsolatban kritikákat, Ungár Péter is. Többen fogalmaztak meg a 2010 előtti segélyalapú politikával kapcsolatban kifogásokat. Úgyhogy lehet nevetni azon, amit mondok, szíve joga, de mégiscsak úgy volt, hogy önök megalázó segélyre kényszerítettek egy csomó embert, és ez nem volt helyes politika. Ezért mondom azt, hogy a gondoskodáspolitika első és legfontosabb eleme a munka, és innen kellene kiindulni. Az egész gondolkodásunkban a munkának kellene középpontban állnia. És egyébként, az elmúlt években számtalan alkalommal éjszakába nyúlóan itt hallgathattam önöktől azokat a mondatokat, hogy túlzott állami szerepvállalás, ilyen államosító szavakat mondtak, hogy miért vállal ebben az állam szerepet, miért vállal abban az állam szerepet, miért központosítanak valamit. (16.20) Most meg idejönnek - innen lehet tetten érni a napi pártpolitikai érdekeiket -, és saját magukkal teljesen szembemenően azt mondják, hogy miért vonul ki az állam. Nem vonul ki az állam, tehát nem vonul ki az állam! A szociális ellátások feltételrendszere és keretrendszere pont ugyanaz marad, mint ezelőtt, pont ugyanaz. A gondoskodáspolitikai szemlélet viszont szerintünk egy fontos szempont, és fontos szempont ezekről a felelősségi körökről beszélni, mert igenis van annak értelme a mai világban, hogy filozófiai és aztán persze politikai természetű vitákat folytassunk le arról, hogy az öngondoskodástól kezdve hogyan jönnek be ebbe az állami és civil szervezetek, az önkormányzatok, hogyan van a védőháló, a legalsó, a legszélesebb védőhálóban hogy van ott az állam. Önök egy olyan világot vizionálnak - most már látjuk itt a tendenciákat, nyilvánvalóan szándékosan -, most már lassan olyan rémhírkeltést tesznek itt a parlamentben, hogy itt világvégét vizionálnak a szociális szektorban a gondoskodáspolitika területén, ami nyilvánvalóan nem igaz. Tehát ezt nagyon egyszerűen ki lehet jelenteni, és tetten lehet érni azokat a szavakat, amelyeket önök itt elmondanak, és azokat a teljesen képtelen mondatokat, amelyeket önök itt az elmúlt órákban hangoztattak. Tehát a keretrendszere és a feltételrendszere a szociális ellátásoknak nem változik. Én egyébként helyes iránynak tartom az elmúlt éveknek azt a gondoskodáspolitikáját, amelyben megnőtt az államon kívüli szerepvállalás is, az egyházi, civil, önkormányzati szerepvállalás megnőtt. Például a gyermekvédelem területén, például a nevelőszülői hálózat területén igen jelentős lett az egyházi fenntartású intézmények és hálózatok száma, és azt látjuk, tisztelt képviselőtársaim - nyilván mindenhol vannak nehézségek, és mindenhol vannak különböző szempontok -, ezeken a helyeken, hogy ezek sok helyen igenis jelentős változásokat hoztak, sőt sikersztorik lettek sok helyen, a saját helyükön. Számtalan alkalommal vehettem részt én is például az Ágota-táborban a szeged-csanádi egyházmegye gyermekvédelmi hálózatának a nyári táborában, és számos olyan fiatallal találkoztam - ha önök idehozhatnak személyes történeteket, leveleket meg Facebookbejegyzéseket -, akinek óriási pluszt adott az egyházi jelenlét a gyermekvédelmi hálózatban; óriási pluszt adott az, hogy találkozhatott olyan, nemcsak szellemi, testi, fizikai szükségleteket, hanem lelki szükségleteket is kielégítő, lelki folyamatokat is segítő munkával, amit az egyháziak tudtak plusz hozzáadott értékként adni. Ezek megtörtént események, tisztelt képviselőtársaim, ezek sikersztorik, mondjuk így.