Országgyűlési Napló - 2022. évi őszi ülésszak

2022. október 26. szerda - 33. szám - Az ülésnap megnyitása - Magyarország biztonságát szolgáló egyes törvények módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája a lezárásig - ELNÖK: - JÁMBOR ANDRÁS IMRE (Párbeszéd):

590 Ezeket erősítsük, segítsük ezeket a szervezeteket, legyenek azok egyházi vagy civil szervezetek, akik értékalapon próbálnak meg a szociális és gondoskodáspolitikába beszállni, értékalapon próbálnak meg akár az idősgondozás, akár a fogyatékosgondozás, akár a gyerekvédelem területén tevékenykedni. Segítsük őket! Amit önök ma csinálnak, az nem segít rajtuk, tisztelt képviselőtársaim, az az önök pártpolitikai érdekeinek lehet, hogy éppen pillanatnyilag segít, de az nem segít rajtuk. Az összefogás segít, az értelmes keretrendszerek kialakítása segít, a különböző olyan támogatási formák segítenek, amelyeket mi az elmúlt években bevezettünk, és ebbe az irányba szeretnénk továbbmenni. A gondoskodáspolitikáról filozófiai vitákat kell és érdemes is folytatni, ugyanakkor arra kérem önöket, hogy az a mérhetetlen demagógia, ami sokaknak a felszólalásából kisült, ne legyen jellemző a további felszólalásokban, mert nem segítik ezzel a szektort, csak hátráltatják. Köszönöm szépen. ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Ismételt felszólalásra jelentkezett Jámbor András Imre. Parancsoljon! JÁMBOR ANDRÁS IMRE (Párbeszéd): Köszönöm szépen a szót. Nagyon örülök, hogy Nacsa képviselőtársam után szólalhatok fel. Ebben a felszólalásban tényleg nagyon sok értékelhető dolog volt, és pontosan egyetértünk abban, hogy ezt a vitát kéne egyébként lefolytatni nagy keretek között. Az a probléma, hogy az elmúlt hét órában ez nem történt meg itt ebben a Házban, pedig ez lenne a feladat, amit végre kéne hajtanunk képviselőként. Ahhoz is tudok csatlakozni, és ebben szerintem egyetértünk, hogy tényleg nagy köszönet azoknak a szociális dolgozóknak, akik elvégzik ezt a munkát, főleg, hogy ilyen kemény helyzetben kell helytállniuk, mint egyébként ez a válsághelyzet, illetve a bérhelyzet, amiben vannak. Ezt már csak azért is tudom mondani, mert nekem anyukám szociális munkás volt a gyerekvédelemben, és a barátnőm szociális munkás a hajléktalanellátásban, tehát elég jó és napi tapasztalataim vannak az elmúlt harminc évből arról, hogy hogyan nézett ki ez a szektor. Az a helyzet, hogy én is tudnám kritizálni a 2010 előtti állapotokat a gyerekvédelemben például, csak amit láttam 2010 és 2015 között, amikor még anyukám élt, az alapján sokkal többet tudnám kritizálni azt az öt évet. Tehát a gyerekvédelmi rendszerben egyszerűen úgy fogynak el a juttatások, hogy azt a pénzt, amit családi pótlékként kaptak a gyerekek - és akkor felejtsük el most az ismétlődés miatt azt, hogy emelkedett-e a családi pótlék vagy sem -, korábban a saját bankszámlájukon gyűjtötték 18 éves korukig, de ez megváltozott 2010 után, és az intézmény ebből kezdte el finanszírozni a működését, mert olyan rossz volt az intézményi finanszírozás. Amikor azok a szociális dolgozók, akik a gyerekvédelemben dolgoznak, például az anyukám, a saját pénzükből vették a kenyeret az intézménybe, mert az intézménynek nem volt pénze, akkor azért én nagyon nehezen tudok tapsolni annak a működésnek, ami 2010 után történt például a gyerekvédelemben. Igen, pont ez a probléma, hogy önök kivették az állami intézményrendszerből a gyerekvédelem jó nagy részét, és átvitték a magánszemélyek által folytatott kvázi gyerekvédelembe. A gyerekvédelemben nagyon-nagyon sok olyan példát tudunk, ami problematikus, sajnos tudunk intézményen belüli erőszakról, vannak hírek nagyon-nagyon rosszul végzett dolgokról, és tudjuk azt, hogy az iszonyatosan alacsony bérek miatt már nem az egyetemet végzett, főiskolát végzett szakemberek vannak ezekben az intézményrendszerekben. Azzal is tökéletesen egyetértek, hogy a munka iszonyatosan fontos, és ebben szerintem nincsen köztünk vita, csak ez a törvényjavaslat pont arról szól, hogy azokon például, akik nem tudnak dolgozni, ki segít. Mi azt gondoljuk, hogy igen, aki tud, az egyébként dolgozzon, segítsünk neki, adjunk esély arra, hogy tudjon dolgozni, de van egy csomó ember, aki nem tud, például a fogyatékkal élők. És itt az államnak van szerepe abban, hogy ezeket az embereket segítse, és van szerepe abban, hogy itt működjön. Önök mostanában mindenre elkezdték azt mondani, a tanáribér-emeléstől kezdve a szociális munkásig, hogy önök nagyon szeretnének bért emelni, csak nincsen pénz jelenleg, nehéz helyzetben van a költségvetés. Ez így van, egy világgazdasági válságban vagyunk, és a szankciós részt most ne nyissuk ki. Csak az a helyzet, hogy az elmúlt tíz évben, amikor konjunktúra volt, önök ezt nem tették meg. Tehát most azért alacsonyak a bérek (Nacsa Lőrinc: Ez nem igaz!), mert önök az elmúlt 12 évben egy olyan gazdaságpolitikát folytattak, ami egy lefelé tartó bérversenyre építette a magyar versenyképességet. Az önök gazdaságpolitikájának az volt a fő szemlélete, hogy a magyar munkaerőt kiárusítsák, a munkajogokat alacsonyan tartsák, és ebből építsék a magyar gazdaságot a külföldi multiknak adott támogatásokkal. Ez vezetett egyébként ide, ez vezetett ahhoz, hogy hogy keresnek a szociális dolgozók, hogy keresnek a tanárok. És akkor még egy adatot: a szociális védelmi kiadások a GDP arányában 2010-ben 21,2 százalék, 2021-ben 17,5 százalék. Ez, ugye, nem az állam költését összesíti, hanem az összes társadalmi költést összesíti, ami a szociális védelmi kiadásokra jut. Pont ez az egyik legnagyobb probléma, hogy miközben önök áttestálnák a civil szervezetekre, áttestálnák az egyénre, a családra, áttestálnák az önkormányzatokra a költségeket, azt látjuk, hogy az elmúlt 12 évben erre az egész nagy szektorra egyre kevesebb pénz jut, és nem látjuk azt, hogy ha nem az állam az, aki beavatkozik, akkor ki fog beavatkozni, amikor egyre kevesebb pénz jut ezeknek a szektoroknak. Ezért látjuk ezt a javaslatot problémásnak. És akkor egy kicsit még arról, hogy a nemzetközijog hogyan ítéli meg ezt a helyzetet. A szociális biztonság kérdéskörével nemzetközi színtéren több dokumentum is foglalkozik. Az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozata egészen széles értelemben közelíti meg a szociális jogokat, kimondván, hogyminden személynek joga van a saját