Országgyűlési Napló - 2022. évi őszi ülésszak

2022. október 26. szerda - 33. szám - Az ülésnap megnyitása - Magyarország biztonságát szolgáló egyes törvények módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája a lezárásig - ELNÖK: - KANÁSZ-NAGY MÁTÉ (LMP):

572 a politikának, amelynek következtében az olló egyre nyílik, a szegények egyre szegényebbek, miközben az önök közvetlen környezetében élők, az úgynevezett nemzeti tőkésosztály egyre csak gazdagodik; nem azért, mert jobban teljesítenek, mert egyénileg jobb képességeik lennének, hanem azért, mert a kormány eldöntötte, hogy ők lesznek sikeresek. De hol van most ez a nemzeti tőkésosztály, most, amikor segítségre lenne szükség? Miért is éri meg nekünk az ő pénztárcájukat hizlalni már évtizedek óta? Nemcsak az egyén van a közösségért, a nemzetért, hanem az állam kötelessége is segíteni az embereket. Az első parlamenti felszólalásomban azt mondtam, hogy a következő kormány talán legfontosabb feladata tudni érzékelni a szociális válság jeleit, és tudni gyorsan megoldásokat és segítséget adni. Azt láthatjuk, hogy a kormány már valóban érzékelheti a szociális válság jeleit, valószínűleg ez motiválja ezt a törvénymódosítást is, azonban a megoldás és a segítségnyújtás helyett inkább hátralép - nem egyet, hanem rögtön hármat. A politika értékekről és értékvitákról is szól, ebben a kérdésben pedig szinte kibékíthetetlen egyet nem értés van köztünk: önök egyéni felelősségről, mi védelmet nyújtó közösségről beszélünk, mert szociális biztonság elképzelhetetlen közösség nélkül, a közösségnek pedig támogatni kell a tagjait. Köszönöm a figyelmüket. (Taps az LMP padsoraiban.) ELNÖK: Kanász-Nagy Máté képviselő úr következik, szintén az LMP képviselője. Parancsoljon! KANÁSZ-NAGY MÁTÉ (LMP): Köszönöm szépen a szót. A felszólalásom címe „Hollik István és a neoliberálisok”, ugyanis láttam, hogy amikor Margaret Thatcherről beszéltem, akkor Hollik István érdeklődve figyelt, így ezt a témát szeretném egy picit jobban kibontani. Kezdjük előbb a neoliberálisokkal, utána jöhet az, amit Hollik István képvisel. Ugye, a rendes neoliberálisok a hetvenes-nyolcvanas években azt mondták, hogy „kis állam, kis adó”, tehát mind a kettőből kicsit képzeltek el. Amikor Margaret Thatcher leverte a szakszervezeti mozgalmakat, megsanyargatta a munkásokat, megvágta a szociális kiadásokat, még a brit általános iskolásoktól is elvette az iskolatejprogramot, akkor mellette valóban csökkentette az adót. Margaret Thatcher és a régi neoliberálisok azt mondták, hogy nem is adok semmit, nem is várok semmit, mindenki boldoguljon magában, vegye meg a piacon, ha tudja, az oktatást, az egészségügyi ellátást, egyéb magánbiztosításokat, az állam nem fog róla gondoskodni. Na, most ott van Hollik István és a kormány, aki ezzel szemben egy még inkább nehezített pályát kínál Magyarország számára és a magyar társadalomnak, ugyanis itt a „kis állam, nagy adó” koncepcióját képviselik, tehát az állam valóban egyre kisebb már, ami a szociális ellátások, szociális gondozások rendszerét illeti, viszont az adó továbbra is marad nagy. Erre két jó példát tudunk hozni: a bérjellegű jövedelem felét elvonja a magyar állam, ez az Európai Unióban azért átlag feletti. (Rétvári Bence: Ti akarnátok magasabb adót!) Ha megnézzük kiemelten a fiatalok adóékét... (Rétvári Bence: 25 év alatt így nulla százalék! Ti nem szavaztátok meg!) Ezzel kapcsolatban a miniszterelnök úr a kampányban tett egy ígéretet, hogy a fiatalok adóékét csökkenteni fogja, ezzel szemben messze átlag feletti a fiatalok adóéke. Tehát igenis a magyar kormány megadóztatja a magyar embereket, a munkát, ezzel szemben például a tőkejövedelmeket vagy profitjövedelmeket már nem igazán adóztatja. (Rétvári Bence: Elképesztő!) És itt ér össze egyébként a két téma, illetve az egyik nagyon is következik a másikból: amit önök elképzelnek gazdasági-társadalmi modellt, abból egyenesen következik, hogy valóban, a szociális ellátásokat le kell építeni, ugyanis szociális ellátásra nem igazán akarnak költeni, ott van az oktatás, amire nem igazán akarnak költeni, lásd, mondjuk, a pedagógusbér-emelés helyzete, itt az Európai Unióra mutogatnak, a lakáspolitikára sem nagyon akarnak költeni, a bérlakáspolitikára, és a többi, és a többi. Amire akarnak költeni, az úgymond Magyarország versenyképessége. Hogyan képzelik el Magyarország versenyképességét? Egyértelműen a nagy multinacionális vállalatok támogatását szorgalmazzák folyamatosan. Ezt több módon valósítják meg. Különböző adókedvezményeket és kormányzati támogatásokat biztosítanak a multinacionális vállalatok számára. Ez valóban rendkívül pénzigényes, így ér össze a szociális ellátások leépítése. Nyilván ahhoz, hogy a multikat tudjuk támogatni, hatalmas összegekre van szükség, tehát nem jut pénz a szociális ellátásokra. (14.40) A multikat máshogy is támogatják, a munkavállalói jogok leépítésével, lásd munka törvénykönyve, rabszolgatörvény, az ezzel kapcsolatos változások, és a környezetvédelmi szabályoknak szintén a leépítése vagy figyelmen kívül hagyása, itt képviselőtársaim utaltak rá. Nemhiába nálunk szaporodnak gomba módra a súlyosan környezetpusztító, -romboló akkumulátorgyárak, és mondjuk, nem a szomszédban épülnek fel ezek, mert nálunk nem szigorúak az előírások, mi beengedjük őket, hadd jöjjenek, hadd termeljenek, természetesen a mi kárunkra, a mi egészségünknek és környezetünknek a kárára is. Tehát még egyszer mondom, ebből egyértelműen következik a szociális ellátások leépítése. Most nincs már itt Nagy Csaba képviselő úr, aki mondott egy picit megtévesztő példát, amiből az következik, hogy a magyar állam többet költ szociális ellátásra, mint korábban. Rétvári Bence államtitkár miatt direkt megnéztem a KSH-adatokat, én hiszek a KSH-nak. Ha megnézzük, hogy a szociális védelem kiadásai mit mutatnak az elmúlt húsz évben, akkor azt látjuk - ez egyébként most a legalacsonyabb -, hogy szociális védelmi kiadásokra, tehát ez a KSH-nál