Országgyűlési Napló - 2022. évi őszi ülésszak

2022. október 26. szerda - 33. szám - Az ülésnap megnyitása - Magyarország biztonságát szolgáló egyes törvények módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája a lezárásig - ELNÖK: - JÁMBOR ANDRÁS IMRE (Párbeszéd):

573 egy külön szempontrendszer, a GDP 17,3 százalékát költjük, a legfrissebb adat a tavalyi évre vonatkozik, ez a sokat kárhoztatott 2010 előtti időszakban 20-21-22-23 százalékpont volt. Ezek azért súlyos ezermilliárd forintban mérhető különbségek. Tehát költségvetési szempontból vonul vissza a magyar állam, jogi szempontból vonul vissza a magyar állam, és azt gondolom, mindenki tapasztalhatja a hétköznapokban is, hogy folyamatosan vonul vissza a magyar állam, ami a szociális gondoskodást tekinti. (Nacsa Lőrinc: Előtte meg azt mondtátok, hogy mindent államosítottunk.) Ezért is mondtam, hogy a klasszikus neoliberálisok: kis állam, kis adó. Amit a kormány képvisel, azt valóban nem lehet egy az egyben a neoliberális politikába beleilleszteni, ugyanis különböző érdekek mentén történik a kis állam vagy a nagy állam alkalmazása, picit visszautalok a reggeli vitára, ez valamennyiben valóban hasonlít az államszocialista rendszerre, ahol nem szociális biztonság, szociális szükségletek kielégítése volt a cél, hanem hatalmi-politikai érdekeknek rendelték alá a társadalompolitikákat is. Köszönöm. (Taps az ellenzéki pártok soraiban.) ELNÖK: Most a Párbeszéd frakciójából következik Jámbor András Imre képviselő úr felszólalása, megadom a szót, parancsoljon! JÁMBOR ANDRÁS IMRE (Párbeszéd): Köszönöm szépen a szót. Örülök, hogy Hollik úr visszatért a terembe, sajnos nem hallotta az előző kérdéseimet hozzá, de azt a kérdést még mindig föltenném, hogy itt ülünk lassan öt órája ebben a vitában, és igazából nem nagyon hangzott el... (Közbeszólás a kormánypárti sorokból: Te nem!) Igen, 40 percig nem voltam itt, elnézést, tényleg, az öt órából. Tehát itt ülünk lassan öt órája ebben a vitában, és még mindig nem nagyon hangzott el válasz arra, hogy mi az értelme annak, ahogy ezt a szociális törvényt átalakítják, mindkét pontra kitérve, és nagyon-nagyon örülnék, ha elmondanák, hogy mitől lesz jobb az embereknek, mitől lesz jobb attól, hogy ezt a hierarchia-sorrendet fölállítják, hogy a bajbajutottaknak mitől lesz jobb egy ilyen helyzetben. A másik dolog, amiről keveset beszéltünk, az a sürgősségi ellátás helyzete, amit ugyanez a salátatörvény szabályozna. Nem látom azt az elmúlt időszakban, hogy olyan szintű pluszjuttatások, plusz rendszerszintű javítások történtek a mentődolgozóknál, hogy ezt az egész rendszert így rájuk lehetne lényegében tolni. Tehát azt szeretném kérni, hogy jó lenne, ha valami indoklás lenne vagy valami hozzárakott javaslat lenne ehhez a törvényhez, ami után azt tudjuk mondani, hogy egyébként el fogják bírni ezt az új rendszert a mentődolgozók. A harmadik dolog, amiről még szeretnék beszélni, ez az öregséginyugdíj-minimum és a szociális vetítés kettéválasztása. Itt az a kérdésem lenne, hogy az öregséginyugdíj-minimumot nem akarják emelni, vagy azt a 18 támogatást nem akarják emelni, ami egyébként a szociális vetítési alaphoz kapcsolódna, tehát a gyermekgondozás, a fogyatékossággal élők támogatása, nagyon-nagyon sok olyan dologról van szó, amit érdemes lenne emelni, főleg egy válságban. Látjuk azt egyébként, köszönöm Szabó Szabolcsnak, hogy nyomott egy kétpercest egy órával ezelőtt, és elmagyarázta a fideszes képviselőtársaimnak, hogy valóban csökken a bruttó átlagbér Magyarországon. Tehát látjuk azt, hogy egy brutális infláció, egy brutális élelmiszerár-infláció mellett, amiről tudjuk, hogy az élelmiszerár-infláció alapjáraton mindig az alacsony keresetűeket, az alsó középosztályt sújtja; látjuk azt egyébként, hogy mennyi háztartás kerülhet gondba a lakhatási költségeket illetően, illetve a rezsiköltségeket illetően. Láttuk ezt annak idején a devizahitelnél is, hogy nagyjából egy hasonló vészjelzéssel indult a dolog, és a hasonló vészjelzés után hogyan kerültek emberek a tönk szélére. Most azt látjuk, hogy hiába valószínűsíthető, hogy ugyanez a folyamat fog megismétlődni, egy hasonló nagyságrendű problémával nézünk szembe, a korábban már említett kutatóintézet szerint egymillió háztartás veszélyeztetett abban, hogy csődközeli állapotba kerülnek, tehát látjuk ezt a rendszert, és mégis azt látjuk, hogy például ennek a törvénynek a szelleméhez nagyon hasonlóan a végrehajtási törvényt is úgy módosították, hogy az nem az adósokat védi, nem az adósoknak segít abban, hogy rendezzék az adósságukat, nem abban segít, hogy a bajbajutottak egyébként támogatást kapjanak, nem abban segít, hogy ha valakit a lefelé csúszás réme veszélyeztetne, akkor kapjon valami segítséget, hanem azokat a végrehajtókat segíti, akik, láttuk az elmúlt két évben, hogy milyen sajtóhírekbe kerültek be. Ez persze nem azt jelenti, hogy a Végrehajtói Karban mindenki korrupt lenne vagy mindenki rosszul végezné a dolgát, de látjuk azt, hogy vannak olyanok, akik így tesznek. Én egy XVIII. kerületi kilakoltatást tudok egyébként fölemlegetni, ahol konkrétan az volt, hogy a helyi végrehajtó egy olyan családot akart az utcára rakni, akik egyébként nem laktak a lakásban, és helyettük elkezdte volna kilakoltatni azt a családot, aki pedig ott lakott a lakásban. Tehát egy ilyen szociális válságban, egy ilyen helyzetben számos olyan törvény van, amit rendezni kellene. Az a baj, hogy ez a szociálistörvény-módosítás pont azt mondja ki, hogy ne a segítség érkezzen meg, hogy az államnak kisegítő szerepe legyen ebben a helyzetben, márpedig a végrehajtások a lakhatás helyzetében, akár a kollégiumi férőhelyek teremtésében, és folytatni lehet a sort a lakhatási válsághoz kapcsolódóan, hogy milyen olyan intézkedésekre lenne szükség, ahol nem kisegítő szerepben kellene az államnak belépnie, hanem elsődleges szempontból kellene az embereket támogatnia. Hiszen az emberek lakhatása nemcsak arról szól, hogy van-e a fejük fölött fedél, hanem arról szól, hogy megvan-e az az alapvető biztonság és az az alapvető képesség, ami egyébként kell a munkavállaláshoz, kell a tanuláshoz.