Országgyűlési Napló - 2022. évi őszi ülésszak

2022. október 26. szerda - 33. szám - Az ülésnap megnyitása - Magyarország biztonságát szolgáló egyes törvények módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája a lezárásig - ELNÖK: - DR. KERESZTES LÁSZLÓ LÓRÁNT (LMP):

569 Nagyon fontos arra is felhívni a figyelmet - ugye, itt sok tekintetben előkerült már, hogy az állam feladata, adott esetben egy kormánynak a feladata -, hogy ráirányítsuk a figyelmet, hogy bizony itt jelen kormányon belül is mennyire szegmentált, széttöredezett a vízgazdálkodás kérdése vagy a vízügyek meghatározása. Miniszterhelyettes úr minisztériumához tartozik a vízgazdálkodás kérdése. Idetartozik egyébként az ivóvízellátás mint önkormányzati feladat olyan szempontból, hogy az önkormányzatoknak ebben a kérdésben helyt kell állni. Az Agrárminisztériumnak kiemelt szerepe van nemcsak a természetvédelem szempontjából, de nyilván jól látható és érezhető volt az évszázados aszály hatásaiként, és érezhető most is, hogy bizony milyen mértékben és milyen hatással van ránk az, hogy gyakorlatilag az ország lecsapolása folyik. A Technológiai és Ipari Minisztériumhoz tartozik közvetlenül a közművek kérdése, de egyébként hozzáteszem, hogy a környezetvédelem is egyébként az iparfejlesztésért felelős minisztérium portfóliójába lett beépítve. A Külgazdasági és Külügyminisztériumnak is óriási szerepe van, gondolhatunk itt a felszíni vizeink határon átnyúló szennyezésére, a vízdiplomácia kérdésére vagy éppen az olyan jellegű gazdaságpolitikai irányok képviseletére és meghatározására, mint például ami az akkumulátorgyártás fellegvárává akarja tenni Magyarországot. Ez ugye, nagyon erőteljesen ellentétben áll azzal a szándékkal, hogy az ivóvízkincset, az ivóvizet biztosítani kell a magyar emberek, a magyar nemzet számára. Konkrétan egy intézkedéssorozat végrehajtásának a közepén van a kormány, aminek az a célja, hogy a víziközműszektort államosítsa, gyakorlatilag egy diktátumsorozattal, hogy az önkormányzatoktól el kívánja venni a víziközművagyont, és el kívánja venni egyébként a víziközművek fenntartásának a kötelezettségét azt követően, hogy egyébként bő 12 éve nem biztosítja a forrásokat a legfontosabb közszolgáltatás fenntartásához. (14.20) Itt sok szempontból a törvényjavaslathoz kapcsolódón már elmondták a képviselőtársak, hogy milyen mértékben csökkentette szinte folyamatosan az önkormányzatok mozgásterét, vagyonát, bevételeit a kormány, és ezzel milyen mértékben szolgáltatta ki ilyen válságos időben az önkormányzatokat a külső tényezőknek. Tudjuk, hogy a víziközműszektor esetében - s ezt is hangsúlyozni kell - nagyon nehéz volt a 2010-es örökség, egyértelmű, hogy már akkor is rendkívül nehéz helyzetben volt az ágazat, de ki kell mondani, hogy az ezt követő 12 évben a kormányzati intézkedések és az elmaradó érdemi lépések miatt még sokkal rosszabb lett a helyzet. Jól látható, hogy 2010-11 óta megduplázódott a meghibásodások száma a legfontosabb közszolgáltatást biztosító víziközműrendszerben, az ivóvíz- és a csatornarendszerben, és egészen elképesztő romlást tapasztalhatunk. Már 22-26 százalék közé teszik a hálózati veszteséget, tehát a megtermelt ivóvíz ilyen nagy arányban felhasználás nélkül elfolyik. De igaza van képviselőtársamnak, vannak helyi eltérések, van, ahol a 40 százalékot közelíti a hálózati veszteség. Én azt is hozzátenném, hogy ez egyébként nemcsak Magyarországon jellemző probléma, de az egyértelmű, hogy a helyzet az elmúlt 12 évben jelentős mértékben romlott. A különböző szakmai becslések ma 1500 és 3000 milliárd forint közé becsülik azokat a forrásokat, amelyek középtávon, tehát 15 éves távlatban hiányoznak, hogy a legfontosabb közszolgáltatást fenn lehessen tartani. Tehát ezek a források hiányoznak a meglévő, betervezhető hatalmas mennyiségű forráson túl, amire szükség van, hogy Magyarországon az ivóvízellátás középtávon még biztosított legyen. Az ilyen szempontból rendkívül hátrányos kormányzati politika miatt már óriási a szakemberhiány, tömegével hagyták el az ágazatot az ilyen módon semmibe vett munkavállalók. Megalázóan alacsonyak a keresetek ebben a közműágazatban, és pontosan tudjuk, hogy hiába lennének források, a megfelelő karbantartásokat el sem lehet végezni, ha nincs meg a megfelelő szaktudás, és óriási a veszély, hogy nem is lehet pótolni az ágazatból távozó szakembereket. A válságok előtt is már nagyon nehéz, gyakorlatilag összeomlásközeli helyzetbe kerültek a víziközmű-szolgáltató cégek, de a most látható helyzetben az energiaárak elszaladásával egyértelművé vált, hogy kilátástalan helyzetbe kerültek ezek a cégek. Egyébként ennek a nehéz helyzetnek nem kellett volna így történnie, hiszen az ágazat képviselői, a önkormányzati szövetségek és mindenki, aki közvetlenül érintett ebben a rendkívül fontos ágazatban, szinte évről évre megtette egyrészt a figyelemfelkeltését a kormány felé, és letették a kormány asztalára azokat a javaslatokat is, amiben érdemben lehetett volna cselekedni annak érdekében, hogy az ágazatot, tehát Magyarország ivóvízellátását meg lehessen menteni, és a vízkincsünk védelméről is gondoskodni lehessen, ami értelemszerűen az egyik legfontosabb feladatunk a jövő generációi érdekeinek tekintetében. Elindítottak egy államosítási koncepciót, ami arról szól, hogy a zömében önkormányzati tulajdonú víziközműcégek közül csak az kaphat állami kompenzációt, az kaphat segítséget a központi költségvetésből, ahol a fenntartó tulajdonos önkormányzatok térítés nélkül átadják a közművagyont a kormánynak. Ez egy teljesen elfogadhatatlan helyzet. S hozzáteszem, hogy nem is tette mellé azokat a szakmai, tartalmi és finanszírozási garanciákat sem a kormány, ami ilyenkor minimum elvárható lett volna. Pontosan tudjuk, hogy az ivóvízellátás egy olyan közszolgáltatás, ami egyértelműen helyi felelősséget, ismereteket, tudást és felhatalmazást igényel, ezért önmagában nem elfogadható az, hogy el akarja venni az önkormányzatoktól a kormány. Ráadásul ezt olyan módon teszi meg egy zsarolással, ami mögé nem tesz megvalósítási koncepciót. Ebben a helyzetben egyáltalán nem volt meglepő, hogy sorra mondták ki Magyarország városai, települései, hogy nem hajlandók átadni a víziközművagyont. Sok település így tett, és nagyon sok esetben egyértelműen el is