Országgyűlési Napló - 2022. évi őszi ülésszak
2022. október 26. szerda - 33. szám - Az ülésnap megnyitása - Magyarország biztonságát szolgáló egyes törvények módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája a lezárásig - ELNÖK: - DR. HARANGOZÓ TAMÁS (MSZP):
566 állampolgároknak: nekem már nincs pénzem mint államnak a szociális gondoskodásra, azt oldja meg mindenki maga, én csak az alapműködést biztosítom, hogy legyenek utak, járdák meg hasonlók. Magyarország egyébként jelen pillanatban a legrosszabb kombinációt kezdi megvalósítani, mert nagyon sokat von el, csak nem gondoskodik mellette a szociális védelemről megfelelő színvonalon. Jelezném, hogy a legfrissebb elérhető adatok szerint olyan 47 százalék körül tartunk, amit az állam elvon a tőke- és munkajövedelmekből, magyarul: a GDP 47 százaléka nagyjából bekerül a költségvetésbe. Ehhez képest, ha megnézzük a számokat, akkor, mondjuk, a szociális védelem kapcsán - ebben a szociális védelemben benne van minden, ami a szociális ellátórendszerrel kapcsolatos, az egészségügytől a bölcsődék üzemeltetéséig minden - úgy néznek ki a számok, hogy 2010-ben, amikor önök átvették a kormányzást, a GDP 21,8 százalékát tettük be mint magyar állam, 2020-ban - a legfrissebb adatok 2020-asok a KSH-nál - 18,1 százalékot. (14.00) (Az elnöki széket Dúró Dóra, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.) Tehát GDP-arányosan nézve, barátok között is, majdnem 4 százalékos, 3,7 százalékos csökkenés van. Ez az, amiről beszéltem a hozzászólásom elején, hogy ez egy erősen korlátozott jóléti állam kezd lenni. Csak hogy értsék azok is, akik esetleg követik a vitát (Nacsa Lőrinc: Csak hogy értsék - a lenézés magas foka!), érdemes megjegyezni, hogy ez a fajta magas elvonás, amely az állam részéről megtörténik és az alacsony szintű gondoskodás az emberek hétköznapi életében is nagyon jól tapasztalható. Gondoljon bele mindenki, aki munkavállalóként dolgozik valahol, hogy a bruttó bérének mennyi része marad nála. (Rétvári Bence: És mennyi maradt 2010 előtt?) Jelezném, hogy itt nem is fogom figyelembe venni a munkáltatót terhelő adókat és mindenféle járulékokat, csak amit a munkavállaló tapasztal. Mondjuk, induljunk ki száz forintból, mert az egy könnyen értelmezhető arányrendszert fog mutatni. 100 forint bruttó bérből nagyjából 66 forint fog a munkavállaló zsebében maradni nettó fizetésként. Majd utána azt elkezdi elkölteni, és fizet áfát, jövedéki adót, népegészségügyi termékadót meg mindenféle adót, és a végén eljutunk oda, hogy még ebből a 66 forintból is valójában, jó esetben olyan 40-45 forint közötti rész marad meg, és inkább a 40-hez lesz közelebb. (Aradszki Andrást a jegyzői székben Mihálffy Béla váltja fel.) Tehát 100 forint bruttó fizetésből körülbelül 40 marad az ember zsebében valójában, az összes többit fizetjük be az államnak azért, hogy rólunk gondoskodjon: amikor nyugdíjba megyek, legyen nyugdíjam, amikor megbetegszem, gyógyítsanak meg, amikor gyerekem születik, legyen iskolai képzése, oktatása megfelelő színvonalú, és a többi. Az a probléma, hogy ez nem valósul meg. Ezért nagyon furcsa, amikor ez a benyújtott törvényjavaslat teljesen világossá teszi mindenki számára, hogy egyébként az állam szerepét a szociális védelemben, szociális gondoskodásban az utolsó helyre teszi. Többen itt már elmondták, úgyhogy nem ismételgetném hosszasan, de az a sor, hogy az egyén gondoskodik magáról, aztán rokonok, aztán önkormányzatok, aztán civil szervezetek, és a legvégén van az állam. Joggal teszi fel az állampolgár azt a kérdést: jó, de akkor én miért fizetek adót? Ez a fő probléma ebben a rendszerben, mert ha egy jóléti államot akarunk fenntartani és üzemeltetni, akkor az elvont juttatásokat az államnak a felelősségi körében, amit taxatíve ki kell mondani, kell arra a célra fordítani, hogy garantálja a mi szociális biztonságunkat. Ez a fő vitapont szerintem közöttünk. Ebben nem értünk egyet láthatóan a kormánypárti képviselőkkel, és nem is hiszem, hogy meg tudjuk győzni egymást, egyszerűen mást gondolunk a világról. Azt gondolom, hogy önök rossz irányba indulnak el (Rétvári Bence: 12 éve?), mert én hiszek a jóléti államban, hiszek abban, hogy a jóléti államot fenn kell tudni tartani és üzemeltetni kell. Sajnálatos módon önök ebben kevésbé hisznek, és törvényileg is most azt fogják nevesíteni, a korábbi alkotmánymódosításhoz egyébként hűen, hogy önök a jóléti államban nem hisznek, és ezt nem hajlandók a jövőben garantálni. A másik oldalról nekem ez azért fáj, mert naponta tapasztaljuk, hogy az emberek milyen rossz helyzetben vannak, viszonylag kiterjedt karitatív ellátórendszert vagyunk kénytelenek működtetni Csepelen, Soroksáron egyszerűen azért, mert nem kapnak megfelelő ellátást az állam részéről. Napi szinten több boltból hozzuk el a lejáratközeli termékeket, és visszük el, illetve adjuk oda nagyon sok rászoruló családnak. Nagyon sok ilyen karitatív akció meg szervezet van az országban. Ez lenne egyébként sajnálatos módon az állam feladata, hogy ezt oldja meg, és ne tolja rá civil szervezetekre. Ez az állam feladata lenne, az államnak kellene megoldani. Ezért mondom, hogy sajnálatos módon ebben nem értünk egyet, és valószínűleg nem is fogunk egyetérteni soha, nekem viszont meggyőződésem, hogy nekünk van igazunk. Innentől kezdve, azt gondolom, a következő választáson majd újra eldől (Rétvári Bence: Háromszor már eldőlt! - Nacsa Lőrinc: Négyszer!), hogy a magyar választók melyikben hisznek jobban. Köszönöm szépen. (Taps az ellenzéki oldalon.) ELNÖK: Köszöntöm képviselőtársaimat ismét. Harangozó Tamás képviselő úr következik 15 perces időkeretben. Parancsoljon! DR. HARANGOZÓ TAMÁS (MSZP):
