Országgyűlési Napló - 2022. évi őszi ülésszak

2022. október 26. szerda - 33. szám - Az ülésnap megnyitása - Magyarország biztonságát szolgáló egyes törvények módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája a lezárásig - ELNÖK: - UNGÁR PÉTER (LMP):

559 tudom mondani, hogy nagyon-nagyon súlyos szociális kérdés, nagyon-nagyon sokan veszítették el a lakásukat, a lakhatási körülményeik rendkívül sokaknak romlottak, és higgye el nekem, képviselő úr, hogy ebben rendkívül nagy szerepet játszott a Végrehajtói Karnak a nagyon sokszor, rendkívül sokszor jogellenes fellépése. És hogy ez mennyire igaz, azt bizonyítja az a jogi eljárás, ami megtalálta a kapcsolatot a korrupt, jogszerűtlenül működő Végrehajtói Kar és a kormányzat között. Tisztelt Képviselőtársaim! A helyzet mégiscsak az, hogy a Végrehajtói Kar emberek, sőt nem, családok tízezreit tette tönkre, hozta méltatlan helyzetbe, és jelen pillanatban ez a törvény, ami előttünk fekszik, ez azt mondja, hogy az önök által tönkretett családok ne nagyon számoljanak az állam segítségével, hanem forduljanak a családtagjaikhoz, akik egyébként jellemzően alulfizetettek. Ahogy Z. Kárpát Dániel kollégám elmondta, ugye, lehet itt szép számokat mondani az átlagbérről, de ha kimennek, és megkérdezik a buszmegállóban, itt a fővárosban, hogy mennyi a fizetésük, higgye el, a többségük fizetése nem fogja elérni az önök által kimutatott minimálbért. Ez az arány sokkal rosszabb lesz, ha kimegyünk a fővárosból, és a helyzet az, hogy ha ennél lényegesen alacsonyabbá válik a család jövedelme, akkor egyszerűen a legjobb szándék mellett sem tud segíteni a hozzátartozóinak. De nézzük a karitatív szervezeteket, akik megint csak forráshiány miatt és a fejlesztések elmaradása miatt nem fognak tudni jó minőségben segíteni ezeken a rászorulókon. Jelen pillanatban ott tartunk, hogy a legszegényebb réteg teljes mértékben támogatás és segítő kéz nélkül maradt, és ezt a későbbiekben még szeretném hosszabban kifejteni. De minthogy az időm lassan lejár, megköszönöm, hogy meghallgattak, és a vitát folytatjuk. Köszönöm szépen. (Taps az LMP és az MSZP soraiból.) ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Most van lehetőség kétperces felszólalásokra. (Nincs jelentkező.) Jelentkezőt nem látok. A következő kört Ungár Péter frakcióvezető úr felszólalása fogja megnyitni. Megvárom, míg felteszi a mikrofont, igen, köszönöm szépen. Öné a szó, frakcióvezető úr. UNGÁR PÉTER (LMP): Köszönöm szépen. Az a helyzet, hogy ez a törvény egy nagyon érdekes ideológiai talapzattal indul, mondhatnám úgy, hogyha ezt a Kóka János-féle SZDSZ nyújtja be még az én fiatalkorom alatt, akkor egyáltalán nem lepődünk meg rajta. Gondolom, a Cato Intézet ajánlásával is lehetett volna ezt benyújtani, vagy esetleg Margaret Thatcher politikai hagyatékának is lehet tekinteni azt, ami ebben a törvényben megfogalmazódik. Azt is pontosan tudjuk, hogyha ezt 2010 előtt a kormánytöbbség adja be, akkor a magyar Keresztény Értelmiségiek Szövetsége nyílt levélben tiltakozott volna. A helyzet az, hogy érdekes dolog beszélni arról, hogy milyen hatása van annak, hogy az állam kerül a legutolsó sorba, mint a szociális ellátórendszernek az alapja. Ez alapvetően azt mutatja, hogy a jóléti állam elgondolásáról a Fidesznek az a gondolata, hogy lehet jóléti állam, de csak akkor, ha már minden tönkrement körülötte. A jóléti állam egy utolsó mentség ebben az esetben, ami nem így van, hiszen a magyar emberek többsége azért fizet szociális hozzájárulást, adót, azért adja be a pénzét a közösbe, hogy utána, amikor önmagáról nem tud gondoskodni, akkor ezt a közösség tegye meg helyette, és a közösséget államnak hívják. Vannak kisebb közösségek is, de azt a nagy közösséget, amit mi például az Országgyűlésben megjelenítünk, úgy hívjuk, hogy a magyar állam. Ez erre van. (13.20) A helyzet az, hogy nem csak ideológiai problémák vannak, és én inkább majd a rövid bevezetőm után konkrétan, de előtte szeretnék általánosságban rátérni, hogy milyen problémák vannak. Ezt az idősgondozás témájával szeretném elkezdeni. Vannak olyan dolgok, amelyek tények, és amelyekkel nem tudunk mit kezdeni, hiába gondol bárki bármit a világról, hiába van bármilyen világnézete. Az egyik ilyen tény, hogy az emberek tovább élnek, és ez szerencsés tény, mint ahogy éltek korábban, akár száz éve. Ennek a nyugati orvostudomány és az életszínvonal általános növekedése az oka, és ez egy pozitív dolog. De ahogy tovább élünk, úgy egyértelműen egyre több időt kell úgy eltöltenünk, hogy nem vagyunk önellátók, gondoskodásra szorulunk. Ez is egy úgynevezett tény, még Kopp Mária is egyetértett ezzel a ténnyel sokáig. A helyzet az, hogy ebből is következnek dolgok. Például következik egy olyan dolog, hogy az aktív évek és a gondoskodásra szoruló évek közötti arány, ahogy nőni fog az életszínvonal, folyamatosan változni fog abba az irányba, hogy egyre több időt kell úgy élnünk, hogy gondoskodásra szorulunk. A demencia Magyarország legnagyobb népbetegsége, tulajdonképpen szinte minden magyar családot érint valamilyen szinten. De ha rátérünk a másik oldalára ennek - erről sokat beszélt a kormány -: a gyerekek száma, a fertilitási ráta csökkent egy idő óta, ahogy nőtt az életszínvonal és nőtt a várható élettartam, tehát kevesebb gyerekre osztódik ez a gondoskodási teher. Ráadásul a családoknak egy jelentős része mozaikcsalád. Ez azt jelenti, hogy nem feltétlenül él ott és nem feltétlenül él egy közösségben azokkal, akikkel családot alkotott élete elején. Ezen túlmenően vannak még dolgok, például az 1910-es évek óta egyre nagyobb arányban vesznek részt a nők a munkaerőpiacon, és ezzel aránylik az, hogy egyre kevesebb olyan háztartás van, amit egy fizetéssel fenn lehet tartani. Ezek mind szociológiai tények, amelyekből következnek dolgok. Például az következik, hogy hiába van valaki, aki akár fölnevelt három gyereket, dolgozott egész életében, ha 75 éves korában demens lesz, akkor a gyermekei nem fogják tudni őt gondozni az otthonukban, mert a gyermekeiknek ahhoz, hogy a saját gyermekeiket tudják