Országgyűlési Napló - 2022. évi őszi ülésszak

2022. október 26. szerda - 33. szám - Az ülésnap megnyitása - Magyarország biztonságát szolgáló egyes törvények módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája a lezárásig - ELNÖK: - JÁMBOR ANDRÁS IMRE (Párbeszéd):

553 ezeknek a törvényeknek a kapcsán miért nem volt szükség társadalmi egyeztetésre, miért van az, hogy múlt hét végén ez bekerült a parlament elé, és most megszavazzuk. Olyan törvényekről van szó, amelyek egészen elementáris módon érintik a társadalom elég nagy százalékát. Sajnálom, hogy Hollik István úr kiment, de legalább visszaadhatom az előbbi kört, amikor ő Szabó Timeát hiányolta itt a patkóból. Én is Hollik István kiváló kijelentésével akarok foglalkozni, hiszen ezek nagyjából elmagyarázzák azt, hogy mit gondol a Fidesz a szociális törvény módosításáról. Ugye, Hollik úr azt mondta, hogy az emberi természet törvényeinek alapvetése az, hogy a család az az alap, amelyen keresztül a szociális ellátást lényegében gyakorolnia kell a közösségnek. A család nyilvánvalóan a társadalom egy fontos alapintézménye, de talán azon a társadalomfejlődési szakaszon már túl vagyunk, amikor a családot tekintjük annak, ami így a közösségünket egyedüliként meghatározza. Aztán vannak az olyan intézmények, az állam például vagy az önkormányzatok, amelyek ebben a fejlődési szakaszban a közösség ügyeinek intézését, mondjuk úgy, magukhoz ragadták a megválasztott képviselőkön keresztül. Tehát ha Hollik úr ezt az emberi természet alapvető törvényeire hivatkozva gondolja így, akkor nem tudom, hogy a képviselői mandátumával mit akar kezdeni, hiszen alapjáraton mégiscsak azon keresztül a közösség ügyeinek intézésére választották meg, arra, hogy az állam segítsen az állampolgárainak abban, hogy jobban lehessen élni. Itt egyébként az a kérdés, hogy ettől a módosítástól miért lesz jobb azoknak az állampolgároknak, akik például bajba jutnak egy válság idején. Tehát én azt nem látom ebben a módosításban, hogy maguknak azoknak az embereknek, akik, mondjuk, bajba jutnak, és először önmagukról kell gondoskodniuk, aztán a családjuknak kell gondoskodniuk róluk, és így sorban az új hierarchia szerint, ez miért fog segíteni, miért lesz ettől az ő életük jobb. Az én felfogásom szerint mi azért ülünk itt a parlamentben vagy adott esetben állunk, mert az a feladatunk, hogy a társadalom számára minél jobb törvényeket hozzunk, és próbáljunk egy olyan társadalmat csinálni, ahol mindannyian minél egyenlőbb módon egyébként hozzáférhetünk a javakhoz. Nyilván itt arról van szó, hogy önök nem azt szeretnék, hogy esélyt teremtsünk azon emberek számára, akik bajba jutottak, vagy nehezebb körülmények között vannak, vagy egyébként nehezebb körülmények közé születtek, hanem azt akarják, hogy az egyenlőség felé haladással szembemenjünk, azokkal a kívánalmakkal szembemenjünk, amelyek szerintem egy demokrácia alapvetései, hogy próbáljuk segíteni a bajbajutottakat, hogy esélyt teremtsünk. (12.40) Önök egy olyan rendszert hoznak létre, amely nem próbál esélyt teremteni azoknak az embereknek, akik nehezebb körülmények közül érkeznek. A másik Hollik úr-féle mondat az volt, hogy a szociálpolitika helyett van szükség gondoskodáspolitikára, mert, ha jól értettem, akkor a szociálpolitika valami kommunista dolog lenne. Én jelezném azt, hogy aminek a nevében benne van az, hogy „szociál”, az nem lesz pártállami, kommunista vagy ilyesmi. A szociálpolitika nem egy ideológiai kérdés egyébként, hanem alapvetően a társadalomtudományokhoz kapcsolódó fogalom, és igazából ezekkel a társadalomtudományokkal mennek szembe akkor, amikor azt mondják, hogy nincs szükség szociálpolitikára. Létezik a társadalom - tudom, hogy nehéz ezt elfogadni az önök nézőpontjából -, és nekünk az a feladatunk, hogy a társadalmi viszonyokat is alakítsuk úgy, hogy - ahogy az előbb is mondtam - minél több embernek esélyt adjunk, és minél több embernek adjunk esélyt arra például, hogy a benne rejlő tehetséget kibontakoztassa. A mostani törvényjavaslat szerintem ezzel végtelenül szembemegy. Ha egy olyan gyereknek, aki egy nagyon szegény családba születik, azt mondjuk, hogy az állam csak az ötödik szereplő abban, hogy ő segítséget kapjon, akkor elég keményen elvesszük az esélyét arra, hogy az életében egy jobb pozícióba kerüljön, a társadalmi ranglétrán felfelé menjen. Ez a törvénytervezet ezt is kimondja. S ha ezt a hierarchiát tényleg komolyan gondolják, akkor ebből az állami oktatás és az állami egészségügy megszüntetése is kiolvasható lenne. Én nagyon remélem, hogy ez nincs benne. De ha hierarchiát teszünk, ami onnan indul, hogy először az egyén felelős magáért, aztán a családja, utána az önkormányzatok, majd a karitatív szervezetek és csak végül kisegítő jelleggel az állam, és ha ezt a szociális történyen túlterjeszkedő jelleggel gondolják így, ha ez az önök politikai és államfelfogása, akkor abból bizony elég sok szektorban elég brutális változások következnek. Ezt a törvénytervezetet egy olyan időpontban nyújtják be, amikor kevéssé mondható az, hogy ne kéne bajba jutott embereken segíteni Magyarországon, vagy ne lennének bajba jutott emberek. A Portfolión jelent meg az Intrum nevű kutatóintézet elemzése, amely az önök rezsinövelése utáni állapottal foglalkozik. Ez az elemzés azt mondja ki, hogy a háztartások 3,9 százalékát fogja a bedőlés nem fenyegetni, hanem valószínűleg érinteni - ez 161 ezer háztartás -, és további, összesen körülbelül 20 százaléknyi azoknak a háztartásoknak a száma, amelyik veszélyeztetett ebben a helyzetben; ez közel 1 millió háztartás. Reménykedjünk abban, hogy ebből az 1 millió háztartásból tényleg csak 161 ezer fog bedőlni, de ez azon is fog múlni, hogy mit kezd az állam ebben a helyzetben, és hogyan próbál meg segíteni az embereken. Egyébként nem csupán az a probléma, hogy önök ebbe a törvénytervezetbe lényegében azt írják bele, hogy például ebbe a helyzetbe csak kisegítő jelleggel kell beavatkoznia az államnak, hanem az a probléma, hogy más törvénytervezetekben, rendeletekben sem látjuk azt, hogy kifejezetten a bajbajutottaknak segítenének. Rétvári úr