Országgyűlési Napló - 2022. évi őszi ülésszak

2022. október 26. szerda - 33. szám - Az ülésnap megnyitása - Magyarország biztonságát szolgáló egyes törvények módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája a lezárásig - ELNÖK: - JÁMBOR ANDRÁS IMRE (Párbeszéd):

552 emberi fogyasztásra szánt víz minőségéről szól, az ivóvízhez való hozzáférésről szól ez a módosítás, illetve egyidejűleg a törvénymódosítás az állam feladatai között is felsorolja az ivóvízhez való hozzáférés biztosítását. Azt gondolom, önmagában az szomorú, hogy egy szót sem ejtettek az expozéban erről a fontos változásról, és hogy eleve egy ilyen módosítást részben valamiféle jogharmonizációval próbálnak meg indokolni, miközben ha Magyarország biztonságáról beszélünk, akkor én azt gondolom, az egyik legfontosabb, hanem nem a legfontosabb kérdés Magyarország vízkincsének biztosítása, a magyar emberek, a magyar nemzet számára az egészséges ivóvíz biztosítása. Tehát látható, hogy önök egyébként egy terjedelmében csekély, de jelentőségében annál nagyobb módosítást nem tartanak olyan fontosnak, hogy azt egyébként mindenféle integrációs vagy európai jogi megfelelőségen túl önmaguktól bevezessék a magyar jogrendbe. Illetve a másik oldalról pedig az állam feladatai közé is felsorolja az ivóvízhez való hozzáférést. Pontosan tudjuk, hogy ez egy másik eljárásnak, amiről itt már sokszor beszéltünk, a víziközművekkel kapcsolatos eljárásnak egy kiegészítő eleme, és erről is így viszonylag szerényen vagy szegényesen beszéltek. Nos, mivel indokolom én azt, hogy ha Magyarország biztonságáról beszélünk és a Magyarország biztonságát meghatározó törvények módosításáról, akkor a víz, az ivóvíz kérdése az, ami talán a legfontosabb kérdés? Látható, hogy a válságok korában kell hogy gondolkodjunk, kell hogy éljünk, és nagyon sokrétűek ezek a válságok. Itt az éghajlatváltozással kapcsolatos, a környezetpusztítással kapcsolatos válságok hatásait mindannyian érezzük, azt gondolom, olyan vitát már nem is akar senki folytatni, amely ezt a problémakört valamilyen módon a jövő problémái közé akarná sorolni. Egy nagyon-nagyon brutális, mély és megint csak Magyarországot kiszolgáltatott helyzetben találó energiaválsággal is szembesülünk, ami egyébként azért annyira súlyos, és azért van Magyarország ennyire kiszolgáltatott helyzetben, mert az önök politikája nem volt előrelátó, és nem tette meg azokat az intézkedéseket, amelyeket egyébként meg kellett volna tenni, hogy felkészítsék Magyarországot erre a helyzetre. De egy nagyon súlyos vízválsággal is szembesülünk, és azt tudom mondani, hogy az ezzel kapcsolatos jogalkotás és gondolkodás egyelőre még csak fel sem ismerte ennek a válságnak a mélységét. Ezért is gondolom, hogy ez ma Magyarországon talán a legsúlyosabb kihívás, mert az önök kormánya így 2010-től kezdve és egyébként a megelőző kormányok sem ismerték fel, hogy milyen jelentőségű ez a kérdés, hogy milyen elhibázott vízgazdálkodást folytat ez az ország, és milyen alapvető szemléletváltásra és intézkedéssorozatra van szükség ahhoz, hogy ezt a vízválságot kezelni lehessen, és hogy a jövő generációk számára itt a Kárpát-medencében biztosítani lehessen a vízkincsünk védelmét és az ivóvízellátást, a vízbázisainkat. Láthatjuk, hogy most is egy olyan vízgazdálkodás van érvényben Magyarországon, ami gyakorlatilag a vizek minél gyorsabb elvezetését tartja szem előtt, nem a víz megtartását, és hogy ma is Magyarországon ennek a vízgazdálkodásnak köszönhetően gyakorlatilag az ország lecsapolása folyik, Magyarország kiszárítása folyik. Minden évben elképesztő mennyiségű vizet veszítünk, lényegesen több víz folyik ki Magyarországról, mint amennyi beérkezik. A veszteség minden évben körülbelül háromszorosa a Balaton víztömegének, a Balaton vízmennyiségének. Minden más szempontból is egyébként óriási veszélyben van a vízkincsünk, veszélyben vannak a vízbázisaink. Szó esett már és szó is lesz róla, ha rajtam múlik, a víziközművek helyzetéről, ezáltal egyébként arról, hogy összeomlóban van a rendszer, összeomlóban van a vízbázisok védelmére szolgáló infrastruktúra. Láthatjuk, hogy milyen súlyos veszély leselkedik a felszíni vizeinkre, folyóinkra, tavainkra, milyen mennyiségű és milyen jelentőségű szennyezés érkezik, és hogy önök mennyire képtelenek arra, hogy ezt a helyzetet kezeljék. Azt is láthatjuk, hogy önök olyan gazdaságpolitikai irányt választottak, ami megint csak a vízkincsünk áruba bocsátását és a vízkincsünk veszélyeztetését jelenti. Egy példát említek itt most még nagyon röviden, ez az akkumulátorgyártás kérdése. Látható, hogy önök olyan irányba akarják elvinni a gazdaságpolitikájukat, hogy külföldi tőkeerős gyártóknak szolgáltatják ki a vízkincsünket, és a magyar fiatalok jövőjéről, a gyermekeink, unokáink jövőjéről nem kívánnak gondoskodni, még azt is lehetetlenné teszik, hogy a különböző kockázatok ellen fellépjünk, a különböző monitoringeszközöket érvényre juttassuk. És még egy példát említenék, a palagáz-kitermeléssel kapcsolatos terveket. Tehát én azt gondolom, hogy a vízkincs biztosítása, az ivóvizek biztosítása az, ami a legfontosabb kihívás, ez egy fontos eleme ennek a törvénynek, és hogy ennek a megítélése miért rendkívül fontos, és miért kell alapvető szemléletváltás, és miért kell alapvető irányváltás a kormány politikájában, ezt majd egy későbbi hozzászólásban fogom részletesen ismertetni. Köszönöm szépen, elnök úr. (Taps az LMP soraiban.) ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. A Párbeszéd képviselőcsoportjából Jámbor András Imre képviselő úr következik rendes felszólalásra. Parancsoljon, képviselő úr, öné a szó. JÁMBOR ANDRÁS IMRE (Párbeszéd): Köszönöm szépen a szót. Egy nagyon szép, ilyen salátatörvényről beszélgetünk most, 180 oldalnyi mindenféle módosításról az egészségügytől a szociális ellátáson át, a biztonságpolitikán keresztül az ivóvízig. A hét elején szó volt a NATO-hoz való svéd és finn csatlakozásról, és önök azt mondták, hogy azért nem jön ez még a Ház elé, merthogy társadalmi egyeztetésre van szükség ebben a kérdésben. Nekem az a kérdésem, hogy