Országgyűlési Napló - 2022. évi őszi ülésszak
2022. október 26. szerda - 33. szám - Az ülésnap megnyitása - Magyarország biztonságát szolgáló egyes törvények módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája a lezárásig - ELNÖK:
541 Még egyszer: sem a gyakorlattal, sem pedig egyébként ideológiával, amire hivatkoznak, nem találkozik az önök javaslata. Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps az ellenzéki padsorokból.) ELNÖK: Tisztelt Képviselőtársaim! A vezérszónoki felszólalások végére értünk. Most a nemzetiségeket képviselő bizottság által felkért nemzetiségi szószóló felszólalása következik. Megadom a szót Paulik Antal szlovák nemzetiségi szószólónak, aki nemzetiségi nyelvén ismerteti felszólalásának első mondatait, majd magyarra fordítja azokat. Parancsoljon! PAULIK ANTAL, a Magyarországi Nemzetiségek Bizottságának előadója: Ďakujem za slovo Pani predsedníčka! Köszönöm a szót, elnök asszony. Vážená pani predsedníčka, vážené panie poslankyne, vážení páni poslanci, pán hovorca! Vážen pán štátny tajomník! Ako poverený hovorca vo svojom príhovore oboznámim Vás so stanoviskom Výboru národností v Maďarsku vo vzťahu k návrhu zákona o modifikácii niektorých zákonov slúžiacich bezpečnosti Maďarska. Tento zákon prerokoval náš Výbor na svojom zasadnutí 24. októbra. Tisztelt Elnök Asszony! Képviselő Asszonyok és Képviselő Urak! Tisztelt Szószóló Úr! Tisztelt Államtitkár Úr! Mint a Magyarországi Nemzetiségek Bizottsága által felkért szószóló, felszólalásomban ismertetem önökkel a bizottság véleményét a Magyarország biztonságát szolgáló egyes törvények módosításáról szóló törvényjavaslattal kapcsolatosan. A törvényjavaslatot bizottságunk október 24-ei ülésén vitatta meg, ekkor alakította ki a véleményét. A most napirenden lévő javaslatcsomag meglehetősen nagy számú jogszabályt módosít, ahogyan az elhangzott minden előttem felszólaló szájából. A Nemzetiségek Bizottságának megítélése szerint ezek között mindössze kettő olyan törvény szerepel, amelynek a rendelkezései nemzetiségi minőségükben érintik közösségeink tagjait. Ilyennek gondoljuk a tervezet 4. pontjában szereplő, a polgárok személyi adatainak és lakcímének nyilvántartásáról szóló 1992. évi LXVI. törvény módosítását, valamint a tervezet 13. pontjában a személyazonosító jel helyébe lépő azonosítási módokról és az azonosító kódok használatáról szóló 1996. évi XX. törvény módosítását. Mostani felszólalásomban ezekkel a jogszabályokkal kapcsolatosan foglalom össze bizottságunk véleményét. Előre szeretném bocsátani, hogy a nemzetiségi szempontok figyelembevételével e jogszabályok szorosan összefüggenek a mai nap ötödik napirendi pontjában szereplő, a területi közigazgatás működésével, az ingatlannyilvántartással és a területfejlesztéssel összefüggő egyes törvények módosításáról szóló tervezet 13. pontjával. Az említett pont az anyakönyvi eljárásról szóló 2010. évi I. törvény módosítását kezdeményezi. Az akkori felszólalásomban ismertetem majd azokat a nemzetiségi névhasználathoz fűződő jogokat, amelyek megvalósulásához kapcsolódnak a most tárgyalt jogszabályi rendelkezések. (11.30) Tisztelt Ház! A nemzetiségek jogairól szóló 2011. évi CLXXIX. törvény az Alaptörvény felhatalmazása alapján foglalja össze a Magyarországon élő nemzetiségek jogait. Ezen alapvető jogok egyike az anyanyelvű névhasználathoz fűződő jog. E jog szemmel is látható megjelenésének elsődleges forrása az anyakönyvi bejegyzés, majd az ennek alapján kiadott, személyi azonosításra alkalmas dokumentumok, a személyazonosító igazolvány, az útlevél, a jogosítvány, és ezekkel összefüggésben, illetve együttesen felmutatva a lakcímkártya. Az anyanyelven történő anyakönyvezés, majd a nemzetiségi nyelvű nevet tartalmazó dokumentumok megszerzésének nehézségeiről a mai ötödik napirendi pontban szólok majd részletesen. Most csupán annyit szeretnék elmondani ezzel összefüggésben, hogy a nemzetiségi jogokat biztosító törvényi alapok mára kialakultak, és sok mindenre kiterjednek, ezek összehangolása azonban még várat magára, illetve a gyakorlati végrehajtásukban még vannak hiányosságok. A polgárok személyi adatainak és lakcímének nyilvántartásáról szóló törvény ma a nemzetiségek országgyűlési szószólóinak, illetve volt szószólói adatainak nyilvántartásán kívül nem tartalmaz egyéb utalást a nemzetiségekhez kötődő feladatokra a nyilvántartások kezelése során. Így nem utal arra sem, hogy ma Magyarországon az Alaptörvény és a nemzetiségi törvény rendelkezései alapján az itt élő, valamely nemzetiséghez tartozó személyeknek joguk van arra, hogy adott esetben, amennyiben ezt igénylik, nevüket két nyelven, anyanyelvükön és magyarul is tartalmazza mindenekelőtt az anyakönyvi nyilvántartás, majd ennek alapján a személyi okmányaik. Szándékosan említettem első helyen a nemzetiségi anyanyelvű nevet, mert bár a mai magyarországi gyakorlat ezt nem így alkalmazza, véleményem szerint ahogyan evidencia, hogy ha egy gyermek Szlovákiában egy ottani magyar családba születik, akkor az egy magyar gyermek, ugyanúgy magától értetődik az is, ha egy másik gyermek egy magyarországi szlovák családba születik, az egy szlovák gyermek. Tehát a nevét a születésekor a szülő igényére, anyanyelvén kell anyakönyvezni, majd ezt követően kell feltüntetni az anyakönyvben a gyermek nevét magyarul, ezt követően pedig a személyi okmányokban, nyilvántartásokban is ennek megfelelően kellene eljárni. Jelenleg a személyazonosításra alkalmas okmányok közül a személyi igazolványon, illetve a magánútlevélben van lehetőség arra, hogy a nemzetiséghez tartozó polgárok, ha ezt igénylik, megjeleníthessék nevüket a magyar mellett a nemzetiségi anyanyelvükön is, a személyiigazolvány-kártyán azonban a dokumentum hátlapján,
