Országgyűlési Napló - 2022. évi őszi ülésszak

2022. október 4. kedd - 28. szám - Az ülésnap megnyitása - Napirend előtti felszólalások: - ELNÖK: - ANDER BALÁZS (Jobbik):

192 akkor magyar katonák is részt fognak venni ebben a háborúban. Tehát melyik oldalon álltak? A háború pártján álltak. (Kunhalmi Ágnes: Nem igaz!) (8.30) Na, nézzük csak, mi lett a következménye a háborúnak, hogy reagált erre az Európai Unió! Az Európai Unió azt mondta, hogy az agresszorral, Oroszországgal szemben szankciót kell kivetni. Mit mondtak önök a szankcióra? Azt mondták a szankcióra, hogy nagyszerű ötlet, meg kell állítani Oroszországot (Kunhalmi Ágnes és Mellár Tamás közbeszól. - Az elnök csenget.), be kell vezetni a szankciókat. Mit mondott erre Magyarország miniszterelnöke? Azt, hogy ez nem jó, a szankció el fog vezetni oda, hogy egész Európának rossz lesz, ugyanakkor Oroszországnak nem. Itt is milyen álláspontot foglaltak el? Azt, hogy a szankció fogja megoldani a háború kérdését. Mi lett a szankcióból? Energiaválság. Energiaválság, a gáz többszörösére, hétszeresére vagy még magasabbra, a villamos energia is többszörösére emelkedett. Természetesen önök a rezsicsökkentésre, amely megvédi a lakosságot - most ugyan az átlagfogyasztásig, azelőtt a teljes rezsiszámlában védte a magyar lakosságot -, mit mondanak? Azt, hogy nincs szükség rá, vezető politikusok, az az ellenzék, amelyről most azt mondja, hogy tanácstalan és tehetetlen, azt mondták, hogy nincs szükség rezsicsökkentésre, nincs szükség arra, hogy megvédjük a magyar embereket. A magyar kormány álláspontja az, hogy igenis az átlagfogyasztásig, amíg azt a magyar költségvetés finanszírozni tudja, szükség van rezsicsökkentésre, és ez véd minden magyar fogyasztó családot, állampolgárt. Ön felemlítette az európai uniós forrásokat, a megegyezés hiányát. Láthatja, az Országgyűlés előtt tegnap fogadtuk el az egyik törvényt, a magyar kormány és a magyar parlament többsége mindent megtesz annak érdekében, hogy legyen az Európai Unióval megegyezés, hogy hozzájusson Magyarország azokhoz az európai uniós forrásokhoz, amelyek egyébként járnak Magyarországnak. Mit mondanak önök erre, mit mondanak a kinti, az Európai Unióban dolgozó képviselőik? Mindent megtesznek annak érde-kében, hogy Magyarország ezt a forrást ne kapja meg. Ne kapja meg, mert úgy látják, hogy akkor a magyar kormány nem fogja tudni teljesíteni a vállalásait, esetleg meg fog bukni, és akkor következhet a tanácstalan és tehetetlen ellenzék. Tisztelt Képviselő Úr! Ha ezeket az egyszerű, mindennapi tényeket összeadja, megfejtheti azt, hogy miért van például (Az elnök csenget.), miért változik így, ilyen negatívan a forint árfolyama. Köszönöm szépen. (Taps a kormánypárti oldalon.) ELNÖK: Megköszönöm a miniszterhelyettes úr válaszát. Tisztelt Országgyűlés! Napirend előtti felszólalásra jelentkezett Ander Balázs képviselő úr, Jobbik-képviselőcsoport, „Ketyeg a bomba” címmel. Öné a szó. ANDER BALÁZS (Jobbik): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Bizony ketyeg a bomba az oktatás területén is, és önök ott, a kormánypárti padsorokban nem sokat tettek azért, hogy hatástalanítsák és el tudjuk kerülni a katasztrófát. Ketyeg a nyugdíjbomba, hiszen maholnap háromszor annyian mennek nyugdíjba a pedagógusok közül, mint ahányan elkezdik ezt a csodálatos hivatást. Ketyeg a szociális bomba, hiszen ha megnézzük, hogy mondjuk, egy pályakezdő pedagógus fizetése Budapesten egy átlagos albérletet sem fedez rezsi nélkül, akkor azt kell látni, hogy megvan az oka a rettenetes mértékű pályaelhagyásnak is. Bizony mi itt, a Jobbikban felelős konzervatív jobboldali pártként azt mondjuk, hogy igaza volt Széchenyinek, amikor azt mondta: „Egy nemzet ereje a kiművelt emberfők sokaságában rejlik.” Önök felismerik ezt az igazságot? Úgy látjuk, hogy nem. Szent-Györgyi Albert valamikor még úgy nyilatkozott, hogy olyan lesz a jövő, amilyen a ma iskolája. Nézzük meg, hogy milyen a ma iskolája! Elöregedett, a tanárok 50 százaléka ötven év feletti, és a pályakezdőnek tekinthető, harminc évnél fiatalabb kollégák aránya immáron a 6 százalékot sem éri el, talán nem véletlenül. A „nem véletlen” alatt az önök elmúlt 12 évét is értem. Aztán elszegényedett a magyar tanártársadalom, hiszen az OECD-államok között bizony sereghajtók vagyunk. Ha nemcsak abszolút számokat akarunk nézni, hanem valahogyan viszonyítani is akarjuk, mondjuk, a diplomás átlagbérekhez, akkor nem arról álmodoznak a kollégák, hogy érjék el a lett szintet, amely a diplomás átlagbérek 140 százalékát jelenti a tanárok esetében, de még talán a német vagy a lengyel 100 százalékos példa is egyfajta álom számukra; megelégednének azzal, ha végre azt a bizonyos vetítési alapot nem a 2014-es 101 500 forintos minimálbérhez kötnék, hanem a mindenkori minimálbérhez. Milyen akkor a ma iskolája? Bizony félelemben tartott; félelemben tartott, mert jól látható, hogy mi történt a Kölcsey Gimnázium szájukat ki merni nyitó tanáraival is. Nem olyan régen, államtitkár úr, az ön akkori főnöke, Kásler miniszter úr egy köszöntőjében még azt írta a pedagógusoknak: egy jó pedagógus nemcsak tanár, hanem példakép, aki megmutatja a gyermekeinknek, hogyan kell kiállniuk önmagukért, küzdeni másokért. Amikor óriási türelemről tanúbizonyságot téve, de mégiscsak kiállnak magukért ezek a tanárok, és nemcsak magukért küzdenek, hanem az ország jövőjéért, ezért a nemzetstratégiai fontosságú területért, akkor mi a válasz? Államtitkár úr, milyen választ adott az ön új főnöke, a Belügyminisztériumot és így az oktatást is irányító Pintér Sándor? Hát, bizony a vasököl lesújtott, és egy egypárti túlhatalmat építő, tulajdonképpen Közép-Ázsiába illő féldiktatúrának megfelelő (Rétvári Bence: Hűha!) választ adtak. Kirúgták ezeket a tanárembereket. Nem tudom,