Országgyűlési Napló - 2022. évi őszi ülésszak

2022. október 4. kedd - 28. szám - Az ülésnap megnyitása - Napirend előtti felszólalások: - ELNÖK: - RÉTVÁRI BENCE belügyminisztériumi államtitkár:

193 mi lesz a következő. Majd a P.Mobilnak azt a számát küldik el, hogy „A pofádat befogod!”? Ez lesz a következő köszöntőben? (Vitályos Eszter: Na! - Rétvári Bence: A parlamentben vagyunk, képviselő úr! A parlamentben vagyunk!) Mert ha így haladunk, államtitkár úr, akkor az a helyzet, hogy ez lesz abban a köszöntőben. Méltatlan volt az egész eljárás, amivel ezeket a tiltakozni merő tanárokat kirúgták. Nyugodtan mondhatják, hogy nem volt jogos, törvénytelen volt ez az úgymond sztrájk. Önök herélték ki a hazai sztrájktörvényt, egy igazi neoliberális vagy éppen egy féldiktatórikus, közép-ázsiai államhoz méltó módon. (Dömötör Csaba: Most akkor melyik?) Úgyhogy nem kell csodálkozni, ha így, ilyen módon léptek fel a tanárok. Ez volt a „rubelkormány” válasza azokra a feszítő kérdésekre, azokra a valóban a nemzet jövőjét befolyásoló problémákra, amelyekkel felálltak ezek a tanárok és meg mertek szólalni. Kirúgták azt a kémiatanárt is, pedig a kémiatanári képzést huszonegynéhányan kezdik el éves szinten Magyarországon. Ez az önök válasza a tanárhiányra is. Nos, valljuk azt, hogy tanár nélkül nincs oktatás, oktatás nélkül pedig nincs jövő. Éppen ezért mondjuk itt, a Jobbikban, még egyszer, a jobboldali, felelős konzervatív gondolkodású Jobbikban, hogy új klebelsbergi modellre lenne szükség; új klebelsbergi modellre, és Klebelsberg egy trianoni katasztrófa után jobboldali nemzeti emberként nem Párizsra megVersailles-ra mutogatott, mint ahogy teszik most önökBrüsszel kapcsán, hanem nemzeti forrásokat teremtve valóban sikerágazattá fejlesztette még a húszas-harmincas évek megrázkódtatásai közepette is a hazai oktatásügyet. Tegyenek önök is így! Köszönöm. ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! A kormány nevében Rétvári Bence miniszterhelyettes úr kíván válaszolni. Öné a szó. RÉTVÁRI BENCE belügyminisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselő Úr! Tisztelt Ház! Gratulálok a megszerzett mandátumához (Ander Balázs: Köszönöm.), hogy újra itt ül a parlamentben. Nem tudom, hozzászólása segített vagy nem segített az ügyön, de mégiscsak ki az, aki beszélt most, az elmúlt percekben, tisztelt képviselő úr. Önről azt mondta a pártja mostani elnöke, Gyöngyösi Márton, hogy kilép a Jobbikból, ezt mondta az önök teljhatamú kabinetfőnöke, kilép a Jobbikból, ha Ander Balázs lesz a Jobbik új elnöke. Sőt, még személyesen is sértegette önt, hogy már csak a fejét kéne lecserélni. Ilyeneket mondott önről. (Kunhalmi Ágnes: Hogy jön ez ide?) Majd ön beállt mögé, visszalépett az elnökségtől azért, hogy képviselői mandátumot szerezzen. Ön tehát pártelnöki pozícióba segítette azt, aki itt, az ön előtti padsorban ülve zsidó politikusok listázásáról beszélt. Annak köszönheti ön a mandátumát, hogy pártelnökké tette azt, aki itt a parlamentben zsidó képviselőtársainkat listázta volna és utána beült... (Ander Balázs: Államtitkár úr, ne hazudjon, az elnökség és a párttagság döntött így! - Az elnök csenget.) Lehet választmányról, sok mindenről bekiabálni, tisztelt képviselő úr, ezek szerint érzékeny pont ez önnek (Ander Balázs: A hazugság igen!), de hozzásegítette Gyöngyösi Mártont ehhez a pozícióhoz, ő pedig valahogy rávette az egyik képviselőtársukat, hogy mondjon le és pont az ön javára, aki az ő javára visszalépett az elnökválasztáson, ön pedig cserébe beülhetett ide, az egyik kényelmes parlamenti képviselői székbe. (8.40) Ez tehát az a morális emelvény, amiről ön hozzánk itt a mai reggelen beszélt, ennek köszönheti ön a mandátumát, tisztelt képviselő úr, abban a pártban, ahol tetűcsúszdázás és sok minden más is azért előfordult az elmúlt időszakban. (Ander Balázs: Önöknél meg jachtozás volt.) És azt a Gyöngyösi Mártont juttatta mégiscsak a pártelnöki székbe, aki azt mondta még pár évvel ezelőtt az Európai Unióról: „Itt az utolsó esély, hogy az ország elhagyja a nemzeti szuverenitás felszámolását immáron nyíltan vállaló Uniót.” - aki ezt mondta még pár éve, most pedig pont az ellenkezőjét mondja, csak hogy az önök hitelességéről beszéljünk. (Ander Balázs: A tanárok béréről beszélj!) Tehát önök itt mondanak sok mindent, de azért pont az ellenkezőjét is tudják csinálni. Most pedig arról beszél az önök pártelnöke, hogy ez a szankció kevés, még több szankcióra van szükség. Sőt, ilyeneket mond, szó szerint idézem: „Ez nagyon helyes így, tehát a szankciókat fokozni kell.” Aztán még azt is mondta, hogy „Ha szankciós politikát folytatunk Oroszországgal szemben, ami nagyon helyes, annak lehet egy olyan következménye,” - ezzel számol mint lehetőség - „hogy az energia vonatkozásában lesz a kínálati oldalon egy visszaesés.” Ez, ugye, a 6-7-szeres áremelkedés, hát, ezzel számolni kell, van ilyen. Tudja, ha nem lenne 6-7-szeres áremelkedés, nem lenne ez a szolid visszaesés, amit így az ön pártelnöke mondott - akit mégiscsak ön juttatott ebbe a székbe -, akkor lehet, hogy a költségvetésben nemcsak az előbb említett forrás lenne többletként, 86 milliárd forint, hanem ennek akár a többszöröse, mert amit nem rezsire fizetünk ki most, azt kifizetnénk a pedagógusok bérére. Sokkal nagyobb örömmel, sokkal jobb szívvel tennénk, hogy nem mindenféle külföldi nagyvállalatok energiaprofitját bővítjük, hanem a magyar pedagógusok bérét fizetjük. És ezen az úton elindultunk az elmúlt években, mert szerencsére sikerült az orvosoknál, ápolóknál, szociális, kulturális dolgozóknál, rendvédelmi dolgozóknál, honvédeknél, mindenkinél béremelést elindítani, volt fegyverpénz, volt családi adó-visszatérítés, sok minden volt. Végre elindultunk ezen az úton, addig, amíg be nem jöttek a szankciók. És az ön pártelnöke az egyik leghangosabb támogatója a szankcióknak, azért, mert korábban ő volt az egyik leghangosabb Unió-ellenes, és nyilván most kompenzál, egyik végletből a másik végletbe. A