Országgyűlési Napló - 2022. évi őszi ülésszak

2022. december 7. szerda - 45. szám - A Magyarország érdekeivel ellentétes politikai nyomásgyakorlás elutasításáról című politikai nyilatkozatra vonatkozó javaslat összevont vitája - DR. ZSIGMOND BARNA PÁL (Fidesz): - ELNÖK: - ARATÓ GERGELY (DK):

1910 Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Az a helyzet, hogy még így 12 év után is tud a Fidesz meglepetést okozni, mert amikor a kezembe került ez a politikainyilatkozat-tervezet, akkor az első gondolatom az volt, hogy mi a manó?! - bár nem pontosan ezekkel a szavakkal. Akkor, amikor sorban állnak az emberek a benzinkúton; akkor, amikor Matolcsy György, Orbán Viktor egykori jobbkeze vallja be azt, hogy totális kudarc a gazdaságpolitikájuk; akkor, amikor a szociális intézményekben élőknek a belügyi államtitkár annyit tud mondani, hogy ha fáznak, akkor húzódjanak össze; akkor, amikor katasztrofális az oktatás és az egészségügy helyzete, akkor tényleg önöknek az jut eszükbe, hogy Brüsszel után üzenjünk Berlinnek és Hágának is, mert az olyan jól sikerült legutóbb is, és olyan nagyszerű eredményeket hozott?! Aztán a tegnap éjszaka után megértettem, hogy miről van szó. Egyszerű figyelemelterelésről. Egyszerű belpolitikai fogyasztásra szánt politikai akcióról, arról, hogy itt a parlamentben ne arról beszéljünk, hogy újabb választási ígéretüket dobták sutba, hogy újabb ügyben verték át az országot, és hogy milyen módon teszik ismét nehézzé a magyar polgárok életét. Ehelyett itt el lehet mondani ezeket az egyébként az önök szájából üresen hangzó szólamokat, de erre majd később visszatérek. Sajnos azonban az a helyzet, hogy attól, hogy valami üres belpolitikai fogás, attól, hogy valami üres propaganda, attól még okozhat nagyon is valódi károkat. Itt pedig pontosan erről van szó, hiszen egy tárgyalási folyamatban van a magyar kormány. Miután 12 év alatt tökéletesen hiteltelenné tette magát és bebizonyította azt, hogy az Orbán-kormány nem képes a vállalt céloknak megfelelően fölhasználni az uniós forrásokat; miután bebizonyította azt 12 év alatt, hogy nem tiszteli az Európai Unió alapértékeit, nem tiszteli a demokráciát és a jogállamot, utána egy megalázó kényszerhelyzetbe került, ahol kénytelen mindenféle engedményeket tenni annak érdekében, hogy hozzájusson az ország azokhoz a forrásokhoz, amelyekre égetően szüksége van. Ebben a folyamatban azonban egy pillanatig sem képesek arra, hogy komolyan vegyék akár a jogállamot, akár a korrupció elleni küzdelmet, akár pedig azt, hogy nem ellenségeket, hanem partnereket kell gyűjteni az Európai Unióban. Önök továbbra is ellenségként kezelik Brüsszelt, és most már ellenségként kezelik nemcsak az Európai Uniót, amelyiknek egyébként része Magyarország és részei vagyunk, hanem ellenségként kezelik az Európai Unión belüli tagállami vezetéseket is. (9.40) Ebből a pozícióból nem lehet megegyezni. Itt lehet erősnek lenni a magyar parlamentben az egyébként a választási törvénnyel és a médiatúlsúllyal összehozott kétharmaddal, de ez nem nagyon érdekel senkit ennek az országnak a határain kívül; ott kompromisszumot kell kötni, ott okosan kell érvelni, ott megegyezésre kell törekedni, és erre önök képtelenek. Hadd reagáljak még röviden három olyan ügyre, amit felvetettek, és ezek valóban fontos ügyek. Az első kérdés a jogszerűség. Megkérem Zsigmond Barna Pál képviselőtársamat, hogy konzultáljon a képviselő asszonnyal, aki értette azt, hogy miről szól a német és a holland parlament határozata. Ugyanis szemben azzal, amit ön állít, nem a Bizottság fog döntést hozni a magyar forrásokról, hanem a Tanács, az Európai Tanács, tudja, az az intézmény az Európai Tanács, ahol a tagállamok kormányai ülnek benn, az az intézmény az Európai Tanács, ahol az ön miniszterelnöke, Orbán Viktor megszavazta mind a kilenc szankciós csomagot, na, abban a testületben fognak dönteni majd a magyar forrásokról, és egy demokráciában, ahol a parlament ellenőrzi a kormányt - bármennyire is szokatlan ez önöknek, hiszen önök nem ellenőrei, hanem csak kiszolgálói a kormányhatalomnak, tehát egy demokráciában, ahol a parlament ellenőrzi a kormányt -, ott bizony joga van a parlamentnek arra, hogy mandátumot adjon a saját kormányának. Ez történt. Ez nemcsak jogszerű, hanem azt kell mondanom, hogy ez dolga egy parlamentnek, mert bármennyire nem tudnak önök ehhez a gondolathoz hozzászokni, a német képviselők vagy a holland képviselők nem a magyar kormány érdekeit és a Fidesz érdekeit szolgálják, hanem a német választók és a holland választók érdekeinek kell hogy megfeleljenek. Az a helyzet, tisztelt képviselőtársaim, hogy úgy ítéli meg ennek a két parlamentnek a többsége, hogy az a pénz, amit egyébként jelentős mértékben a német és a holland adófizetők fizetnek be, nincs biztonságban az Orbánkormánynál, nincs jó helyen az Orbán-kormánynál. Önöknek lehet ettől eltérő véleményük, de ez nem jelenti azt, hogy ne lenne legitim az, hogy másnak más véleménye legyen; mint ahogy az is legitim, hogy azoknak az ellenzéki képviselőknek, akiket egyébként az ellenzéki szavazók szavaztak meg és választottak meg a parlamentben, nekik más véleményük legyen erről a kérdésről. Még egyszer mondom, értem, hogy önök nem tudják, hiszen önöket Orbán Viktor választja ki Felcsúton egyenként (Derültség a kormánypártok soraiban.), de az a helyzet, hogy a képviselők a mandátumot nem a miniszterelnöktől kapják egy demokráciában, hanem a választóktól. A második kérdés a szuverenitás kérdése. A szuverenitás valóban fontos, bár persze tudjuk azt, hogy az Európai Unióban, amikor aláírtuk a szerződést, amikor népszavazás döntött az Unióhoz való csatlakozásról, akkor ahhoz is hozzájárultunk, hogy ennek a szuverenitásnak egy részét az Európai Unióval közösen gyakoroljuk. De ha önöknek ennyire fontos a szuverenitás ilyen kérdésekben akkor, amikor arról van szó, hogy ilyen jól hangzó határozatokat kell elfogadni, akkor miért nem volt fontos önöknek a szuverenitás, amikor arról volt szó, hogy Magyarország ne függjön az orosz gázszállítástól, és ilyen módon ne függjön Putyin elnöktől? Amikor a Paks II.-beruházásról van szó, és arról, hogy eladósítják Magyarországot Oroszországnak, és függővé teszik az orosz