Országgyűlési Napló - 2022. évi őszi ülésszak

2022. szeptember 26. hétfő - 26. szám - Napirend előtti felszólalások: - ELNÖK: - DR. SIMICSKÓ ISTVÁN (KDNP):

19 nem lehet már eltagadni a tényeket, és félő, hogy most fog ráomlani minden magyar családra az elmúlt 12 év család- és szemfényvesztő gazdaságpolitikája. Arról is beszélt, hogy a háborús bűnös orosz kormánnyal tárgyalni kell a békéről. Ha 1956-ban élt volna, gondolom, a magyar szabadságharcosoknak is azt javasolta volna, hogy tegyék le a fegyvert, ne provokálják az orosz medvét, és inkább tárgyaljanak a békéről. Önökön kívül már mindenki számára világos: béke akkor lesz, ha az ukránok győznek, és hazazavarják az oroszokat. Ez Magyarország érdeke is. Említette azt is, hogy tárgyalnak az uniós pénzek hazahozataláért. Hát, tárgyaltak volna egy kicsit jobban! Ugyanis, ha mondjuk, sikerrel járnak, akkor is maximum ahhoz tudunk majd gratulálni, hogy az Európai Unió 27 tagállama közül utolsóként sikerül majd megkapnunk az uniós forrásokat. Most próbálnak látszatintézkedéseket eszközölni, ezt, ugye, a lengyelek kipróbálták, hát, láttuk, hogy mennyire nem működik. Más országok ebből a pénzből tudtak felkészülni a közelgő nehéz télre. Magyarországnak erre más esélye sem lesz. Ez több mint bűn, ez hiba. (Taps a DK, az MSZP, a Momentum, a Párbeszéd és az LMP soraiból.) ELNÖK: Empátiával figyelem képviselőtársaim viselkedését, higgyék el, hogy nekem sem könnyű, de mégis arra kérem önöket, hogy továbbra is őrizzék meg a higgadtságukat, mert még van fölszólaló. Most Simicskó István következik, a KDNP frakcióvezetőjeként. DR. SIMICSKÓ ISTVÁN (KDNP): Tisztelt Elnök Úr! Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Országgyűlés! Először is hadd köszönjem meg a Kereszténydemokrata Néppárt frakciója nevében miniszterelnök úrnak a tájékoztatását. Az a helyzetkép, amit felvázolt, teljesen világos és egyértelmű. Egy ilyen háborús helyzetben a problematikát megközelíthetjük a globálistól a lokális felé vagy lokálistól a globális felé. (Varju László: Na, merre menjünk?) Engedjék meg, hogy én utaljak arra, hogy már néhány évvel ezelőtt láttunk olyan folyamatokat, sőt olyan könyveket is olvashattunk többek között Henry Kissingertől is a Világrend című művében, hogy soha nem látott káosz fenyegeti a világot. Egy biztos, hogy a világ átalakulófélben van, azt is mondhatjuk, hogy egyfajta új világrend kezd kialakulni, és ennek egyik jele, állomása, szomorú állomása egy újabb testvérháború, ráadásul a szomszédságunkban. Hérodotosz volt az a görög történetíró, aki a görög-perzsa háborúk nagy történetírója volt, Krisztus előtt az V. században, ő maga azt hagyta hátra, hogy a történelmet nem fejlődésként fogjuk föl, hanem inkább körforgásként. Lám-lám, lehet ez is, és ennek a veszélye is visszaköszön, újabb testvérháború zajlik nálunk, nem volt elég a délszláv háború. Ebből adódóan nyugodtan állíthatjuk, hogy az Európai Unió vezetőinek, a brüsszeli bürokratáknak felelőssége van ebben a helyzetben. Nemcsak a szankciós politika, az elhibázott szankciós politika, ami teljes kudarc, hiszen az Európai Unió családokat, nemzeteket, gazdaságokat szegényít el és hoz válságos helyzetbe, azt is hadd mondjam, hogy az Európai Unió biztonságpolitikája is kudarc, legalábbis abban mindenképpen, hogy nem tudta megakadályozni, hogy újabb konfliktus alakuljon ki katonai értelemben Európában, az európai kontinensen. Elhangzott itt néhány ifjabb frakcióvezető kollégától különböző kijelentés, hogy aki megtámadja az adott országot, az tud békét teremteni. Ez nem feltétlenül így van, sőt, ha valaki kicsit ismeri a történelmet, akkor nyugodtan állíthatjuk, hogy ez nem feltétlenül így van, mert mondjuk, a második világháborúban sem az nyerte meg a háborút, aki elindította, tehát nem Hitler győzött, hála istennek, sőt az első világháborút sem az nyerte meg, aki elindította a háborút. Tehát nem okszerű és tényszerű az, hogy... (Közbeszólás az ellenzék soraiból.) Az már egy másik kérdés, hogy ebben nekünk milyen szerepünk volt, és hogyan látjuk az első világháború végét. Tehát nyugodtan mondhatjuk, hogy a brüsszeli elit, a brüsszeli bürokraták nem tudnak válságot kezelni. Az, hogy ez milyen oknál fogva van, ezt láthatjuk: alapvetően szerintem értékrendbeli, spiritualitásbeli problémák vannak, és ennek gazdasági, biztonságpolitikai kihatásai is, tehát nem tudnak hatékony és alkalmazható döntést hozni, hogy megelőzzék például az ilyen típusú konfliktusokat. Ide is vezetett egy út, hogy kirobbant ez a szomorú, ismételt háború, nem rögtön és a semmiből jött, hanem be kellett volna tartani a minszki megállapodásban foglaltakat és sok minden mást, és nem provokálni adott esetben Oroszországot egy ilyen helyzetben. Ezt nyugodtan állíthatjuk. És persze nyilván Oroszország támadta meg Ukrajnát, ezt is tudjuk és látjuk, és ez szomorú és sajnálatos, de Magyarország mindig is a béke mellett állt, a magyar kormány mindig is ezt hangsúlyozta. Az egyetlen lehetséges helyzetmegoldást csak ebben említhetjük: igenis békét kell kikényszeríteni. Emellett pedig Magyarország rendkívül korrekten megsegítette az Ukrajnából a háború elől menekülőket, több ezer, több százezer ember, másfél millió ember ellátásában tudott segíteni a magyar kormány. Azt hiszem, nagyon fontos dolog, hogy Kolping örök érvényű gondolatát is ideidézzük, aki nem mondott mást, mint azt kérte a Jóistentől, hogy saját korának a bajait, problémáit, veszélyeit felismerhesse, és hogy adjon neki erőt ahhoz, hogy orvosolhassa. És én azt látom, hogy a magyar kormány az elmúlt 12 évben minden veszélyt időben felismert, képes volt hatékonyan reagálni és orvosolni a veszélyeket, és mindig egy szempont vezette: a magyar érdekek megjelenítése és érvényesítése, a magyar családok megvédése. Úgyhogy azt hiszem, hogy jó, ha ezzel is tisztában vagyunk. Brüsszel felelős a jelenlegi helyzetért, ezt írtam még itt fel magamnak. (Derültség és taps a DK, az MSZP, az LMP, a Párbeszéd és a Momentum soraiban.) Igen, az energiaárak drasztikus növekedését egyértelműen - örülök, hogy ennyire sikert aratott a mondatom - a szankciók váltották ki. Ez egy elhibázott szankciós politika.