Országgyűlési Napló - 2022. évi őszi ülésszak

2022. november 23. szerda - 42. szám - Egyes egészségügyi tárgyú törvények módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája a lezárásig - ELNÖK: - HISZÉKENY DEZSŐ (MSZP):

1701 csökkent a nővérek száma. Tehát ha a kettőt összeadom, akkor ez 3500 és nem 6 ezer, tehát itt is erre figyelni kellene. Egyébként most megint csak 2021-re 3540-nel nőtt, tehát 12 év alatt, illetve 15 év alatt ennyivel több nővér dolgozik a rendszerben, de erre azért figyelni kellene, hogy itt pontos számokat használjunk. Városi kórházak. Hogy városi kórháznak nevezhetünk egy olyan intézményt, amelyik 0-24 órában kettő fekvőbetegszakmában nyújt ellátást, és megyei kórháznak hívhatjuk azt, amelyik 24 órában sürgősségi osztályt és öt fekvőbetegosztályt működtet, ilyen alacsonyra soha nem volt téve a mérce, tehát jó lenne ezt végiggondolni, mert így még a megyei kórházak színvonala is csökkenhet. A magánellátásra visszatérve még annyit, hogy a magánellátás azért mazsolázik rendesen, nem is tud mást csinálni, tehát diagnosztikában, egynapos sebészetben, ambuláns ellátásokban dolgozhat, de onkológia nincs, szívsebészet nincs; szívroham, stroke, idegsebészeti dolgoknál egyszerűen nem lehet magánellátás, nem is érdemes. És ilyenkor ezeket a fajsúlyos vagy súlyos költségekkel járó ellátásokat mindig visszatolja a magánellátás a közfinanszírozottba, és ezt kell majd tisztázni ebben a törvényben szerintem, ha még ez belefér. Köszönöm szépen. (Taps az ellenzéki pártok soraiban.) ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Tisztelt Országgyűlés! Megadom a szót Hiszékeny Dezső képviselő úrnak, MSZP-képviselőcsoport. HISZÉKENY DEZSŐ (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Államtitkár Úr! Sokat beszélünk ennek a törvénytervezetnek a kapcsán arról, hogy mi az, ami nem jó, és azt gondoltam, hogy arról is beszélni kellene, ami helyes - van ilyen. Az például egy helyes gondolat volt, hogy ezzel a kérdéskörrel foglalkozni kívántak. Úgy is lehetne ezt lefordítani, hogy helyes, hogy ezt napirendre tűztük. A kérdés olyan kérdés, amivel foglalkozni kell. Ezt önök helyesen ismerték fel, aztán majd beszélek arról is, hogy mi az, ami nem igazán jól működött. Sőt, ennek a kérdésnek a kapcsán azon is elgondolkodtam, hogy ha helyesnek ítéljük azt meg, hogy ezzel foglalkozunk, szerintem ez egy olyan súlyú kérdés, aminél akár az is felvetődhetne, hogy ha önök kitalálták volna a megoldást, akár nemzeti konzultációt is lehetett volna ebben a kérdésben szervezni. Ennek lett volna értelme. Ebben mondjanak véleményt az emberek, és önök vállalják fel, hogy arra figyelemmel lesznek! Úgy tűnik, hogy ezt elmulasztották, sőt senkit nem kérdeztek meg ezzel kapcsolatban, szűkkörű egyeztetés zajlott, gondolom, a kormányon belül, aztán ezen kívül senkivel nem beszélgettek erről. Azt, amit a minisztérium csinált, nem hívnám egyeztetésnek, mert elég jelentős a különbség a tájékoztatás és az egyeztetés között. Önök egy tájékoztatást tartottak egészen rövid idővel a napirend megtárgyalása előtt erről a kérdésről, tehát ezt nem hívnám egyeztetésnek. És még egyszer megismételném, hogy az én megítélésem szerint egy valóban jól kidolgozott és részletesen előkészített ilyen típusú anyaggal akár az emberek elé is ki lehetne vagy ki lehetett volna állni, de úgy tűnik, hogy ezt önök elmulasztották. Akkor, amikor ezzel a kérdéssel foglalkoztam, óhatatlanul fölmerül az emberben az, miután végigolvasta ezt a javaslatot, hogy ez kinek jó. Az első és a legfontosabb: az embereknek. Ebben az ügyben képviselőként beszélgetek emberekkel, sőt saját magam is végiggondolom ezt, hogy kinek jó ez a tervezet, amit önök idehoztak, ez a javaslat. Az első és legfontosabb, hogy a célközönség, az emberek számára ez jó-e. Ezt kellene elsősorban vizsgálni. Az a gyanúm, hogy amikor önök ezt elkészítették, akkor ezt nem vizsgálták. Úgy is mondhatnám, hogy nincsenek, nem voltak tekintettel az emberekre. Miért? Gyakorlatilag minden egyes részelemében ez hátrányosan érinti azokat, akiket segíteni kellene. Aztán nemcsak az embereket kellene vizsgálni, hanem a rendszer többi elemét is, mert azt is meg lehet fogalmazni, hogy azok, akik ennek a rendszernek a részei, szakápolók, orvosok, az sem baj, ha ők jól érzik magukat azon a munkaterületen, ahol dolgoznak. Ha az első ilyen célcsoportot vizsgáljuk, az embereket, akkor az megállapítható, hogy az egész rendszer távolabb került tőlük térben is és időben is. Egyrészt az, hogy sokkal többet kell majd utazniuk míg elérhetik azokat a rendeléseket, ahová eddig jártak, és időben is jelentősen változik ennek az elérhetősége, nyilván nem azt jelenti, hogy majd könnyebben és gyorsabban hozzá lehet férni az ellátáshoz. Tehát elmondható az én megítélésem szerint az, hogy ebből az egészségügyi rendszerből, amit önök kialakítani kívánnak, az emberek nem jól fognak kijönni, számukra ez hátrányos lesz, és nem megoldás. Az orvosok és a szakápolók ügye volt a másik ilyen csoport, akikről jeleztem, hogy érdemes beszélni. Azt érzékelem egyértelműen, hogy az orvosok és a szakdolgozók kiszolgáltatott helyzetbe kerülnek, eddig is ilyen helyzetben voltak, és azt hiszem, hogy ez az elkövetkezendő időszakban ebben az új rendszerben még erősödni is fog. Eddig is ezt a „feudális” szót szoktuk alkalmazni, hogy milyen viszonyok vannak az egészségügyi rendszerben, azt hiszem, hogy elmozdulást jelent ez a javaslat a káosz irányába a feudális rendszerről. Nem azt érzékelem, hogy megoldások születnének. Azt is érzékelem, hogy jelentős mértékben meg fog jelenni a „hiány” szó az elkövetkezendő időszakban az egészségügyi rendszer működése során. Arra gondolok itt például egészen konkrétan, hogy önök azt gondolják, hogy azzal, ha átveszik a szakrendelőket és beolvasztják egy nagy rendszerbe, akkor az ott dolgozók szabadon telepíthetők különböző pozíciókra. Tehát ha valahol valamilyen hiány van, azt máshonnan el lehet venni, és be lehet tömködni a lyukakat. Én meg azt érzékelem, hogy ez riasztani fogja azokat az orvosokat, akik ma,