Országgyűlési Napló - 2022. évi őszi ülésszak

2022. november 23. szerda - 42. szám - Egyes egészségügyi tárgyú törvények módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája a lezárásig - ELNÖK: - DR. KOMÁROMI ZOLTÁN (DK):

1700 jogosultak lennének fizetős ellátást ajánlani a betegek számára. Ez nem azt jelenti, hogy a közfinanszírozott ellátásért pénzt kérjenek, hanem a szabad kapacitásaikat értékesíthessék. Ezáltal többletbevétel kerülne az intézményhez, amit egyébként az egész intézmény javára tudnának fordítani. Igazából három modell el is indult ebben a három kormányzati ciklusban. Az egyik a veszprémi kórházban, főleg a szülészekre koncentrálva, a másik az Uzsoki Kórházban, ott volt diagnosztika, fekvőbeteg- és műtéti ellátás, a harmadik pedig az egyetemen a Semmelweis Kft. Nem tudni, miért, de ezt valamikor 2015-ben vagy 2016-ban egy Zombor Gábor államtitkár úr által indított rendelettel megtiltották. Holott azok az emberek, akik ott dolgoznak a kórházakban, amikor befejeződik a munkaidejük, akkor fölöltöznek, elmennek egy magánszolgáltatóhoz, ott végzik tovább a munkájukat, ott keresnek pluszpénzt, és innentől kezdve a haszon a magánellátóé. Míg ha a kórházban végezhetnék, és mondom, nagyon jól elhatárolva, kifehérítve, akkor a kórház jutna többletellátáshoz. Úgy gondolom, hogy ez hasznos lenne, nem pedig káros és veszélyes az emberek számára. Visszatérve Rétvári Bence államtitkár úrhoz: tőle és Nacsa Lőrinc részéről is elhangzott az, hogy másfél óra volt a Belügyminisztériumban a parlamenti pártok frakcióvezetőivel a tanácskozás, a konzultáció. Én úgy gondolom - főleg, hogy ott szakemberek is voltak, ahogy hallottuk -, hogy ez a másfél óra megalázóan kevés egy ilyen nagy horderejű törvényjavaslathoz. Én úgy gondolom, nekünk volt igazunk, amikor azt mondtuk, hogy ilyen keretek között nincs értelme. Ha egy héttel előtte vagy esetleg a törvényjavaslat benyújtása előtt van ilyen konzultáció, mint amit néhány képviselőtársam is fölvetett, annak van értelme, mert akkor az ember úgy érzi, hogy ha egy jó ötletet vagy egy jó szempontot tud letenni az asztalra, azzal elősegíti ezt a folyamatot. De így, hogy tájékoztatást kapunk, azzal nem ment előre a helyzet. Itt jutott eszünkbe az, hogy a Boston Consultingnak ez a nem tudom, hány száz évre titkosított anyaga többek között valószínűleg azt tartalmazza, hogy többlet költségvetési forrás befektetése nélkül változtassa meg a kormány az egészségügyi ellátást, ami szerintem nonszensz, mert az orvosbérek nagyon szépen rendbe tettek egy problémát, de ezt a folyamatot folytatni kell, mert még mindig nagyon-nagyon recseg-ropog a szerkezet, és amíg ez a humánerőforrás-krízis fönnáll, addig nem is nagyon lehet rendet tenni. A városi önkormányzati rendelők bedarálása vagy megyei kórházhoz való betagolása szerintem eléggé veszélyezteti azt a megint csak jó ötletet, ami most már 10-15 éve napirenden van, hogy a lakóhelyközeli ellátást, a definitív ellátást próbáljuk meg szélesíteni, hogy a betegeknek minél kevesebbet kelljen messzebbre menni és az ellátórendszer távolabbi részén igénybe venni az ellátást. S kétszer is elhangzott az, hogy betegútkövetés. Én inkább a betegút-menedzselést mondanám, mert az, hogy lekövetem, hogy a beteg merre megy a rendszerben, az egy szép dolog, de ez egy adminisztratív dolog. Ha viszont menedzselem a beteget, akkor olyan helyre tudom küldeni, ahol a legmegfelelőbb ellátást fogja kapni. S még egy momentum ebben: amikor a járványhelyzetre hivatkozással az önkormányzati rendelőket a megyei kórházak alá rendelték, az első intézkedés, tudják, mi volt? Az, hogy a főigazgatóknak, igazgatóknak nyilatkozattételi tilalmat rendeltek el az OKFŐ részéről. Nem biztos, hogy ezzel jót tettek a járványhelyzetnek, mert azért egy-egy újságíró szerintem nagyon jól be tudta volna mutatni azt a heroikus munkát, amit végeztek mind a kórházakban, mind a rendelőintézetekben, és talán mindenki egy kicsit komolyabban vette volna ezt a járványt. Szó esett arról is, hogy az orvosok teljesítménye visszaesett, főleg az átlagfinanszírozás esetében. Ott is többször szóvá tettük, és itt is most szeretném, hogy rögzítsük a jegyzőkönyvben, hogy amíg egy menedzsment nem kap pénzt arra, hogy motiválja a dolgozóit, az nem fog működni. De ha egy jó menedzsment jól használja ezt fel, de ahhoz adni kell neki pénzt, mert az egész büdzsének körülbelül a 85 százalékát a bér és bérköltségek teszik ki, abból a 15 százalékból neki működtetni kell az intézményt, abból ő nem tud sem jutalmazni, sem semmit. Az pedig szerintem egy nagyon rossz megoldás, ha fenyegetjük a dolgozókat azzal, hogy ha valamilyen még nem ismert szempontrendszernek nem tesz eleget, akkor 20 százalékkal csökkenteni fogjuk a bérét. És akkor a számok. Sokszor elhangzott, hogy Molnár Lajos 16 ezerrel csökkentette a kórházi ágyak számát. Hát, csak 15 036-tal, de azt Takács államtitkár úr mondta, hogy orvostechnikai fejlődés miatt nem volt szükség annyi ágyra. Ezt az is bizonyítja, hogy jelenleg 41 786 akut ágyunk van, azaz a 45 131-ből tovább csökkent. Tehát gyakorlatilag a Fidesz-kormány is csökkentett aktív ágyakat, mert az élet ezt kívánta meg, de akkor nem kéne állandóan ezt a 16 ezret mondani. S még finomítanám egy kicsit ezt a számot. 2005-ben 76 százalék volt az ágykihasználás, 2006-ban alig 70 százalékos, és amikor megszűntek ezek az ágyak, csodák csodája, 69 és 75 százalék volt. Tehát nem lett zsúfoltság rajta, hanem ténylegesen a kórházak, az intézmények alkalmazkodtak az új rendekhez, és tulajdonképpen maradt ugyanazon a színvonalon. Egyébként most is így áll az akut ágyak kihasználása. (8.20) Arról is szó volt, hogy 6 ezer egészségügyi dolgozót bocsátottak el 2006-07-ben. Magyarországon 2005-ben 32 563 orvos dolgozott, 2007-ben 32 202, magyarul: 361-gyel kevesebb, és 2008-ban 36 088, tehát innen már 4 ezerrel több. Itt valószínűleg változás volt, hogy mit számolnak egy orvosnak, de most is ilyen számokról volt szó. Ha a nővérek számát nézzük, az egészségügyi szakdolgozókat, 2005-ben volt 105 317 egészségügyi szakdolgozói állás, és ebből be volt töltve 101 324, vagyis 96 százaléka, és ebből tulajdonképpen 3215-tel