Országgyűlési Napló - 2022. évi őszi ülésszak

2022. november 23. szerda - 42. szám - Egyes egészségügyi tárgyú törvények módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája a lezárásig - ELNÖK: - VARGA ZOLTÁN (DK):

1613 Ma Magyarországon azon megszorító politika után a szociális rendszerben, az egészségügyi rendszerben és az oktatás rendszerében dolgozók azok, akik életben tartják ezeket a rendszereket, mert súlyosan alul vannak finanszírozva. Azt kell hogy mondjam, hogy GDP-arányosan mindhárom rendszer, amely minden civilizált világban a jóléti rendszereket mutatja be - ahogy ezekkel bánunk, olyan egy ország -, 2010-ben a válság után is többet adott az akkori kormány, mint amit önök erre tesznek GDP-arányosan - pont. Köszönöm. ELNÖK: Köszönöm. A kétperces felszólalások végére értünk. Újból előre bejelentett felszólalók következnek. Megadom a szót Varga Zoltánnak, a DK képviselőcsoportjából. Parancsoljon, képviselő úr! VARGA ZOLTÁN (DK): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Kormánypárti Képviselők! Tisztelt Államtitkár Úr! Ha jól számolom, akkor éppen öt és fél órája ülök itt, és nézem és hallgatom azt a mérhetetlen politikusi önteltséget és szakmai gőgöt, ami süt magukról. Tudják, én az egészségügyi ellátórendszer másik végéről érkeztem. Nem a főigazgatói székből, nem az államtitkári bársonyszékből, én nem külön ajtón járok be, hogyha kórházi ellátást szeretnék kérni. (Nacsa Lőrinc: Én sem... - Dr. Takács Péter: Én sem...) Én ott állok sorba azzal a kilenc és fél millió sorstársammal együtt, akik kétségbeesetten bolyonganak az összeomló egészségügy romjain, és keresnek egy olyan lehetőséget, ahol egy szimpla, egyszerű vastagbélszűrést el tudnának végezni, de nem kapnak rá időpontot. És hogyha önök is odamennének, lenne egy olyan lehetőségük, hogy most felállnánk, államtitkár úr, és közösen odamennénk, akár édesanyámhoz (Dr. Takács Péter: Menjünk!), aki az elmúlt héten panaszolta el nekem, hogy egy szimpla szemészeti vizsgálatra azt mondták, hogy majd februárban telefonáljon, mert akkor fognak tudni időpontot adni, valószínűleg tavasz végére, akkor szembesülne azzal, hogy az a győzelmi hangulat, ami árad önökből, hogy a magyar egészségüggyel különben minden rendben van, az bizony köszönőviszonyban nincs a valósággal. Tudják, az a helyzet, hogy ha most megnézzük - és nyilván tisztában vagyok azzal, hogy mindenki annak a statisztikának hisz, amit maga hamisít, ez nagyon jellemző különben önökre, hiszen olyan számokkal vagdalkoznak, amibe aztán belevonnak a születési évszámoktól kezdve egészen az irányítószámokig mindent -, akkor rádöbbennének arra, hogy a magyar lakosság ma leginkább az egészségügyi helyzettől retteg. Attól rettegnek a magyar lakosok, hogy ha véletlenül be kell nekik menni kórházba, akkor meg fognak ott halni. Ettől rettegnek a magyar betegek. (Nacsa Lőrinc: Ez volt alattatok!) És szerintem két alapvetést megállapíthatunk. Az egyik az, hogy szinte mindenki valamilyen módon kapcsolatban áll az egészségüggyel. Ez sajnos nyilván nem jó dolog, hiszen ez azt mutatja, hogy gyarlók vagyunk, és azt jelenti, hogy mi, emberek, és sajnos önök is, tisztelt kormánypárti képviselők, nemcsak gyarlók, hanem igen sérülékenyek vagyunk. (Nacsa Lőrinc közbeszól.) Másrészt viszont azért is hatalmas tragédia ez, és nyilván nem önöknek, mert önök elmennek a fizetős egészségügyi szolgáltatásba, önök meg tudják ezt fizetni, de az átlag magyar ember számára ez azért hatalmas probléma, mert miközben a magyar dolgozók az életük során vagyonokat fizetnek be ilyen-olyan jogcímen a magyar államnak azért, hogy adott esetben egyáltalán kielégítő ellátást kaphassanak, ha arra kerülne a sor, hát, sajnos akkor kiderül, hogy amikor erre szükség lenne, pont nem kapnak semmit, de kielégítő ellátást biztosan nem. (22.10) Igen, el kell hogy mondjam, önök hiába hivatkoznak itt arra, hogy Hollandiában vagy Svédországban mennyire rossz a helyzet. Önök is tisztában vannak azzal, hogy ez nem igaz. A világ boldogabbik felének a lehetőségei, köszönhetően az önök kurzusának, az Orbán-kormány 12 éves szabadrablásának, a dilettantizmusának, annak, hogy amihez hozzányúlnak, azt jó eséllyel vagy ellopják, vagy egyszerűen tönkreteszik; bizony, bizony Magyarország és a magyar társadalom egyre inkább leszakad ettől az európai helyzettől. (Dr. Szűcs Lajos elfoglalja jegyzői helyét.) Magyarországon nemhogy javulnának a feltételek, államtitkár úr, az egészségügyben, de persze beszélhetnénk itt az egészségügy mellett az oktatásról, beszélhetnénk akár a szociális szféráról, de akár a dolgozók általános helyzetéről is, ismerve a maguk rabszolgatörvényét; sokkal inkább azt érzékeljük, hogy egyre nehezebb itt az élet, egyre nehezebb helyzetbe kerül az átlagpolgár, és ha állami segítségre szorul, az pedig kész dráma. Persze, tudjuk nagyon jól, hogy más a helyzet önöknél, más a helyzet a Mészáros-féléknél. Más a helyzet azoknál, akik a Karmelita kolostor tündöklő fényében sütkéreznek (Nacsa Lőrinc: Apró-villa!), a NER-es új arisztokráciánál, az új arisztokrácia rongyrázó világában, ahol van külön meccsre járó repülőgép, és külön egy olyan gép, amivel csak csapatnak egy-két kört, és természetesen ezt azoknak az embereknek az adójából finanszírozzák, akiknek nem jut egészségügyi ellátás egyáltalán, de ez egy másik történet. Azt hiszem, hogy abban mindenféleképpen igaza van az előttünk fekvő törvényjavaslat előterjesztésének, hogy valóban nagyon sokan azt várták, hogy eljön egyszer az a pillanat, amikor önök, a kormányzat és a kormánypárti képviselők felismerik azt, hogy a magyar egészségügy szétesett és zuhanórepülésben van (Nacsa Lőrinc: Miért szidod az orvosokat?), és végre érdemben hozzányúlnak ehhez a rendszerhez. Mondjuk, joggal várnánk el azt is,