Országgyűlési Napló - 2022. évi őszi ülésszak

2022. november 23. szerda - 42. szám - A Magyarország 2021. évi központi költségvetéséről szóló 2020. évi XC. törvény végrehajtásáról szóló törvényjavaslat általános vitája a lezárásig - ELNÖK: - Z. KÁRPÁT DÁNIEL, a Jobbik képviselőcsoportja részéről:

1518 felelősségét, hogy bejelentik, hogy megszüntetik. Nem, inkább elpárologtatják az értékét, próbálják a munkához köthető kedvezményeket, egyéb formákat erősíteni, és ezzel sem lenne önmagában baj. A baj az, hogy nagyon sok magyar család egyszerűen nem keres annyit, nincsen akkora fizetése, hogy érdemben realizálni tudja ezeket a kedvezményeket, de az alanyi jogon járó juttatásnak, a gyermekek után járó juttatásnak az értéke párolog el. A mi megoldásunk erre nem az alanyi jogon járó összeg csak úgy simán megduplázása, hanem családi kártyán történő megduplázása. Mindig megkapjuk a balliberális oldalról, hogy ez túlzottan paternalista, miért akarunk mi ennyire beleszólni a szülők életébe. Persze, hogy bele akarunk szólni, vállalom, igen. Gyermekvédelmi szempontból azt szeretnénk, hogy duplázzuk meg a családi pótlékot, de az utolsó fillére is a gyermekek érdekkörében hasznosuljon. Nagyon sokféle dolgot, szolgáltatást lehetne kifizetni ezzel: alapvető élelmiszert, gyermeknevelési cikket, a gyermek szellemi fejlődéséhez szükséges szolgáltatásokat, rengeteg lehetőség lenne. A helyzet az, hogy lenne is helye a családi kártyán lévő összegnek, ha a gyermeket, mondjuk, fejleszteni kell, vagy egészségügyi szolgáltatást kell kényszerből igénybe venni számára, mert bizony az önök egészségügyi finanszírozása 2021-ben sem segített ezen a helyzeten. Államtitkár Úr! Magyarázzák el nekem, ha ezt a költségvetést annak idején 3 százalékos inflációval kezdték el számolni, a végén, ugye, már 5 százalék fölötti volt az infláció meg egyébként a várakozás is, akkor hogyan lehet az, hogy az egészségügyre fordított kiadások 0,4 százalékkal tudnak csak növekedni. Tehát nem látjuk azt, hogy akár csak az inflációt is követné az a pénz, amit önök az egészségügyre fordítanak. Ebből egyenesen következik a szolgáltatások színvonalának a csökkenése, a kényszerű spórolás, és mivel a kórházak számára soha nem volt egyértelmű, hogy a felhalmozódott adósságaikat átvállalják vagy pótolják - ugye, most is egy 90 százalékos értékről folyt a diskurzus -, ezért ez a kényszerű spórolás a mindennapok részévé vált, egy életstratégia lett az egészségügyben. Egészen biztos, hogy mondjuk, az érintett gyermekek számára szükséges egészségügyi szolgáltatások elérhetőségét, elérését nem segíti ez a helyzet. Muszáj megemlítenem időskori honfitársainkat is és a nyugellátások rendszerét. Nacsa képviselőtársam részéről bizonyára csak elszólás volt, ő azt mondta, hogy a nyugdíjprémiumot az érintett nyugdíjas honfitársaink megkapják a kormánytól. Szeretném önt kijavítani, képviselőtársam, és egy fontos filozófiai... - feltételezem, csak rosszul fogalmazott, mert ön sem gondolja úgy, de fontos ezt helyre tenni: a kormánytól a nyugdíjas honfitársaink semmit nem kapnak. Önök nem főurak, nem a feudalizmus kegyurai, akik gyakorolnak bizonyos jogokat, aztán adnak adományt, nem. Amiről ön beszél, az az adófizetők, a járulékfizetők pénze. Önök nem adnak semmit Magyarországnak, én sem adok semmit, amikor megszavazok egy törvényjavaslatot vagy sem, ezt a magyar adófizetők adják össze. A kormánynak lehet stratégiája, hozhat döntéseket, de nem ő adja. Tehát az alapgondolkodásunkba mindig ültessük el azt, hogy itt az adófizetők pénzéből megy ez a buli, és a mi felelősségünk sem a saját forrásainkra korlátozódik, hanem egy egész nemzet állampolgárainak az összessége az, aki összeadja azt a tortát, amit itt ebben a Házban újra lehet osztani. De ezt a felelősséget egy percre se felejtsük el, és ne gondolják azt, hogy a kormány itt kegyet gyakorol, adományokat biztosít, vagy éppen pallosjoga van, mert nincsen. Értem, hogy valószínűleg ez csak egy helytelen fogalmazás volt, de ezt fontosnak tartottam, én így alszom nyugodtan, ha ezt elmondom, és ezt helyre tesszük. A helyzet az, hogy most beszéltünk már a gyermekekről, beszéltem a nyugdíjas honfitársainkról, kell még az aktívakról szólnunk, és főleg arról a helyzetről, amikor a lakhatási válság közepén valaki szeretne, mondjuk, önálló otthont szerezni. Nagyon sok lábat, támogatási lehetőséget kiütött ez a kormány ilyen esetekben, például a lakhatási célú előtakarékosság állami támogatását, ugye, LTP. Itt a Fundamenta és egyéb cégek igyekeztek egy nagyon furcsa, ilyen furmányos közvetítői rendszeren keresztül kihelyezni ezeket a hiteleket a támogatással együtt. Én ezt a működési modellt kritizáltam, tehát ebben egyetértés van közöttünk, hogy ezek a közvetítő cégek állami szempontból, tehát a nemzeti érdekvédelem szempontjából nem a legjobb hatékonysággal működtek, de szabályozni kellett volna ezt a piacot, nem pedig megszüntetni a támogatást, és nem beszántani az egészet, mert sokan, mondjuk, egy bankhitelhez való önrészt vagy egy egyszerű társasházi kazáncsere költségét is innen finanszírozták, takarékoskodták össze. Most már a társasház-tulajdonosok jelzik, hogy a fejlesztések elmaradása részben az LTP állami támogatásának a megszüntetésére vezethető vissza. Önök akkor ígértek egy új konstrukciót, és ebből semmi nem lett, sem a 2021-es költségvetésben, sem a zárszámadás több száz oldalas indokolásában nem látjuk tetten érhető módon, hogy a lakástakarék tekintetében hogyan támogatnának pályakezdő magyar embereket, akiknek vannak családalapítási, -bővítési céljaik, de nagyon sokszor nincsen hova, és nagyon sokszor azt a döntést kényszerülnek hozni, hogy akkor külföldi fizetésből próbálják meg, és talán egyszer majd itthon. Ez egy veszélyes helyzet, mert ha a gyermekek ott születnek meg, ottani óvodákban, intézményekben szocializálódnak, akkor az nyilván egy sokkal nehezebb helyzet egy későbbi magyarországi szocializáció vagy ide való átköltözés, visszaköltözés szempontjából. Egyértelmű kockázat ez. Az egyik fideszes vezérszónok említette, hogy 30 ezer építési engedélyt adtak ki az érintett esztendőben. Ez egy nagyon nagy számnak tűnik, ugye, impozáns, ha 30 ezer van valamiből, az sok. A helyzet az, hogy két trükk van ebben a statisztikában. Egyrészt nem a megépített ingatlanok számáról beszél, hanem a kiadott engedélyek számáról, az mindig sokkal magasabb, mint ahányan be is tudják fejezni, főleg a mostani alapanyag- és szakemberárak mellett az ingatlanjukat.