Országgyűlési Napló - 2022. évi őszi ülésszak

2022. november 23. szerda - 42. szám - A Magyarország 2021. évi központi költségvetéséről szóló 2020. évi XC. törvény végrehajtásáról szóló törvényjavaslat általános vitája a lezárásig - ELNÖK: - Z. KÁRPÁT DÁNIEL, a Jobbik képviselőcsoportja részéről:

1517 képviselnek a nemzeti érdek helyett. Ezen túllépve, és túllépni nem lehet rajta, de ezen túlmenően szólítom fel önöket arra, hogy legalább az ilyen teljesen egyértelmű és nyílt esetekben álljanak a magyar emberek oldalára, és állítsák le a tranzakciós illeték áthárításának legalább a nyílt lehetőségeit. Számtalan módszer van a banki eszköztárban arra vonatkozóan, hogy a költségeiket érvényesítsék, legalább ez a nettó arcátlanság ne maradjon benne a rendszerben. Ez nem lehet politikai kérdés, ez egy morális, etikai kérdés. Említettem, hogy nagyon sok pluszadó folyt be, de vannak nagyon-nagyon tisztázatlan kategóriák is, ilyen az úgynevezett Gazdaság-újraindítási Alap. Itt, ugye, azt látjuk, hogy a kormány ebből több száz milliárd forinttal többet költött el, mint amennyit elkülönített rá eredetileg az első kommunikációjában, de a gazdaság-újraindítás tekintetében mit tapasztaltunk a magyar rögvalóságban? Amikor például a Covid miatt magyar cégek bajba kerültek, és Európa kormányai azon versenyeztek, hogy a kieső munkabéreket hogyan pótolják - ugye, követeltünk mi akkor 80 százalékot, 90 százalékot a kieső bérek tekintetében -, azt láttuk, hogy novemberben jött egy ilyen ígéret, hogy a kormány segít az érintetteken, és februárban még nagyon sok vállalkozó számláján nem jelent meg ez az összeg. Tehát értjük mi az újraindítási alapból kicsatornázott százmilliárdokat, csak nem mindig találjuk a helyüket, nem mindig érkeztek meg ezek az érintettekhez. Azt sem értem továbbá, hogy egy átfogó állami hátterű bérlakásépítési program, ami szintén a gazdaságot számtalan ponton megpörgette volna a leállás idején, miért nem indult el, legalább koncepció szintjén miért nem gondolták végig. De ennél is fontosabb kérdés a kormánynak egy szimbolikus ügye, ez pedig a családtámogatások, ezen belül is a családi adó- és járulékkedvezmények kérdése. Ma szóba került egy szám itt a felvezetés során, miszerint a „Nők 40” programra, tehát hogy hölgyek 40 ledolgozott év után nyugdíjba vonulhassanak - ez egy jó és indokolt kezdeményezés - több mint 300 milliárd forint költséggel számolnak az érintett időszakban. Államtitkár úr, a „Nők 40” programrészét még mindig a családtámogatások közé számítják? (Banai Péter Benő: Igen.) Tehát amikor kijön ez, hogy 3000 milliárdot vagy nem tudom, mennyit fordítanak családtámogatásokra, ebben még mindig benne vannak a nyugdíjjellegű ráfordítások? Tudnak három olyan európai országot vagy költségvetést mondani, ahol ezt a statisztikai bűvészkedést előadják? Nem baj az, hogy ennyit költenek a „Nők 40” programra, de amikor nettó családtámogatásokról beszélnek, akkor beszéljenek arról, ami a gyermeket nevelő családokat jellemzően érinti. Tehát nagyon jó lenne a két számot egymás mellé állítani. Önök mindig ezzel a nagy felbruttósított összeggel számolnak, de a helyzet, hogy érdemes megvizsgálni ennek az egyik magvát, mondjuk, a családi adó- és járulékkedvezményeket. Hogy van az, hogy a költségvetés lemond több mint 1200 milliárd forintnyi adóbevételről, de a családi adó- és járulékkedvezmények kifizetett összege 17 milliárd forinttal csökken? Hogy van az, hogy önök szénné támogatják állítólag a családokat, infláció van, a családi adókedvezmény összege pedig 17 milliárd forinttal csökken, amit kifizetnek - ez hogyan fordulhat elő? Megmondom a választ: amikor önök azt mondják, hogy a csodálatos családtámogatási rendszer egy demográfiai fordulathoz járul hozzá, akkor nem mondanak igazat, a helyzet ugyanis az, hogy egyre kevesebb sajnálatos módon a szülőképes korban lévő hölgy, és egyre kevesebb a megszületett gyerek, ebből kifolyólag önök kevesebbet tudnak kedvezmény formájában kifizetni. De a csökkenő születésszámmal kapcsolatos okokat elhallgatják, mert ez nem illik bele a kormányzati PR-ba. De én szeretném, ha őszintén beszélnénk erről. Ha a mostani születésszám így marad és ennyi marad, az évszázad második felére az akkori kormány, nem tudjuk, milyen színű lesz, valószínűleg egyikünk sem lesz már a 2070-es kormány tagja, de egy 6,5-7 milliós Magyarországon kell hogy a túlélés feltételeiért harcoljon, mert sem a magyar infrastruktúra, sem a magyar egészségügyi, de nyugdíjrendszer sem arra lett kitalálva, hogy 6-7 millió ember tartsa fenn, és egy elöregedő, idősödő társadalom nem lesz képes fenntartani ezeket a rendszereket. És ha önök őszinték lennének, erről is beszélnének. Több száz oldalas indokolásokkal találkozunk - a demográfiai katasztrófa miért nincs benne? Ez a legnagyobb problémánk, nincsen nagyobb; és erre vezethető vissza számos további problémánk, a munkaerőhiány, az ágazati dolgozók, a szakdolgozók hiánya, a szülőföldön boldogulás lehetetlen volta százezrek számára, és önök ezt tétlenül nézik. Egy demográfiai bombán ülünk, az évszázad második felére az a Magyarország, amiért most küzdünk, harcolunk, mindenki a világlátása szerint, megszűnik létezni, vagy legalábbis jórészt megszűnik létezni az a fajta ország, amit most ismerünk, és én ezt nem szeretném. Őszintén kellene és lehetne küzdeni az ilyen folyamatok ellen, és nem látom az őszinteség nyomát, államtitkár úr, ebben a kérdésben, nem látom azt, hogy elismernék, hogy egy történelmi lehetőséget szalasztottak el. Az önök kormányzására esik a Ratkó-unokák szülőképes korból való kivonulásának időszaka, pontosabban, amikor elhagyják a szülőképes kort. Egy óriási történelmi lehetőségük lett volna egy ilyen hullámhegyet produkálni a születésszámok tekintetében, ha ezt a korosztályt megfelelően támogatják, otthonteremtési bérlakásprogrammal, olyan családtámogatási rendszerrel, ami inflációkövető és nem csak szelektíven segít. (11.40) Egyezik a gondolkodásunk abban, hogy az ilyen alanyi jogon járó, segélyszerű juttatásokat ne toljuk túl, de mondjuk, a családi pótlék egy lábjegyzetet mindenképp megérdemel vagy annál is többet. Önök teljesen tudatosan inflálják a családi pótlék értékét, tehát nem növelik több mint tíz éve annak érdekében, hogy ez az alanyi jogon járó juttatás valamikor egyszer majd kipárologjon a rendszerből, de annak nem merték felvállalni a