Országgyűlési Napló - 2022. évi őszi ülésszak

2022. november 22. kedd - 41. szám - A Magyar Nemzeti Bankról szóló 2013. évi CXXXIX. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája a lezárásig - ELNÖK: - DR. MELLÁR TAMÁS (Párbeszéd):

1465 vásároljunk magyar terméket - én nagy vadásza vagyok a magyar termékeknek -, csak a helyzet az, hogy honnan importálják a gépet az agráriumba, mondjuk, a hazai előállítású zöldségek termesztéséhez? Honnan hozzák a növényvédő szert? A gépet egészen biztosan vagy jellemzően nem Magyarországról. Ha külföldről hozzák, akkor miért vásárolják meg azt? Nem euróért? És nem ugyanott vagyunk? Mint a rezsikérdésben. Ha nem euróért kellene megvásárolni az energiahordozót, akkor talán nem kellene ennyit fizetni érte. Az önök tudatos forintrombolása tehát túlzás nélkül egy ezermilliárdos nagyságrendű különadó, amit a magyar emberek minden évben megfizetnek, önök pedig a multi cégek érdekében ezt hagyják, tűrik és helybenhagyják. Még zárógondolatként muszáj megemlítenem azt az IMF-et, amelynek a jelentésére Nacsa képviselőtársam hivatkozott - remélem, hogy nem rajong a jelentésért annyira, mint ahogy azt éreztem -, mert ez a jelentés arra is rámutat, hogy ugye, a költségvetést racionalizálni fogja a következő évben a kormány. Ez magyarul egy brutális megszorító csomagot jelent. Önök egy brutális megszorító csomagra készülnek, ennek ezernyi jele van, és nyilván azt fogják mondani, hogy ezt a költségvetés fenntarthatóvá tétele érdekében kell majd meglépni. De szeretném, ha most leszögezné akár a zárszóban, akár a vitában az államtitkár úr vagy bárki a kormány képviseletében, hogy nem terveznek újabb IMF-gyámságot. Nagyon-nagyon rossz emlékű az a korszak, amikor az IMF képében itt külföldről támasztottak olyan feltételeket, gazdaságpolitikai jellegű feltételeket is, amelyeknek a betartása markánsan csorbítja egy nemzetállam szuverenitását. Márpedig ha önök a korrupciójuk miatt elvesztik az EU-forrásokat, nem tudnak keleti megahiteleket felvenni, amelyek mellé amúgy is szokott járulni olyan feltétel, hogy tulajdonhányadot engedjenek át, s a többi, tehát ezt sem javaslom önöknek, akkor nehogy az legyen a vége, hogy a pénzügyi csőd elől az IMF markaiba menekülnek, és az IMF markában találja magát az ország! Tehát nyugtassanak meg bennünket, hogy nincs ilyen forgatókönyv a kormány homlokterében. Gyanúsan sokat dicsérik az IMF jelentését mostanában, ezért mi megijedtünk ettől egy kicsit. Kérem tehát, hogy segítsenek eloszlatni ezeket a kételyeket, mert nagyon fontos, hogy legalább egy közös bázison tudjunk gondolkodni, amely egy nemzetállam szuverenitásának a védelmét kell hogy jelentse. Én ezt a dimenziót próbálnám kibővíteni a nemzeti fizetőeszköz értékállóságának a védelmével, mindezt mi alaptörvényi szinten képzeljük el, és nagyon érdekel bennünket, hogy a kormány mennyire tartja befogadhatónak ezeket a gondolatokat. Köszönöm a figyelmet. (Taps a DK, a Momentum és az LMP soraiban.) ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Tisztelt Ház! Képviselőtársaim! A Párbeszéd képviselőcsoportjának vezérszónoka Mellár Tamás képviselő úr. Parancsoljon, képviselő úr, öné a szó. DR. MELLÁR TAMÁS (Párbeszéd): Köszönöm szépen a szót. Elnök Úr! Tisztelt Ház! Kedves Képviselőtársaim! Az előttünk fekvő törvénymódosítás a Magyar Nemzeti Bankról szóló 2013-as törvénynek a módosítása. Nyilvánvalóan abban itt, ebben a teremben mindannyian egyetértünk, hogy nagyon fontos a jegybank függetlensége, ugye, ha pedig a jegybank függetlensége fontos, akkor azért rögtön elsőként fel kellene vetni azt a kérdést, hogy tulajdonképpen ki is jegyzi ezt a törvénymódosítást, ki is írta, és milyen egyeztetéseken ment keresztül, mert erről nem hallottunk Varga miniszter úrnak az expozéjában sem, hogy vajon mikor, hogyan, milyen terjedelemben történt meg az egyeztetés. Illetve nyilvánvalóan adódna az a kérdés is, hogy ha itt ennek a mostani vitája van - ez egy nagyon fontos módosítás -, akkor ide kellett volna hívni a Magyar Nemzeti Bank egyik vezetőjét, hogy a miniszter úr után akkor ő is mondja el a véleményét vagy az álláspontját erről, nyugtasson meg bennünket a tekintetben, hogy ez széles körű egyeztetésen ment keresztül, és az alapvető kérdésekben teljes vagy majdnem teljes megegyezés van, illetve maradtak-e még esetleg nyitott kérdések. Éppen ezért én nehezen tudom azt hihetőnek és elfogadhatónak gondolni, amit a miniszter úr mondott, hogy hát, az EKB-val is volt egy egyeztetés, vagy legalábbis az Európai Központi Banknak a véleményét is figyelembe vették. Hát, erre vonatkozólag semmifajta bizonyíték nem áll rendelkezésre, tehát most ezt vagy elfogadjuk, vagy nem, de én azt gondolom, hogy itt azért érdemes élni a gyanúperrel. A következő dolog, amit a miniszter úr említett, hogy egy nagyon fontos feladat az infláció letörése. Nos, azért itt rögtön felmerül az a kérdés, hogy akkor lássuk, hogy milyen természetű is ez az infláció. Mert hogyha ez az infláció olyan, amilyet itt, ebben a Házban az elmúlt hónapokban többször is elmondtak, hogy ez háborús infláció, hogy ez szankciós infláció, akkor igazából nincs mit tennünk, akkor ezt el kell tudni viselni, mert gyakorlatilag akkor monetáris és fiskális politikai eszközökkel nemigen tudunk sok mindent tenni; bár a fiskális eszközökből az egyiket próbálhatja használni a kormány, az ársapkát, de ez az ársapka egy olyan dolog, mint amikor a rózsahimlős gyereket rózsaszínre befestik, ettől nem fog látszani neki a kiütése, de attól még a betegsége és a láza megmarad. (18.40) Vagyis egy ilyen esetben egy elfojtott inflációról van szó, ha sok rögzített ár van. Nyilvánvalóan itt szükség lett volna arra, hogy a fiskális politika is beavatkozzon, mégpedig egy jelentős mértékű aggregált keresletcsökkentéssel, de akkor figyelembe kellene venni azt is, hogy tulajdonképpen ennek az inflációnak milyen okai vannak. Nyilván az egyik fontos oka az, hogy van egy túlfűtött magyar gazdaság. A másik az, hogy a világgazdaságban van egy jelentős átalakulás, egy jelentős változás, hogy mást ne mondjak,