Országgyűlési Napló - 2022. évi őszi ülésszak

2022. november 22. kedd - 41. szám - A Magyar Nemzeti Bankról szóló 2013. évi CXXXIX. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája a lezárásig - ELNÖK:

1466 egy korszakos fordulat, ez a technikai-technológiai váltás, amibe az energiaplatform megváltozása és átalakulása is bejátszik, és ez rövid távon nyilván áremelkedésekkel jár. És harmadrészben pedig kétségkívül igaz, hogy van egy háború és a háború következményei, ami szintén benne van ebben a történetben, de azt gondolom, hogy csak ebben a kontextusban lehet értelmezni az infláció letörésére vonatkozó programot. Nos, az MNB-nek milyen lehetősége van e vonatkozásban? Alapvetően két eszköze van. Az egyik az árfolyamcsatorna, a másik pedig a kamatcsatorna. Képviselőtársam, Z. Kárpát Dániel már beszélt az előbb az árfolyamcsatornáról, és egy pillanatra meg is ijedtem, amikor azt mondta, hogy árfolyamcélt kellene beírni. Aztán utána módosította, hogy egy ilyen célt nem lehet beírni. Kétségkívül így van, mert akkor egy olyan helyzet állna elő, hogy egyetlenegy eszközünk van, ez pedig a kamat, és két célt kell elérni vele, ami pedig azért eléggé lehetetlen, ugye, hiszen az inflációt is meg az árfolyamcélt is próbálni kellene teljesíteni. De kétségkívül igaz, hogy ha már egy ilyen módosítás történt, akkor nagyon fontos lett volna, hogy ebben egy passzus legyen a vonatkozásban, hogy erősítse meg azt a feladatát a Magyar Nemzeti Banknak, hogy a pénzügyi piacok stabilitása fölött kell uralkodnia, amelynek része egyébként az, hogy a forintárfolyam hogyan alakul. Tehát ha a forintárfolyam túl volatilis, ha ilyen rövid távú beszakadások vannak, ebben az esetben igenis kötelessége a jegybanknak mindenképpen beavatkoznia, tehát pontosan amiatt, hogy egy kiszámítható világ alakuljon ki. A másik csatornára áttérve. A kamatcsatorna, amit az MNB használ, ez is egy nehéz műfaj, hiszen itt a szabályozás jelentősen függ attól, hogy vajon a gazdaságnak milyen a kamatrugalmassága. Többnyire elég gyenge a kamatrugalmassága, ami azt jelenti, hogy a kamatemelésekben el kell menni egyre följebb és följebb, és ezért alakult ki ilyen magas kamatláb, amit most lehet látni. És természetesen itt azért a Magyar Nemzeti Bank elkövetett egy igen nagy, jelentős hibát akkor, amikor - két hibát követett el. Az egyik az, amikor azt mondta, azt jelentette be a jegybank elnöke, hogy a jegybanki alapkamat nem fog változni, tehát véget ér a kamatemelési periódus. Nyilvánvalóan ez egy felhívás volt keringőre, felhívás volt arra, hogy lehet spekulálni a forint ellen, hiszen a jegybank nem fogja emelni a jegybanki alapkamatot. Amikor aztán érzékelték, hogy ez tulajdonképpen mégsem tartható történet, akkor viszont egy másik hibát követtek el, mert akkor egy új kategóriát hoztak be, az úgynevezett irányadó egyhetes betéti kamatot, amelyik elszakadt ettől. Tehát a jegybanki alapkamat megmaradt 13 százalékon, az irányadó egyhetes betéti kamat pedig 18 százalékra változott. Nos, ez kifejezetten egy hitelességi problémát vet föl. Nyilvánvalóan azért erre vagy az ilyen típusú problémákra is mindenképpen kellett volna figyelni ennek az egésznek a kapcsán, és itt már csak hab a tortán az, hogy egy ilyen szituációban valóban, tényleg arról kell beszélni, hogy a Magyar Nemzeti Bank elnökének a fizetését fel kell emelni 6 millió forintra? Miközben ezek egyébként olyan típusú hibák, hogy én meg vagyok róla győződve, hogy Matolcsy György be fog kerülni a pénzügyi tankönyvekbe mint az ügyeletes állatorvosi ló, mert ilyen hibákat egyszerűen nem lehet elkövetni, szóval, ez egy elemi szintű probléma. Továbbmenve. Van itt még egy probléma, amiről szeretnék beszélni, ez pedig a saját tőke-jegyzett tőke viszonya szerinti megkülönböztetés, hogy akkor most a jegybank nyeresége, illetve vesztesége tulajdonképpen hogy is kerül elszámolásra. A régi időkben nagyon könnyű volt a helyzet, hiszen az volt a történet, mi is azt tanultuk, azt is tanítottuk az egyetemen a diákoknak, hogy a jegybank nyeresége, illetve vesztesége automatikusan a költségvetésbe kerül, de Magyarországon az elmúlt években ebben jelentős változás történt. És nyilvánvalóan az egyik probléma itt az, amire előttem már többen is utaltak, hogy akkor - és ez most fontos kérdés, mert most kezd veszteségbe fordulni a jegybank -, amikor a jegybanknak vesztesége van, akkor öt év alatt kell a költségvetésnek ezt visszatérítenie. Mi ezzel a baj? Nem pusztán ez a szétterítési dolog, hanem az, hogy gondoljuk csak végig: a jegybanknak vesztesége van, és ezt nem téríti meg a költségvetés, az adófizető polgárok pénzéből nem adja oda ezt a jegybanknak. A jegybank mit tud ebben az esetben tenni? Hát, megteheti azt, hogy a saját eszközeit elkezdi eladni, de azért ennek kis valószínűsége van, amikor számára lehetőség van arra is, hogy pénzfinanszírozáshoz nyúljon, vagyis hogy ezt a hiányt többletpénzzel próbálja meg finanszírozni és fedezni. Ez viszont egyébként a tiltott kategória, mert hiszen az államháztartási hiányt a jegybank többletpénzkinyomással nem oldhatja meg. Tehát ez egy kiskaput nyit egyébként a pénzfinanszírozásra, amit, azt gondolom, mindenképpen figyelembe kell venni, és mindenképpen kellene rá figyelni, hogy egy ilyen típusú szabályozást nem szabadna semmiképpen sem fenntartani. A többi előírással kapcsolatban nekem nincs különösebb kritikám. Jó néhány esetben azt lehet látni, hogy ezek pénzügytechnikai kérdések, illetve pontosítási dolgok, amelyek teljesen helyénvalóak. Zárásként csak annyit szeretnék mondani, hogy nagyon sajnálom egyébként, hogy az érdemi kérdésekben nem sikerült valóban áttörést elérni, sem az árfolyam vonatkozásában, sem pedig a veszteségfinanszírozás vonatkozásában, illetve az egyeztetés tekintetében sem. Ezért egyébként én a részemről nem tudom és a Párbeszéd-frakció sem tudja támogatni ezt a törvénymódosítást. Köszönöm szépen a figyelmet. ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Tisztelt Képviselőtársaim! A Mi Hazánk képviselőcsoportjának vezérszónoka Apáti István képviselő úr. Parancsoljon, képviselő úr, öné a szó.