Országgyűlési Napló - 2022. évi őszi ülésszak

2022. november 9. szerda - 37. szám - Az egyes gazdasági tárgyú törvények, valamint egyes vagyongazdálkodást és postaügyet érintő törvények módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája a lezárásig - ELNÖK: - Z. KÁRPÁT DÁNIEL, a Jobbik képviselőcsoportja részéről:

1031 állampolgár a mindennapokban azt tapasztalom, hogy folyamatosan épülnek le ezek a szolgáltatások körülöttünk; a színvonaluk adott esetben esik; az ott dolgozók mindennapi biztonságérzete csorbul, és ez semmiképpen nem egy fejlődő vagy magát szinten tartó gazdaság jegyeit mutatja. Még egyszer mondom, az én szűkebb lakókörnyezetemben több területen is párhuzamosan érhetők tetten ezek a változások. De nagyon örülök, hogy van alkalmunk szót váltani az állami vagyonról, mert itt van, amiben egyetértek a kormánnyal, és van, amiben nem. Ráadásul egy jól felkészült államtitkár képviseli ezeket az ügyeket, akivel én tudok konstruktív párbeszédet folytatni. Én becsülöm ezt, mert a mai stílusú parlamentben ez egy nagyon ritka dolog. A helyzet az, hogy itt egy 8000 milliárd forintos állami vagyonnövekményt idéztek még képviselőtársaim is, és amikor én bizottsági szinten rákérdeztem, hogy hogyan jön ki ez az annyi, a Gazdasági Bizottságban történt a kérdésfeltevés, akkor nem kaptam egyértelmű és megnyugtató válaszokat, merthogy az állami vagyon kapcsán meg kéne vizsgálni azt, hogy maga az infláció mennyit tolt meg azon a kimutatott értéken, amiről beszélünk, és amit képviselőtársaimnak is javaslok megvizsgálni, az állami nemzeti vagyon tekintetében nézzék meg, hogy az ingatlanportfóliónak hogy változott az értéke. Nagyon sok ilyen cég vagyonának a tetemes részét a nála lévő ingatlanállomány teszi ki. Az ismert okokból bekövetkezett ingatlanár-robbanás közvetíthet olyan képet, hogy az állami vagyon és az állami cégek vagyona rohamosan növekedik, de ha ezt, mondjuk, nem a rohamosan gyengülő magyar forintban számoljuk, hanem valamiféle bázisértéken, akkor elképzelhető, hogy az a vagyonnövekmény, amit kimutatnak, két dologból tevődik össze: az ingatlanportfólió felértékelődéséből és a forint gyengüléséből következő kimutatási többletből. Tehát elképzelhető, hogy nem az aktív és mindennapi gazdasági tevékenysége ezeknek a cégeknek az, ami pluszt vagy pozitívumot mutat. Én egy pontosító kérdést feltettem ez ügyben bizottsági szinten. Kaptam egy ígéretet, hogy majd írásban kapok erre választ. Eddig ezt még nem kaptam meg, nem államtitkár úrtól, hanem a bizottságban helyet foglaló és a területtel foglalkozó szakemberektől. Nagyon bízom benne, hogy itt azért sikerül kimutatni valamit, viszont az állami vagyont érintve szóba került a lakhatás kérése. Szerintem itt képviselőtársaim egy rettenetesen fontos területet emeltek ki, mert a lakhatással kapcsolatban van egy teljesen hamis megközelítése ennek a kormánynak: azt mondja, hogy csak a saját, önálló ingatlantulajdonhoz való jutást szeretné támogatni. Mondják ezt képviselőtársaim azért, mert ők megkérdezték a magyar embereket, és ők rendre azt mondják, hogy ők inkább saját tulajdonú ingatlanban laknának, mint bérleményben. Egyébként 100-ból 101 százalék ezt mondaná, tehát nem nagyon ismerek olyan embert, aki azt mondaná, hogy ha választhatna, akkor nem saját tulajdonú ingatlanban, hanem inkább egy albérletben élne. Csak megint szembejön a valóság: szembejön az, hogy teljes társadalmi csoportok kimaradnak a tervezésből, emiatt nincs bérlakásprogram; emiatt építették le a lakástakarék állami támogatását. Tehát azok az emberek maradnak ki a tervezésből, akik segítséggel, mondjuk, egy bankhitel önrészére gyűjtenek éveken keresztül abból a kicsiből, amit ki tudnak szorítani minden hónapban a fizetésükből. Ez volt tehát a kormány alapfilozófiája, hogy ő csak az önálló tulajdonú ingatlanszerzést támogatja. Ehhez képest a Nemzetközi Eszközkezelő utóéletét, tehát azt az ingatlanportfóliót és -állományt, amiről beszéltünk, most kiszervezte lényegében egy egyházi hátterű tevékenységi körbe, amely majdhogynem lakásügynökségként működik; nem úgy, ahogy a koncepciót eleve megálmodták, de valami hasonlóval kísérletezik. Tehát a kormány alapfilozófiájában azért egy részleges törés bekövetkezett, mert, államtitkár úr, hogy még dicsérjek, az szerintem jó dolog volt, hogy a teljesen torz filozófiájú eszközkezelőtől a végén nagyon kedvezményes áron vásárolhatták vissza az érintettek a saját lakásukat, már azok, akiknek volt miből, és egyáltalán tudtak hova nyúlni. Ez egy jó dolog. Tehát ne mondjuk azt az egészre, hogy rossz. Számomra a filozófiája torz, hogy banki hibás termékek, csalárd játszadozások után elveszik emberek ingatlantulajdonát, aztán ha tud fizetni, bérelje vissza. Államtitkár úr, ez nem egy erős nemzetállam képét sugallja: ez egy reaktív magatartást, lekövető magatartást folytató és egyébként a bankoknak kiszolgáltatott állam képét mutatja. Tehát én akkor is bátorítottam önöket, hogy legyenek sokkal markánsabbak ezekben a kérdésekben, de most azt látom, hogy kiszervezték az egyházi hátterű ügynökség felé a szigorúan vett állami feladatot. Tehát nemcsak a szociális lakhatás az, ami államiönkormányzati feladat - lehet vitatkozni, hogy melyik rész vállaljon többet magára -, de semmiképp nem kimondottan és kizárólag egyházi vagy civil szervezeti hatáskör. Ezt még az Alaptörvény is szabályozza, ott ugyan egy gyenge törekvés szintjén jelenik meg, tehát nincs lakhatáshoz való jog, csak törekvés van, de még ott is szabályozzák azt, hogy ez bizony az államnak kutya kötelessége. Önök ezt kiszervezték, és én azt fájlalom, hogy közben több százezer honfitársunk sorsát szintén kiszervezték a semmibe, nem jelennek meg a költségvetési tervezésben. És amikor itt azt látjuk, hogy újabb állami vagyonelemeket juttatnak át, és az egyházi gondozású lakásügynökség kezel ingatlanportfóliót, akkor megint üvölt bennünk a hiányérzet, hogy hol van az országos hátterű bérlakásprogram, főleg egy olyan helyzetben, ahol - bármelyik közgazdász megmondja - az egész lakhatási piacon egy brutális kínálati szűkösség uralkodik. Nagyon-nagyon kevés bérlakás van. Tehát amikor képviselőtársaim felállnak és az állami vagyon gyarapodásáról beszélnek, miért nem említik meg, hogy állami hátterű bérlakásból, állami tulajdonú vagy éppen önkormányzati tulajdonú szociális bérlakásból