Országgyűlési Napló - 2022. évi őszi ülésszak

2022. november 9. szerda - 37. szám - Az egyes gazdasági tárgyú törvények, valamint egyes vagyongazdálkodást és postaügyet érintő törvények módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája a lezárásig - ELNÖK: - DR. MELLÁR TAMÁS, a Párbeszéd képviselőcsoportja részéről:

1032 miért van egyre-egyre kevesebb? Tehát hogyhogy nem jelenik meg egy jólétinek mondott állam gondoskodó keze azon a területen, ahol egy brutális kínálati szűkösség van, egyre kevesebb a lakás, és egyre nehezebben lehet így mind szociális, mind egyébként nagyon komoly gazdasági feladatokat ellátni? Mert egy családalapítás, -bővítés előtt álló család méltó lakhatási körülményeinek a megteremtése nemzetgazdasági fontosságú kérdés, a jövő adófizetőit itthon lehet tartani vele, a kényszerű kivándorlásnak elejét lehet venni. Tehát nem értem, hogy az állami vagyon vélt gyarapítása közben erre a területre miért nem koncentrálnak jobban. Nacsa képviselőtársam megemlítette azokat a korábbi rezsicégeket, termelőkapacitásokat, gyárakat, amelyeket kétségkívül nemcsak hogy vitatott, de csalárd körülmények között árusítottak ki, és igen, engem is irritált az a 8 százalékos garantált eszközarányos profit, amit egyébként lepapíroztak és garantáltak külföldi cégeknek. Ez a nemzeti érdek totális feladásával volt egyenértékű. Szerintem ezt nagyon kevesen vitatják, és nem is lehet vitatni. Ami engem nagyon bánt, és próbálom egy gyakorlati példával alátámasztani mindezt a következő két és fél percben, hogy a termelőkapacitások leépülését sajnos elkövették nemcsak a 2010 előtti kormányok, de azért jó nagy részük volt benne, nagyrészt ők, 2010 óta viszont a visszarendeződés egész területeken el sem kezdődött. Mondok egy példát, az utolsó papírgyárunk eladását, talán emlékeznek. Mit ígért a befektető, aki megvásárolta az utolsó papírgyárunkat? Azt ígérte, hogy két évig megtartja a munkahelyeket. Mi történt két év plusz egy nap elteltével? Az ígéretet betartották, de a mi tulajdonunkból kikerült, megszüntette a működését ez az ügynökség. Most ott tartunk, államtitkár úr, hogy ha ön bemegy bármely könyvesboltba - és remélem, hogy sokan vannak úgy a teremben, mint ahogy én is vagyok, hogy a könyvek szerelmeseként ezt azért heti szinten megteszem -, akkor azt látja, hogy egy átlagos könyv ára 6-7 ezer forint, ennyibe kerül egy könyv. (13.30) Ennek nemcsak az az oka, hogy kevesebb a vásárló vagy magasabb a munkaerőköltség, hanem az állami vagyonnal való felelőtlen gazdálkodás eredménye az is, hogy a hazai termelőkapacitás megszűnt, ami, mondjuk, a papírgyártás, könyvkiadás viszonylatában értelmezhető lett volna, és nem építette újjá senki. A helyzet az, hogy ebből kifolyólag 6-7 ezer forintos könyvárakkal szembesülünk, pedig meg kellett volna vizsgálni, hogy tudunk-e országon belüli termelőkapacitást kiépíteni annak érdekében, hogy a tankönyvek, az akadémiai könyvek, a gyerekkönyvek, a gondolkodást fejlesztő kiadványok egy kicsit elérhetőbb módon vagy tisztességesebb papírárak mellett kerüljenek kinyomtatásra. Az én kedvenc újságjaimat, amelyeket évtizedek óta olvasok, sokszor a Felvidéken vagy a Délvidéken nyomtatják már, amit nem sajnálok sem a Felvidéktől, sem a Délvidéktől, de az egészen biztos, hogy az árukat tekintve így magasabb fogyasztói áron kerülnek el a maradék olvasókhoz, mint normális körülmények között. Ezért is hirdettük ki azt a könyvek megmentését célzó programot, amely a termelőkapacitás, a háttér tekintetében is megvizsgálná, hogy mit lehet újjáépíteni. Az a kérésem, hogy ha állami vagyonról, nemzeti vagyonról beszélnek, akkor a történelmi elveszett magyar termelőkapacitás esetében vizsgálják meg azt, hogy mit lehet feltámasztani, mit lehet újjáépíteni, mert igenis ebben a korban is számtalan előnye lenne, hogyha nemzeti kézben koncentrálódnak ezek - még egyszer mondom: nemzeti kézben, és nem egy-egy oligarcha kezében. Köszönöm a figyelmet. (Csárdi Antal tapsol.) ELNÖK: Köszönöm szépen, jegyző úr. Tisztelt Képviselőtársaim! A Párbeszéd képviselőcsoportjának vezérszónoka Mellár Tamás képviselő úr. Parancsoljon, képviselő úr, öné a szó. DR. MELLÁR TAMÁS, a Párbeszéd képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Kedves Képviselőtársaim! Egy ilyen salátatörvénnyel állunk most is szembe, elhangzott már előttem is többek által is, hogy 14 darab törvény módosítása. Ahogy az előterjesztő államtitkár úr is mondta, itt alapvetően értelmezésről, alkalmazásról, jogtechnikai módosításokról van szó. Áttekintve egyébként ezeket a törvényjavaslatokat, én is nagyjából ezt gondolom, hogy ez az alapvető jellemvonása ennek, de azért vannak itt kritikus kérdések vagy kritikus pontok is. Én magamnak három területet írtam ki, amelyekről fontosnak gondoltam beszélni, aztán a vita során kiderült, hogy az előttem szólók már beszéltek erről, így könnyebb a helyzetem, mert rövidebbre tudom fogni ezt az egész kérdést. Az első dolog, amit fölírtam magamnak, ez a posta, a postával kapcsolatos, de itt szomszédom, képviselőtársam, Szabó Sándor már elég részletesen beszélt erről. Én pusztán csak annyit szeretnék mondani, hogy mind a postai bezárásokkal kapcsolatban, mind a szolgáltatásnak most egy lejjebb szintre való vitele, tehát hogy nem egy, hanem két nap alatt fogják a szolgáltatásokat tudni teljesíteni az elsőbbségi levelek vonatkozásában, azt mutatja, hogy a postánál bizony komoly problémák vannak. Nem hiszem egyébként, hogy ezt most itt kellett volna elintézni és bele kellett volna ebbe venni. A helyzet, azt hiszem, megérett arra, hogy a postánál egy nagyon alapos átvilágításra és egy nagyon alapos átrendeződésre lenne szükség, mert a problémák annál sokkal nagyobbak, mint hogy néhány posta bezárásával, néhány ember elbocsátásával, illetve a szolgáltatások szintjének csökkentésével ezt meg lehetne oldani. Úgyhogy sajnálom, hogy ez most idekerült, szerintem ezt máshol kellene elrendezni.