Országgyűlési Napló - 2022. évi nyári rendkívüli ülésszak

2022. június 29. szerda - 19. szám - Magyarország 2023. évi központi költségvetésének megalapozásáról szóló törvényjavaslat általános vitája a lezárásig - ELNÖK: - VAJDA ZOLTÁN (MSZP):

656 vesztesek a spanyol, a francia és a svéd társaikkal szemben, amikor az iskolából kijöttek. Ez az, amit önök elértek, mert egyébként leépítik az oktatást, és nem pedig lehetőséget teremtenek ebben. Tehát, tudja, képviselő úr, most előhozta belőlem azt, amit erre a délutánra nem szerettem volna már magának megtenni, de azt is hozzáteszem, hogy arra legyen büszke, legyen szíves, hogy a pedagógusoknak ahhoz, hogy a garantált minimálbért elérjék, még 16 500 forintot kéne hozzátenni. Tudja, erre legyen büszke, és ezzel vagdalkozzon akkor, és ne pedig azokkal a képviselőtársaimmal, akik egyébként tényszerűen, a törvényhez kapcsolódóan elmondták azt, hogy mit nyújtottak ide be. Ezzel foglalkozzon, legyen szíves! Köszönöm szépen. (Vajda Zoltán tapsol.) ELNÖK: A következő normál hozzászólónk Vajda Zoltán képviselő úr, MSZP. Parancsoljon! VAJDA ZOLTÁN (MSZP): Köszönöm szépen a szót. A normál hozzászólás, azt hiszem, egy technikai kifejezés, de megpróbálok - Nacsa képviselő úrtól eltérően - én normál módon hozzászólni. Nacsa képviselő úrnak biztos, hogy egy picivel kevesebb hangerőt javasolnék, picivel kevesebb önteltséget, egy picivel kevesebb kommunistázást, és az biztos, hogy egy picivel több szakmai tudást, és egy picivel több alvást is kívánok önnek. Látom, hogy önnek hosszú napjai vannak. Én tegnap reggel láttam, hogy ön már a tévében volt korán reggel, lehet, hogy még az a kialvatlansága megmaradt mára is. Tegnap a tévében volt, és ott a szokásos mantrát kezdte mondani, hogy mennyire minden hű, nagyon szuper, és akkor háborús infláció is volt, meg mindenről beszélt, és amikor az árfolyamokról került szó, és elkezdte mondani, hogy ez is egy régiós probléma, akkor ott - észrevettem - a riporter asszony talán kétszer is megkérdezte, hogy na de mintha máshol a régióban nem zuhanna a valuta, a pénz - a cseh meg a lengyel pénzről beszélt -, és akkor mintha ön leblokkolt volna, minthogyha azt a frusztráltságát még átmentette volna ide. De ha már szakmaiság - tényleg távol álljon tőlem, hogy kioktató hangnemben mondjam -, akkor egy pici közgazdasági, mondjuk, 5. osztályos, minimálinformációval hadd segítsek önnek, amikor a 2010-es nominális számokat hasonlítja össze a 2022-es vagy 2023-as nominális számokkal, és akkor kimondja, hogy ha az egyik ezer, a másik meg kétezer, akkor ezerrel több a mostani. Egy picit, megengedi, nem veszi tiszteletlenségnek, ha a nominál- és a reálszámoknál egy picit segítek önnek megvilágítani, hogy a reálszámokkal érdemes hosszú időtávban összehasonlításokat végezni, hiszen az az infláció hatását kiszedi? Tehát ha ön két nominálszámot hasonlít össze, egy 2010-est meg egy 2022-est, akkor bődületes nagy különbségeket tud mondani, csak az infláció hatását nem sikerül akkor beletenni. Ön egyébként viszonylag vicces hozzászólásában Ronald Reagantől idézett, hogy ki mond igazat, és ki nem. Ha már Ronald Reagant mondta, akkor én megnéztem két amerikai elnöknek a fizetését. Tényleg, nem akarok ilyen tanár bácsis lenni önnel, mert hogy venném én ahhoz a bátorságot, de ha megteszi, hogy egy pillanatra figyel, Nacsa képviselőtársam, akkor két amerikai elnöknek a fizetését mondanám önnek nominális dollárösszegben. Megengedi? - mert ön amerikai elnököket mondott. Jó? Tehát mondjuk, president William Howard Taftról beszélnék önnek, neki az éves fizetése dollárban 75 ezer dollár volt. Súgok önnek, ő 1909-ben volt amerikai elnök. Obama - hogy egy másik elnököt mondjak -, mondjuk, a 2013-as fizetését - de kedves, hogy föl is írja -, ő meg 400 ezer dollárt keresett. Tehát William Howard Taft 1909-ben 75 ezer dollárt keresett, 2013-ban Obama pedig 400 ezer dollárt keresett. Ha ön most mondaná, hogy a 2010-es meg a 2023-as kormányok mennyit költöttek oktatásra meg egészségügyre, akkor ennek az analógiájára önnek azt kéne mondania, hogy a 400 ezer dollárból kivonjuk a 75 ezer dollárt, akkor Obama ezek szerint 325 ezer dollárral többet keresett, és akkor kész is vagyunk. (14.10) És akkor itt lenne egy pici, nem kioktatás, csak hátha pici alapismeretek segítenek, és akkor a hangerővel nem próbálja a tudásbeli hiányosságot kompenzálni, tehát ha az inflációt beletesszük ebbe, akkor ez reálértékben azt jelenti, hogy valójában a 75 ezer dolláros fizetése a Taftnak mai értéken 1,9 millió dollárnak felel meg. Tehát hosszú időtávban bizony az inflációnak ilyen hatásai vannak, és tizenéves időtávban sem érdemes nominálszámokat mondani, mert azzal, hogy is mondjam csak, a választókat veszi hülyére, és én biztos vagyok abban, hogy a KDNP-frakció szavazóit nem szabad hülyére venni. Én ezért ügyelek mindig kínosan arra, hogy GDP-arányban mondjam el a számokat, úgyhogy én itt segítek önnek, hogy akkor még egyszer elmondom GDP-arányosan, mondjuk, három darab kiadási tételnek a GDP-arányos kiadását. Ha oktatási tevékenységre 2010-ben a GDP 5,49 százalékát költöttük és ’23-ban 3,47 százalékot, akkor itt nincs más matek, mint hogy ez azt jelenti, hogy most 37 százalékkal kevesebbet költünk GDP-arányosan. Ha az egészségügyre 2010-ben 4,55 százalékot költöttünk és ’23-ban 3,9 százalékot, akkor nincs más matek, mint hogy GDP-arányosan az egészségügyre önök 14 százalékkal költenek kevesebbet. És a harmadik szám, hogy a nyugellátások tekintetében, ha 2010-ben 10,45 százalékát költöttük a GDP-nek, és ’23-ban ez 7,15 százalék, akkor nincs más matek, mint hogy GDP-arányosan 31 százalékkal kevesebbet költünk nyugdíjakra, mint tettük ezt 2010-ben. Ilyen egyszerű a matek, és tényleg nem akarok kioktató hangnemben beszélni, de a nominálszámokat nem érdemes hosszú idők távlatából mondani.