Országgyűlési Napló - 2022. évi nyári rendkívüli ülésszak

2022. június 29. szerda - 19. szám - Magyarország 2023. évi központi költségvetésének megalapozásáról szóló törvényjavaslat általános vitája a lezárásig - ELNÖK:

647 A negyedik bizonytalansági tényező pedig, erről is volt már szó valamennyire, a forint árfolyama, és itt biztosan már nem lehet azt mondani, hogy a kormánynak ebben nincsen felelőssége, mert az inflációra még lehet azt a Rogán-Habony-műveknél kitalált mantrát mondani, hogy ez egy háborús infláció. Én a múltkori beszélgetésünknél már próbáltam azt is cáfolni, hogy ez azért nemcsak háborús infláció, hiszen Magyarországon az infláció növekedése messze a háború kitörését megelőzően elindult, tavaly ősz óta lendületesen, hónapról hónapra nő az infláció. Készségesen elfogadom, hogy a háborúnak is van hatása erre, de visszatérve az euró/forint árfolyamra, itt pedig totálisan elszakadtunk a lengyel złotytól, a cseh koronától. Tegnap, ugye, egy drámai kamatemelést kellett végrehajtani a Magyar Nemzeti Banknak, 1,85 százalékkal. Csak azoknak mondom, akik ezt nem követik annyira, hogy általában a kamatemeléseket bázispontokban szoktuk mondani. Egy bázispont 0,01 százalék, és azt tudom mondani, hogy egy 10 vagy 20, vagy 25, vagy esetleg 50 bázispontos kamatemelés egy erős hatás már és egy erős jelzés a piacnak. Hát, az 1,85 százalék 185 bázispontos kamatemelés, tehát egy drámai kamatemelést kellett a Nemzeti Banknak végrehajtania, és ettől valamennyire visszament a forintárfolyam 400 alá, de sajnos továbbra is a 400-as lélektani határ körül lengedezik vagy van, sajnos nem sikerült nagy erősödést elérnie. Még egy bizonytalanságot látok én, és ez már az utolsó, amit a bizonytalanságok között mondanék: ez pedig az államháztartás hiánya, a költségvetés egyenlege. Mondjuk, a tavalyi negyedik negyedévre érdemes megnézni azt, hogy míg Magyarországnak 7,6 százalékos hiánya van, amit mi látunk, Lengyelországban 2,7 százalék, az EU 27-nek az átlaga 3,5 százalék, az euróövezet hasonlóan 3,6 százalék vagy Szlovéniában 4,4 százalék. Magyarországnak 7,6 százalékos tavalyi negyedik negyedéves hiányt sikerült összehoznia. Szóval, az érvelésem az, hogy miért fél évvel hamarabb kell ezt, miért kell ennyire görcsösen ragaszkodni ehhez. Máskor akár még érvelhető is, hogy miért jó trend hamar elfogadni, de egy ilyen irtózatos bizonytalansági helyzetben miért most kell, különösen, hogy én attól is aggódom, hogy mindnyájunknak meg kell majd tanulni a stagfláció szörnyű kifejezését, amikor nincs gazdasági növekedés, és magas inflációs környezetben működünk. Úgyhogy, államtitkár úr, én tisztelettel azt szeretném öntől kérdezni, hogy például ezen érvek miatt... - vagy ha rám nem hallgat, és ez nekem nem okoz lelki problémát, ha rám nem hallgat, de ha, mondjuk, a Nemzeti Bankra hallgat, az tegnap már arról beszélt, hogy az infláció az idei év tekintetében a 11 és 12,6 százalékos sávban lehet csak. Jelzem, hogy három hónapja ők olyan 7,5 százalékos inflációt gondoltak 2022-re, és jövő évre pedig a Matolcsy által vezetett Magyar Nemzeti Bank már 6,8-9,2 százalékos inflációval tervez. Önök ezt a költségvetést 5,2 százalékkal tervezték. Úgyhogy tisztelettel önön keresztül kérdezném a kormányt, államtitkár úr, hogy nincs-e itt az ideje máris átdolgozni ezt a költségvetést, hiszen már most is látható, hogy az egyik legalapvetőbb makromutató, az infláció tekintetében tarthatatlan az 5,2 százalékos terv. Az euróárfolyamot, amit terveznek, szintén nem mondanám, de azért érdemes lenne megemlíteni, hogy 377 forintos euróárfolyammal számolnak. Szerintem nincs magyar ember, aki elhiszi azt, hogy jövőre 5,2 százalék lesz az infláció és 377 forint átlagosan az euróárfolyam. Itt hallottam azt, hogy mennyire az adócsökkentés kormánya az önök kormánya. Nacsa kolléga itt van, jaj, de örülök, hogy látom, csak éppen telefonál. Hosszú napjai vannak neki, látom, mert korán reggel volt tegnap a tévében, elég rossz dolgokat is mondott sajnos, de nem baj az. Hogy mennyire az adócsökkentés kormánya az önök kormánya? Az extraprofitadó biztos, hogy adóemelés, amit közvetlenül áthárítanak majd a magyar emberekre. Két típusú cég van, akit az extraprofitadó sújt: az egyik típusú cég hangosan kérkedve és egyébként minősíthetetlen jelzőket mondva egy miniszterre áthárítja a magyar emberekre, a másik típusú cég, amelyiket sújtja az extraprofitadó, csendesen nem mond semmit, sunnyogva, de áthárítja a magyar emberekre, úgyhogy ez önmagában biztos, hogy adóemelés. (13.10) Én nem látom, mi az adócsökkentés kormánya, amikor áfa tekintetében is egyébként több mint 15 százalékkal több áfabevételt terveznek, és sorolhatnám a sok-sok adóemelési tételt. De ki fogok futni az időből, úgyhogy én már csak egy dolgot szeretnék, mert azért vegyük komolyan magunkat. Ha itt van egy törvény, amely elvileg megalapozza a megalapozatlan költségvetést, akkor nézzük meg egyébként azt, hogy a költségvetés, mondjuk, a jóléti kiadásokkal hogyan viszonyul, mondjuk, egy 2010-hez képest, mert önök valamiért előszeretettel mutogatnak vissza 2010-re. Mondjuk, oktatásra 37 százalékkal, egészségügyre 14 százalékkal, nyugdíjakra pedig 31 százalékkal költ kevesebbet a GDP arányában, mint a 2010-es kormány költségvetése. Számszerűsítsük! Oktatási tevékenységre GDP-arányosan 5,49 százalékot költött 2010-ben a kormány, ’23-ban 3,47 százalék a GDP arányában, egészségügyre 4,55 százalékról 3,9 százalékra, és nyugellátásokra a GDP arányában 10,45 százalékról 7,15 százalékra csökkennek a kiadások. Úgyhogy én összességében azt tudom mondani, hogy nem tudom, miért most tárgyaljuk ezt, miért nem télen, amikor más, európai értékeket követő országok az év végén fogadják el a költségvetést és az azt elvileg megalapozó törvényeket, miért kell görcsösen ragaszkodni ehhez. Én azt látom, hogy már most is akár átdolgozásra érett ez a költségvetés, hiszen úgy látszik, hogy alapvető makromutatók sem fognak már teljesülni. Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps a DK és az LMP soraiban.) ELNÖK: