Országgyűlési Napló - 2022. évi nyári rendkívüli ülésszak
2022. június 28. kedd - 18. szám - Magyarország Alaptörvénye tizenegyedik módosítás ának általános vitája a lezárásig - ELNÖK: - ELNÖK: Köszönöm. A következő kétpercesre megadom a szót Kovács Zoltánnak, a Fidesz képviselőcsoportja részéről. Parancsoljon!
542 Tisztelt Képviselők! Tisztelt Szószóló Úr! Tekintsük meg egy másik szemszögből a jelenleg előttünk fekvő törvényjavaslat tartalmát; ugyanakkor továbbra is ragaszkodnék bizottságunk hatásköréhez, a nemzetiségi érdekek megjelenítéséhez. Mint ismeretes, hazánkban a nemzetiségi közösségek nagyobb része lényegében a történeti Magyarország kialakulásával egyidejűleg vagy annak ezeréves fennállása időszakában telepedett meg mai falvaiban, városaiban. Az évszázados jelenlét, együttélés a kialakuló magyar többséggel, illetve az adott nemzetiség államalkotó többségtől való eltérő társadalmi fejlődésének egyik következménye, hogy mai közösségeink életének meghatározó elemévé a közösség kultúrája, másképpen fogalmazva a nemzetiség saját, többnyire nyelvújítás előtt kialakult nyelve, évszázados hagyományai, kulturális öröksége vált. Nemzetiségeink közös hazánkban való fennmaradásának garanciája az Alaptörvény, valamint a hozzákapcsolódó sarkalatos és egyéb szakági törvények. Ugyanakkor közösségeink megmaradásához nem kevésbé fontos, hogy ragaszkodjunk kulturális örökségünkhöz, nyelvünkhöz, hagyományainkhoz. Ez a kötődés visszatükröződik valamennyi nemzetiségi önkormányzatunk, országos és helyi civil szervezeteink, de bizottságaink munkavégzésében is. Minden olyan törvénytervezetet, amelynek nemzetiségi napirenddé nyilvánítását bizottságunk kezdeményezte az elmúlt években, ebből a hagyományos nemzetiségi értékekre történő befolyás szempontjából vizsgáltunk és vizsgálunk. (15.40) Csak így tehetünk eleget a közösségeinkhez tartozók elvárásainak. A hagyományok megőrzésének fontossága a nemzetiségek életében érthetővé teszi számunkra az előterjesztők szándékát, amivel vissza kívánnak térni a megyék korábbi, hagyományos magyar nyelvű megnevezéséhez, a vármegyéhez. A hagyományok tisztelete, ahogyan a korábban elmondottakból is kitűnik, közösségeinkben igen hangsúlyos és fontos szerepet tölt be. Éppen ezért tiszteletben tartjuk azt a szándékot, amellyel az előterjesztők ragaszkodnak, illetve vissza kívánnak térni a történelmileg kialakult fogalmakhoz, megnevezésekhez. Nem vagyok nyelvész, ezért csupán megemlítem, hogy a szláv nyelvek is ismerik a megye elnevezést medja, metya, medza formában, illetve az ispán, főispán szónak is megvannak a ma is használatos szláv ekvivalensei, például a zsupán szó, illetve a zsupa mint megye megnevezés. Abból a történelmi tényből kiindulva, hogy a Kárpát-medencében élő szláv népek a magyar honfoglalás előtt már megkezdték az egyházi közigazgatás kiépítését, feltehető, hogy már ebben az időszakban, a IX. század közepén a latin medium intervallum pro meando, azaz bejárható közeg, terület megfogalmazás alapján használták az egyházi birtokokra vonatkozó megye szláv nyelvű megnevezését. Az egyházi birtokok korábban meglévő területi kijelölése nyomán, a Szent István-i konszolidáció, az új középkori államszerkezet kialakulása során jött létre az úgynevezett királyi vármegyék rendszere, ahol a katolikus egyház korábban létező, ám a honfoglalás forgatagában szétzilált közigazgatási alapegységeit a nemzetségfők által uralt, azok erődjeit, várait körülvevő és kiszolgálni hivatott területek megnevezéseként állandósult a vármegye fogalma. A történelmi kezdeteket követően az ország közigazgatási középszintű egységeit különböző jelzős szerkezetekben jó néhány évszázadokon keresztül vármegyeként ismerték. Az 1870-ben végrehajtott közigazgatási reformot követően a közigazgatás és bíráskodás szétválasztásával jött létre az úgynevezett polgári vármegye. Ha jól értelmezem, a jelen törvényjavaslat ebben az értelemben használt vármegyei rendszerhez kíván visszatérni. A fentebb levezetett okok alapján bizottságunkban az a vélemény alakult ki, hogy a hagyománytisztelet jegyében bizottságunk javasolhatja az Országgyűlés számára a T/361. számú, a Magyarország Alaptörvényének tizenegyedik módosításáról szóló törvénytervezet elfogadását. Ďakujem Vám za pozornosť. Köszönöm a figyelmüket. (Taps.) ELNÖK: Köszönöm, szószóló úr. Tisztelt Országgyűlés! Most a kétperces felszólalások következnek. Megadom a szót Sebők Évának, a Momentum képviselőjének. Parancsoljon! SEBŐK ÉVA (Momentum): Köszönöm szépen. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársak! Nem terveztem e napirendi pontnál felszólalni, de Novák képviselőtársunk megihletett, úgyhogy végül is felszólalnék. Szeretnék jó reggelt kívánni a képviselő úrnak, ugyanis nemcsak az önök listáján szerepelt határon túli képviselőjelölt, hanem a Momentum listáján is, Tomos Endre, a Momentum erdélyi alapszervezetének vezetője. Továbbmegyek: 2017-ben, a Momentum legelső választási programjában „Az összetartó nemzet” és „A szabad ország” fejezetek alatt már szerepeltettük a 107-es és a 108-as oevk létrehozásának elképzelését. Jelenleg 106 egyéni képviselő van jelen a parlamentben, ezt terjesztettük volna ki a 107-es és 108-as oevk-kal, az egyik pont a külhoni magyarság dedikált képviselőjének biztosított volna egyéni képviseletet, ami jelenleg nincs, a másik pedig a diaszpóramagyarság számára jelentett volna dedikált képviseletet, ami jelenleg szintén nincs. Még egyszer említem: 2017-ről beszélünk. Ekkor a Mi Hazánk Mozgalom nemhogy programmal nem rendelkezett, de még egy kósza gondolat sem volt. Köszönöm szépen. ELNÖK: Köszönöm. A következő kétpercesre megadom a szót Kovács Zoltánnak, a Fidesz képviselőcsoportja részéről. Parancsoljon!
