Országgyűlési Napló - 2022. évi nyári rendkívüli ülésszak

2022. június 23. csütörtök - 15. szám - Az ülésnap megnyitása - Magyarország 2023. évi központi költségvetéséről szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK: - DR. JUHÁSZ HAJNALKA (KDNP): - ELNÖK: - KÓSA LAJOS (Fidesz): - ELNÖK: - KÓSA LAJOS (Fidesz):

266 szám, aminél ne lehetne nagyobbat mondani. Tehát minden számnál van nagyobb szám, ez egy nagyobb fontos alapigazság a költségvetésben is, de a matematika világában is. A másik kiindulási pont, nagyon fontos axióma, hogy a több, az több, mint a kevesebb. Még a népi bölcsesség is azt mondja, hogy néha a kevesebb több, nem azt mondja, hogy néha a több kevesebb. De ezt azért fontos kijelenteni, mert itt sorjáznak a költségvetésben az eposzi jelzők. Én is tudnék történeti áttekintésben szép ívet húzni: „Vérpatak fog folyni vidéken.” - mondta Torgyán József valamelyik költségvetési vitában, odáig, hogy az önkormányzatok kirablása, kifosztása, a rendszer tönkretétele, kivonulás, összeomlás, tehát ezeket lehet mind mondani, de hogy költségvetési értelemben semmit nem jelentenek, az egészen biztos. Ez hangulatkeltés, semmi más. Amikor ilyeneket hallok, ezért én ezekkel, ha megengedik, nem nagyon vitáznék, mert ennek semmi értelme nincsen. Inkább azt szeretném mondani, hogy a költségvetés az ország talán egyik legfontosabb, minden évben sorra kerülő törvénye. A másik a zárszámadás, azt egyébként még kevesebb érdeklődés övezi, mint a költségvetési törvény tárgyalását, ami azért furcsa, mert azt a családi gazdálkodásból is tudjuk, hogy oké, hogy beterveztük, hogy mire mennyit fogunk költeni, de az nem baj, ha a végén megnézzük, hogy ez hogy teljesült, maradt-e pénz, nem maradt pénz. De most sem övezi nagy érdeklődés a költségvetési törvény vitáját, ami azért elgondolkodtató, ha úgy értelmezzük a képviselők munkáját, hogy valamilyen módon részt vesznek a vitában. Egy másik általános megjegyzésem az, hogy én alapvetően kétfajta költségvetést láttam itt az elmúlt hosszú időszakban, és magam is költségvetési gazdálkodást folytattam polgármesterként 16 évig, tehát valami rálátásom van. A két fő típusa a költségvetéseknek: az egyik olyan, amikor azt lehet mondani, hogy nem különösebb szellemi teljesítménnyel, valamilyen szorzóval felszorozzuk az előző évi költségvetést, és akkor azt mondjuk, hogy itt az új. Lehet ilyet csinálni egyébként akkor, amikor nagyjából prosperál a rendszer, növekszik a gazdaság, különböző okok miatt nem akarunk költségkonfliktust vállalni, olyan a helyzet, hogy adott esetben jobban járunk ezzel, mert különböző bizonytalanságok vannak a rendszerben, és akkor meglátjuk, hogyan kell rá reagálni. Tehát ez önmagában nem feltétlenül baj, létezik ilyen költségvetés, de kétségtelen, hogy sokkal jobbak azok a költségvetések, amelyek valamilyen világos irányt jelölnek ki, tehát van preferenciájuk, mutatnak valamerre. Gondoljunk csak bele! A család életében van olyan, amikor úgy általában hónapról hónapra nem változtatunk semmin, mert jól megy a dolog, vagy nincs lehetőségünk rá, és akkor szokásosan gazdálkodunk. De aztán egyszer csak eljön a pillanat, és azt mondjuk februárban, hogy jó, akkor megyünk nyáron nyaralni, tehát akkor minden hónapban erre meg arra félreteszünk pénzt, és akkor eldöntjük, hogy mit fogunk csinálni. És ez fontos, tehát a célkijelölés minden költségvetésnél fontos. Ezt azért bocsátottam előre, mert nagyon fontos, ennek a költségvetésnek teljesen világos iránya van, ezt nem lehet tőle elvitatni: a családtámogatási rendszer fenntartása és erősítése, a nyugdíjasok és a nyugdíjasoknak kifizetett előirányzatok szinten tartása, értékvédelme, rezsivédelem, a honvédelmi költségvetés növelése. Tehát itt van világos irány. Nem mondom, hogy ezzel nem lehet vitatkozni, biztosan lehet, meg előrebocsátom, hogy miután minden számnál van nagyobb szám, az nem különösebben nagy szellemi erőfeszítés, ha azt mondjuk, hogy itt van a költségvetésben - teljesen mindegy, melyik terület -, szociális kiadás, útépítés 15 365 milliárd forint, márpedig ennél 50 milliárd forinttal több kell – oké. Tehát ez az az eset, amikor egy költségvetési vitához, ha álmából felkeltenek egy képviselőt, akkor is hozzá tud szólni, mert ránéz egy számra, azt mondja, 2003-ban a Honvédelmi Alap előirányzata 842 milliárd forint, szerintem meg legyen 900, tehát már teljesítettem a házi feladatot. Tehát azokkal nagyon nehéz mit kezdeni, amikor azt mondják a költségvetés kapcsán, hacsak nincs valami speciális ok vagy valami tényleg olyan dolog, ami rendkívül fontos, hogy itt kiszemezgetek előirányzatokat, és akkor azt mondom, hogy ennél több kell. Az fontosabb szerintem, hogy ha a költségvetésről beszélünk, akkor az alapfoknál kezdjük. Tehát vitassuk meg azt, hogy azok a fő célkitűzések, amelyeket megfogalmaz a költségvetés, ebben a helyzetben, az adott feltételek mellett - amit a gazdaság, az államháztartás, a folyó költségvetés jelent - jók-e vagy sem, mást kell-e csinálni, valami más irányt mutatni. Én azt állítom, hogy ezek a kijelölt célok jók, és feltétlenül támogatandók. Tehát: a családtámogatási rendszer fenntartása és erősítése, a nyugdíjasok számára kifizetendő összeg szinten tartása és az inflációval való korrigálása, tehát reálértéken a szinten tartás, ha van rá lehetőség - ezt mindig a gazdasági növekedés fényében tudjuk megítélni az év második felében -, akkor annak a növelése, a munkahelyek védelme és a jövedelmek védelme, a rezsivédelem és a honvédelmi költségvetés növelése. Azt gondolom, mindegyik helyes, és mindegyik mellett nagyon jól lehet érvelni, én most kizárólag a honvédelmi költségvetésről szeretnék beszélni a továbbiakban, lévén, hogy a Honvédelmi bizottság elnökeként szeretném némiképpen alátámasztani, bár talán - ma a háború itt dúl a szomszédunkban - ez akár evidencia is lehetne. De nem feltétlenül az, tehát érdemes végiggondolni, hogy miért, mi is teszi szükségessé, hogy ilyen léptékben fejlesszük a haza védelmi képességét. Hiszen egyébként mondhatná valaki, hogy 2014-ben a walesi NATO-csúcson Magyarország Kormánya azt a vállalást tette, hogy 2024-ben a honvédelmi kiadások érjék el a GDP 2 százalékát. Ráadásul tudjuk, hogy ez növekvő nominális összeget jelent, hiszen a GDP az utóbbi időben rendkívül jelentősen nőtt, és egy nagyon alacsony szintről indultunk el, tehát a növekedés még látványosabb, mert a walesi csúcs idején nem értük el az 1,1 százalékot GDP-arányosan.