Országgyűlési Napló - 2022. évi nyári rendkívüli ülésszak

2022. június 23. csütörtök - 15. szám - Az ülésnap megnyitása - Magyarország 2023. évi központi költségvetéséről szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK:

243 SZABÓ SZABOLCS (Momentum): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Ugye, szoktuk azt mondani a költségvetésről - teljes joggal, és azt hiszem, ebben még vita sincs közöttünk -, hogy a mindenkori költségvetés a mindenkori kormánynak és kormányzó többségnek a társadalompolitikáját, gazdaságpolitikáját tükrözi. És akkor a vita ezután kezdődik, hogy ki ítéli meg ezt helyes iránynak, ki ítéli meg ezt kevésbé helyesnek, és ajánl helyette valami mást. Mi úgy ítéljük meg, hogy az a fajta világkép vagy az a fajta kép, amelyet a kormánypárti többség és végrehajtó hatalomként a kormány az országról gondol, és amit ez a költségvetés tükröz, nem jó, ennél szerintünk van sokkal jobb irány. Értelemszerűen erről folyik itt a vita most már több mint egy napja, itt vagyunk a vita második napján, és ehhez tennék én hozzá néhány saját gondolatot. A hozzászólásom elején tennék néhány megállapítást, és ezt fejteném ki jobban a hozzászólásomban. Egyrészt nekem van az az állításom, hogy ez nem a jövő költségvetése; van egy olyan állításom, hogy ez a költségvetés nem a megélhetési válságra adott jó válaszoknak a költségvetése; és van egy olyan állításom Csepel és Soroksár képviselőjeként, hogy ez nem a Csepelen és Soroksáron élőknek a költségvetése. Akkor menjünk végig ezen a három állításon! Miért mondom azt, hogy nem a jövő költségvetése? Abban megint csak szerintem vita nincs közöttünk, hogy az ország jövője alapvetően az oktatáson múlik, amivel Bánki Erik pont be is fejezte az előző hozzászólását. Mi azt látjuk ebből a költségvetésből, hogy a legalapvetőbb problémáját a magyar oktatási rendszernek nem kezeli. Az a helyzet ugyanis, és szerintem ezt nem lehet vitatni, hogy óriási bérválság van. Ez érinti nagyon erőteljesen a közoktatás részét az oktatásnak, értelemszerűen ezt kibővítve is kezelhetjük, és beletehetjük a bölcsődei meg az óvodai dolgozók, szakdolgozók bérét is, és érinti egyébként a még állami fenntartásban maradt felsőoktatási intézményeket is. Mindegyik esetben elmondható, hogy rettentően alacsonyak a bérek, tehát ha az itt dolgozó kollégák bérét a bruttó nemzetgazdasági diplomásátlagbérhez viszonyítjuk, akkor jelentős elmaradást tapasztalunk. Például, ha most azonnal 50 százalékkal megemelnénk a közoktatásban dolgozó pedagógusok bérét - tehát mondom, azonnal és 50 százalékkal -, még akkor sem érnénk el a nemzetgazdasági diplomásátlagbért, valahol ott a 90 százaléka körül lennénk átlagosan. Ez miért probléma? Ezt szerintem mindannyian tapasztaljuk, akik itt ülünk ebben a teremben vagy képviselők vagyunk ebben az országban, hogy nagyon jelentős pedagógushiány van. Ezt próbálják mindenféle módon takargatni, de ettől tény, hogy nagyon sok szakostanár-álláshely nincs betöltve, azt vagy utazó pedagógusokkal oldják meg - és még ez a jobbik megoldás, bár pedagógiai szempontból már ez sem jó -, vagy az esetek többségében sajnos állandó helyettesítéssel más szakos tanárok, nagyon sok esetben teljesen más szakirányon végzett tanárok tartják meg az órákat. Van olyan megye, ahol, mondjuk, a kémiatanári álláshelyek jelentős része nincs betöltve. Van olyan megye, ahol a gimnáziumok 40 százalékában nincs helyben foglalkoztatott kémiatanár, és hosszasan lehetne még sorolni ezeket a problémákat. Nyilván, itt lehet hosszú távú megoldásokról beszélni, de most a költségvetésről beszélünk. Én ezt elmondtam a miniszteri meghallgatáson, azóta interpelláció keretében is, hogy a szakma álláspontja elég egyértelmű ezen a téren: rövid távon egy dolgot lehet csak tenni nagyon gyorsan, meg kell próbálni bevonni az oktatási rendszerbe azokat a pedagógus kollégákat, akik már rendelkeznek pedagógusvégzettséggel, de nem a hivatásukban dolgoznak. Ennek egy módja van, hogy is mondjam, ennek a problémarendelkezésnek a sine qua nonja, tehát egy ilyen peremfeltétele, elengedhetetlen feltétele, hogy azonnal bért kell emelni. Mert ha egy kezdő pedagógusnak alig több mint 200 ezer forintot adunk nettóban, míg, mondjuk, elmegy egy élelmiszer-áruházba, és kezdőként fizikai munkát végezve alapból ennek a másfélszeresét kapja, miközben ha meg bemegy a boltba vásárolni, azt tapasztalja, hogy napról napra emelkednek az árak, és szinte semmit nem tudnak megvásárolni a fizetésükből, akkor persze hogy nem fognak elhelyezkedni a frissen végzettek az iskolákban, aki pedig ott dolgozik, és mondjuk, gyerekeket nevel, az meg más munkahelyet fog keresni. Tehát sajnálatos módon más megoldás nincs. Erre nem ad választ ez a költségvetés. Például ahhoz, hogy ezt az 50 százalékos béremelést megvalósítsuk, nagyjából 250 milliárd forint kellene a mi számításaink szerint, ezt értelemszerűen nem fedezi az a bővítés, ami a költségvetésben van. Ahogy mi számoljuk, ha a várható inflációt is figyelembe vesszük, ez maximum egy 10 százalékos béremelést tesz opcionálisan lehetővé jövőre. Ez nagyon messze van az 50 százaléktól, és csak jelezném, hogy még így is nagyon le lesz maradva a pedagógusok bére a diplomásátlagbértől, jó esetben talán a 60 százalékát eléri átlagosan. Ezért az az állításom, hogy ez nem a jövő költségvetése. Mi adtunk be módosító javaslatot, hogy ezt a bizonyos 250 milliárdot adjuk oda a pedagógusok béremelésére, és plusz 15 milliárdot még azoknak a felsőoktatási intézményeknek - nincs sok, összesen maradt hat, öt egyetem meg egy főiskola -, amelyek még állami fenntartásban vannak, hogy az ott dolgozó kollégák bérét is meg tudjuk emelni, ugyanis az a nagy helyzet, nem tudom, mennyire vannak ezzel tisztában, hogy azoknak a felsőoktatási intézményeknek, amelyeket vagyonkezelő alapítványoknak adtak fenntartásba, állami forrásból sok pénzt adtak arra, hogy megemeljék az ott dolgozók fizetését, míg az állami fenntartásban maradt egyetemeken nem valósult meg ilyen béremelés. Ezért van az például, hogy több mint másfélszerese a fizetése egy szegedi egyetemen dolgozó adjunktusnak, mint egy ELTE-n dolgozó adjunktusnak, ami, lássuk be őszintén, nincs rendben. És