Országgyűlési Napló - 2021. évi őszi ülésszak

2021. november 11. csütörtök - 223. szám - Egyes vagyongazdálkodási tárgyú rendelkezésekről, valamint egyes vagyongazdálkodást és nemzeti pénzügyi szolgáltatásokat érintő törvények módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája a lezárásig - Z. KÁRPÁT DÁNIEL, a Jobbik képviselőcsoportja részéről:

981 Köszönjük. A következő vezérszónokunk Z. Kárpát Dániel, aki a Jobbik képviselőcsoportja véleményét ismerteti. Képviselő úr, öné a szó. Z. KÁRPÁT DÁNIEL, a Jobbik képviselőcsoportja részéről: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Engem nagyon megnyugtat az, hogy az előttünk fekvő paksamétát nem az általam szakmailag nagyon tisztelt államtitkár úr ötleteivel töltötték meg, hiszen ezeket az ötleteket a médiából, miniszterektől, államtitkároktól korábban is lehetett hallani, de az az ömlesztett sajt, amit itt kaptunk, nagyon-nagyon zavaros. Zavaros, mert vannak benne olyan, mondjuk, ingatlanátadások, például állami ingatlan, óvoda tekintetében önkormányzat részére történő átadása, amiben szerintem komolyabb problémát nem lehet találni. Tehát vannak olyan szociális, vannak olyan karitatív célok, ahol még azt is megkockáztatom, hogy nem biztos, hogy parlamenti műfaj kellene hogy legyen az ezekről való vitatkozás. Ahány demokrácia, ahányféle parlamenti rend, annyi szabályrendszere van, hogy egy ilyen ingatlanátadást hol hogyan, milyen módon szabályoznak, nem biztos, hogy a legszerencsésebb egy ilyen összevissza törvényjavaslatba tenni ezt. De ahol már az ember ráncai felfutnak a homlokára, az leginkább az Ökumenikus Segélyszervezet az Oktatásért Alapítvány megemlítése. És itt nem az alapítvánnyal van nekünk problémánk. Kezdjük azzal, hogy itt tulajdonképpen a magyar szakképzés modelliskolájáról beszél több elemző, miközben ökumenikus szervezet, karitatív szervezet, segélyszervezet kerül szóba, és ugyanezt éltük át egy másik vitában államtitkár úrral, ahol arról volt szó, hogy különböző lakhatással kapcsolatos tevékenységeket vesz át szintén ökumenikus szervezet, segélyszervezet, karitatív szervezet, egyházi szervezet. Nincs ezzel nekem semmi bajom önmagában, hogy ezek a szervezetek foglalkoznak ilyen tevékenységgel, a következő napirendben is, helyes az észrevétel, lesz ilyenről szó bőven. Ugyanakkor azt látom, hogy Magyarország Kormánya, miközben nagyon harcias külföld irányába, nagyon harcias a saját ellenzéke felé, kevésbé harcias akkor, amikor a számára deklarált állami feladatokat el kellene látni, és ezeket az állami feladatokat előszeretettel adja ki, szervezi ki vagy outsourcing folyamatán keresztül kiadja a civil szervezeteknek, egyházaknak. És azért lássuk be, államtitkár úr, hogy a hatékonyság mérése, az ellenőrzés, a számonkérhetőség egy civil szervezet esetében azért erősen korlátozott ahhoz képest, mint amikor mi, ellenzékiek önökön kérjük számon azt, hogy miért nem látják el a szociális feladatokat, miért nem látják el a lakhatással kapcsolatos feladatokat, és elénk kerül egy olyan paksaméta, ahol folyamatosan ezeknek a feladatoknak a kiszervezése érhető tetten, miközben ezek, mondom, vitaképes pontok lehetnek. Nem mindegyik, mert majd el fogom mondani, hogy melyik az, ami teljes mértékben vállalhatatlan. Önmagában lehetne erről vitatkozni, de az, hogy önök nem látják el a saját vállalt feladatukat, és immár tizenegy éve egy szociális katasztrófahelyzetbe torkoll nagyon sok terület Magyarországon, ez elfogadhatatlan, és ez a törvényjavaslat nem csillapít ezen a helyzeten, hanem nehezíti ezt a helyzetet. Azt is látjuk, hogy amikor a Dunamelléki Református Egyházkerület kerül szóba, nyilván hívő emberként bennem az első érzés nem a tiltakozás, de amikor azt látom, hogy köznevelési feladatok ellátása érdekében kap ingatlant, rendben van, de a konferencia-központnál már megint csak azok a bizonyos ráncok felszaladnak. Itt főleg Balog Zoltán püspök úr neve kerül elő, aki volt képviselőtársunk. Nagyon remélem, hogy ha ebben a konferencia-központban, mondjuk, demográfiai célú konferenciát rendeznek, akkor oda vagy minket is meghívnak, ellenzékieket, vagy a valóság hangzik el, mert pont püspök úr említette meg egy interjújában, nem kívánom szó szerint idézni, csak a lényeget, hogy szerinte szám szerint már lassan rendben vagyunk. (11.20) Tehát mintha növekedne a magyarság lélekszáma, miközben világszinten tragikus zuhanórepülésben vagyunk. A leggyorsabban fogyatkozó két tucat nemzet között van a világon a magyar jelen pillanatban. Nagyon remélem, hogy akkor itt egy olyan szakmai nívó lesz majd, amely kiküszöböli az ilyen elképesztő hibákat. És meg is érkeztünk a Kossuth téri nagy átépítéshez, ami egy régóta visszatérő téma közöttünk. Itt azt látjuk, hogy további másfél évet szánnak az Agrárminisztérium tömbje és a Néprajzi Múzeum volt épülete együttes átépítésére, itt mélygarázsokról beszélnek, különféle tervekről. 11 év kormányzás után ez meglehetősen érdekes. Tehát itt megint csak szembejön az, hogy ezekről a témákról nem a hozzáértő szakemberek tárgyalnak egy külön javaslatban, egy külön szakbizottság előtt, hanem kapunk egy ilyen salátatörvényt, ahol keveredik az egyházügy a Kossuth térrel, keveredik a sport a karitatív szervezetekkel, tulajdonképpen tárgyalhatnánk erről a két napirendről együttesen is, hiszen nagyon hasonló műfajban érik egymást a furcsaságok. De hát, gyakorlatilag arról is beszélnünk kell, hogy beleírnák a sporttörvénybe, hogy állami sporttelepet át lehet adni ingyenesen másnak, igaz, hogy csak sportcélra, de kivennék azt, hogy mondjuk, egy önkormányzat kaphassa meg ingyen ennek a kezelési lehetőségét. Tehát lényegében most van egy 50 milliárdos fenntartási költség évente, amit, ugye, a hibásan megkonstruált, túlárazottan megépített stadionokra el kell költeni évente, és most ezt a terhet igyekeznének kiszervezni. Én sportoló emberként és gyerekkorom óta futballszurkoló emberként óriási támogatója vagyok minden értelmes sportügyi beruházásnak. De ha államtitkár úr visszaemlékszik, akkor bizony azzal altattak minket a maga idejében, hogy ha ezek