Országgyűlési Napló - 2021. évi őszi ülésszak

2021. november 10. szerda - 222. szám - Az egykori Rozmaring Mezőgazdasági Termelőszövetkezet működési területén kárpótlásra váró személyek helyzetének rendezéséről szóló törvényjavaslat általános vitája a lezárásig - ELNÖK: - RITTER IMRE nemzetiségi képviselő:

916 Az LMP - Magyarország Zöld Pártja szeretné elérni, hogy a hivatalok, hatóságok eljárásaik során a lehető legügyfélbarátabb módon viselkedjenek, ezért szeretné, ha már a törvények megalkotásakor a jogalkotó figyelemmel lenne arra, hogy az eljárásokban részt vevő ügyfeleknek ugyanazzal az üggyel ne kelljen több hivatalt is felkeresni, ha a hivatalok egymás közt az információt továbbítani is képesek. Az ügyfeleknek ne kelljen több tucat nyomtatványon kitölteni ugyanazon adataikat, mellékelni az ugyanolyan vagy nagyon hasonló tartalmú nyilatkozataikat, igazolásaikat. A hivatalok és a hatóságok sokkal jobban ismerik az eljárási rendet, így tudomással bírnak arról, hogy egy-egy eljárás kapcsán milyen adatok továbbítása szükséges melyik hivatalhoz, hogy az ügymenet gördülékeny legyen. A XXI. században alapvető elvárás kéne legyen minden állami, önkormányzati és egyéb hivatallal, hatósággal szemben, hogy az ügyfelek érdekeit tartsák mindig szem előtt, és az összes üggyel kapcsolatos információt a lehető legrövidebb határidőn belül osszák meg az ügyfeleikkel. Mivel a jelen eljárásban az LMP - Magyarország Zöld Pártja szerint az érintetteknek a szokásos ügyfélbarát megközelítésen túl is kiemelt figyelem jár, ezért mi módosító indítványt fogunk benyújtani a törvényhez, hogy rövidebb úton és kevesebb ügyintézéssel kaphassák meg a több évtizede nekik járó kárpótlást. Törvénymódosítással kezdeményeztük ugyanakkor, hogy a földjuttatást igénylő jogosultak maguk is részt vehessenek a kompenzációként juttatható ingatlan kiválasztásában, így végeredményben gyorsabban és a kompenzációra jogosultak részéről nagyobb megelégedéssel fejeződhet be ez az eljárás. Miniszter úr, nagyon remélem, hogy a módosító javaslatainkat megfontolják, hogy még gyorsabban és még nagyobb hatékonysággal, nagyobb eredménnyel lehessen kompenzálni a Rozmaring Mezőgazdasági Termelőszövetkezet működési területén kárpótlásra váró személyeket. Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps az ellenzéki padsorokból.) ELNÖK: Köszönöm szépen, Schmuck Erzsébet képviselő asszony. Kétperces hozzászólásra igény nem jelentkezett. Most további képviselői felszólalások következnek. Megadom a szót Ritter Imre nemzetiségi képviselő úrnak. RITTER IMRE nemzetiségi képviselő: Sehr geehrter Herr Vorsitzender! Sehr geehrtes Parlament! Erlauben Sie mir bitte, dass ich meine Meinung, bezüglich des Gesetzesvorschlag mit Titel „Zur Regelung der Situation der auf Entschädigung im Betriebsgebiet der ehemaligen landwirtschaftlichen Produktionsgenossenschaft Rosmarin” wartenden Personen mit Nr. 17427 erörtere. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Engedjék meg, hogy kifejtsem véleményemet a T/17427. számú, az egykori Rozmaring Mezőgazdasági Termelőszövetkezet működési területén kárpótlásra váró személyek helyzetének rendezéséről szóló törvényjavaslattal kapcsolatban. Bennünket, a magyarországi német nemzetiséget hatványozottan értek a II. világháborút követő jogsértések, kifosztások, megaláztatások. Már a háború végén kezdődött a málenkij robottal, a magyarországi németek Szovjetunióba kényszermunkára történő elhurcolásával, ezt követte három éven keresztül a Vertreibung, a magyarországi németek erőszakos elűzése és kifosztása, majd folytatódott az itthon maradottak földjeinek, házainak, üzleteinek, üzemeinek kisajátításával, államosításával. Sarkítva lehet azt mondani, hogy ami jogtalanság velünk nem történt meg, az talán nem is volt. A rendszerváltást követő különböző szintű és formájú kárpótlások formálisan legalább részlegesen igyekeztek ezeket a bűnöket kompenzálni, de természetesen teljes kárpótlásra soha nem volt, nincs és nem is lesz lehetőség. Tanulságos volt, amikor a történtek után 60-75 évvel, 2017-ben a német állam egyszeri, 2500 eurós juttatást biztosított azoknak, akiket német állampolgárságuk vagy nemzetiségük miatt 1939. szeptember 1. és 1956. április 1. között idegen hatalom által, erőszakkal vagy fenyegetéssel kényszermunkára fogtak. Ez a juttatás - kárpótlásnak nem lehet nevezni - csak a civilként végzett kényszermunka után járt, a hadifogolyként végzett kényszermunka már nem jogosított ezen juttatásra. Mégis Európa szinte minden államából olyan nagy számú, jogos igény érkezett be, hogy a Bundestag többször is jelentősen meg kellett emelje az eredetileg egyszeri juttatásra szánt keretet, a közismerten jól szervezett német államapparátusnak pedig több évébe telt, amíg a jogos igényeket feldolgozta. És újra kiemelem, ez az egyszeri juttatás - idézőjelbe téve - csak a civil kényszermunkát elszenvedettekre vonatkozott, nem érintette az ezer más formában elkövetett bűnök megszenvedőit. Mindezek ellenére is elgondolkodtató - a miniszter úr által elmondottak után nem megérthető, de magyarázat -, hogy több mint 30 évvel a rendszerváltás után még mindig vannak Magyarországon a kárpótlásnak olyan területei, ahol mindmáig még részleges kárpótlásra sem került sor, mint a Rozmaring Termelőszövetkezet működési területén érintett, kárpótlásra jogosult solymáriak, pilisszentivániak esete. Éppen ezért külön köszönöm Menczer Tamás államtitkár úrnak, aki ezt a kérdést felkarolta, valamint dr. Nagy István miniszter úrnak és kollégáinak, akik erre kellő fogékonysággal rendelkeztek, és az előttünk álló, remélhetőleg megoldást jelentő törvényjavaslatot összeállították, Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes úrnak, nemzetiségekért felelős miniszternek, aki ezt benyújtotta. Előrebocsátom, hogy a javaslat céljával és tartalmával természetesen maximálisan egyetértek. Tudom, hogy a törvényjavaslat előkészítése során jó néhány egyeztetés volt az érintett kárvallottakkal, ezen belül a solymári