Országgyűlési Napló - 2021. évi őszi ülésszak

2021. november 9. kedd - 221. szám - Az egyes képzéseket és a foglalkoztatást érintő törvények módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája a lezárásig - BODÓ SÁNDOR innovációs és technológiai minisztériumi államtitkár:

850 tudást rakj össze, hogy mi az, amit a te gyakorlati tapasztalataid alapján a mérnökeinknek ki kellene fejleszteni. Tehát ez kéz a kézben jár. Tényleg köszönöm Vinnai képviselőtársamnak a hozzászólását, amely nyilván ebbe az irányba mozdított el bennünket, valamint önöknek is, akik ebbe az irányba vitték el a vitát. Azt, hogy konkrét példáknál lehetnek gondok, én nem vitatom. Amit a képviselő úr mondott Nagyatád esetében, én magam is átéltem egyéni körzetes képviselőként. Például a püspökladányi gimnáziumban volt egy időszak, amikor az iskolahasználók azt mondták, hogy ők ebbe a gimnáziumi osztályba most nem szeretnének beíratni diákot. A szülők azt mondták, hogy nem. Információim szerint Nagyatádon is ez történt, mert azt mondták, hogy a hatosztályosba viszont nagyon szívesen, és ott megvan a létszám. Ebben a helyzetben, igaza van a képviselő úrnak, nem az a helyes út, hogy akkor mondjuk azt, hogy innentől vége, és nem lesz négy évfolyamos gimnáziumi osztály Nagyatádon, hanem az ottani tantestületnek, a helyi döntéshozóknak, az alapítványnak, a gimnázium korábbi tanulóinak egy olyan felvilágosító, tájékoztató kampányt kell elindítani, hogy igenis érdemes odajárni abba a gimnáziumba. Az iskolahasználók igénye nagyon nagy szó. S higgyék el, kedves képviselőtársaim, de nyilvánvalóan önök is tudják azt, hogy az iskola önmagáért hiábavaló. Mi lesz abból? Az iskolának nyilván az iskolahasználók igényeit kell kielégíteni, akik nyilván onnan indulnak, hogy gyerekek, szülők, mikroközösség, nagyobb közösség, egész település, város, a nemzet; ezeket mind-mind egyben kell látni. A munkahelyekkel kapcsolatosan is elhangzott vélemény. Az előbb említettem azt a két modellt, hogy segélyt adjunk vagy a munkahelyek megőrzését, a munkahelyek teremtését tűzzük zászlóra. Mi az utóbbit választottuk. Engedjék meg képviselőtársaim, hogy elmondjam, ez nem magyar számadat. Mielőtt még azt mondanák, hogy itt valamiféle államtitkári huncutkodás okán ezek a foglalkoztatási vagy munkanélküliségi adatok manipuláltak, erről szó sincs. Pontosan arról van szó, hogy az európai statisztikai eljárási rend szerint történik minden adat megállapítása. Tehát amikor azt tudjuk mondani, hogy 4 millió 700 ezer munkaképes ember dolgozik Magyarországon, az az európai sztenderdek szerint van megállapítva. Nem is mi csináljuk. Ezeket az adatokat mi is készen kapjuk. Amikor a munkanélküliségi-rátában a statisztikai adat azt mondja, hogy 195 ezer, én kézzel-lábbal tiltakozom minden egyes alkalommal, mert mi tudjuk, a ma esti adatok alapján is tudjuk - a szakértő kollégák itt ülnek -, hogy ez 245 ezer. Tehát a Statisztikai Hivatal adata alacsonyabb, a valóság ennél valóban magasabb, körülbelül 40-50 ezer fővel. De ez a 245 ezer fő is alacsonyabb, mint a válságot megelőző időszakban volt. Vagyis amit önök reklamáltak, hogy tölthessenek otthon több időt, gondolkodjanak azon, hogy szeretnének-e munkahelyet, ezzel a munkaadók abszolút nem tudnak egyetérteni, mert mai adat az is, hogy közel 70-73 ezer üres álláshely van Magyarországon. Arról szívesen és hasznosan érdemes gondolkodni, hogy ezek a munkahelyek most vajon jó helyen vannak-e, már úgy értem, hogy a munkaadók és a munkavállalók szempontjából. Valószínűleg nem. Hiszen valóban van az országnak jó néhány olyan része, ahol magasabb a munkanélküliségi átlag, és ott ezekre a fejlesztésekre fokozott igény van. S jó néhány munkahelyteremtő programnál pluszpontot ér az, ha ilyen térségből adnak be pályázatokat. De ugyanígy említhetném a korábban időszakosan meglévő utazási támogatásokat, lakhatási támogatásokat, munkásszálló-építési programokat is. Vagyis ezek a programok mind-mind komplexen és együttesen értelmezhetők. Azt kategorikusan vissza kell utasítsam, hogy a magyar kormány tudás- és értelmiségellenes, mert ez abszolút nem így van, és nem így volt a járvány időszakában sem. Nem így volt, hiszen amikor a járvány első hullámában a csökkentettmunkabér-támogatási programunk, az úgynevezett Kurzarbeit elindult, külön fejezetet indított az Innovációs és Technológiai Minisztérium a kutatás-fejlesztés területén dolgozó, magasan kvalifikált munkahelyek megvédésére. Itt 320-330 ezer forintot biztosítottunk hat hónapon keresztül - minden hónapban ennyit - annak érdekében, hogy ez a tudás ne vesszen el sehol, hogy ne maradjon sehol asztalfiókban egy feltalálni vélt dolog, ne maradjon egy eljárás sem darabban. Tehát pontosan azért, hogy ezek a magasan kvalifikált magyar munkavállalók itthon maradjanak. Utólag már el lehet mondani, hogy abban az időszakban is nyilvánvalóan volt olyan külföldi szándék, hogy a mi szakembereinket külföldre csábítsák. Ezért aztán a kutatás-fejlesztés I. és a kutatás-fejlesztés II. programunk pont azt szolgálta, hogy ez az értelmiségi réteg itthon maradjon, sőt a programnak volt olyan eleme, hogy ha a munkaadók ebben a szituációban magasan képzett munkavállalókat vettek fel, ők ezt az összeget külön is megkaphatták. Tehát az, hogy tudás- és értelmiségellenesek vagyunk, a járvány időszakában sem volt igaz, és nyilvánvalóan most sem igaz. A források biztosításáról, a versenyképesség növeléséről már volt szó. Azt láttam, hogy a modellváltók irányába ment el a vita. Egyébként a följegyzéseimből látom, hogy például a bajai Eötvös József Főiskola állami, és nem a modellváltók között van, tehát van erre példa. De én is úgy érzem, hogy nem is ez volt ennek a gondolatfolyamatnak a lényege. A kuratóriumok csak olyan jogköröket kaptak, amelyek az állami fenntartónál voltak korábban, és nem valami olyasmit szereztek meg, amit valaki mástól vettek el. Tehát az alaptörvényi egyetemi autonómiára vonatkozó rendelkezések védik ezeket az intézményeket. Természetesen mindenki azt a területet, amit jobban ismer vagy jobban szeret, jobban is a lelkén viseli. Nyilván a felsőoktatási törvényben is vannak az oktatásra és a kutatás függetlenségére vonatkozó garanciák, és ezek most sem csorbulhattak. A modellváltók megkapták a szükséges forrásokat, és a legtöbb helyen szeptembertől visszamenőleg is kifizették a megemelt összegeket. Nem vitatom, hogy elképzelhető, hogy van olyan hely, ahol ez még nem történt meg, de az illetékes államtitkári kollégát mindenképpen arra fogom kérni - ennek nyilván valami leterheltség, vagy