Országgyűlési Napló - 2021. évi őszi ülésszak

2021. november 9. kedd - 221. szám - Az egyes képzéseket és a foglalkoztatást érintő törvények módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája a lezárásig - ELNÖK:

848 Sokat hallom azt is egyébként, hogy minek ennyi diplomás ember ebben az országban, túl sok a diplomás, kétkezi munkásra lenne szükség, szakemberekre lenne szükség, nem diplomás munkanélküliekre. Csak szeretném feltenni azt a kérdést, ki fogja kiképezni ezeket a szakembereket, ki fog nekik matematika-, fizika-, kémiaórát tartani, amikor menekülnek a tanárok, rekordmagas a pályaelhagyók aránya; akkor, amikor Magyarországon jelenleg rekordmértékű betöltetlen az oktatói állások száma; amikor a testneveléstanárnak kell kémiaórákat tartani lassan, mert nincs, aki kémia-, fizika-, matematikaórákat tartson. Ki fogja kinevelni ezeket a kétkezi szakembereket, szakmunkásokat? Vagy egyáltalán milyen szakmunkások lesznek belőlük, államtitkár úr? Mert ha botcsinálta segédmunkásokat akarunk, meg szalag mellett állókat, akkor az irány jó, de gondolom, hogy ön sem arra célzott, amikor versenyképes tudásról, versenyképes szakmunkásrétegről beszélt. Én nem azt hiányolom, mert ezzel is meg lettem a múltkor vádolva, hogy én azt kritizálom, miért nem a csúcsértelmiséget képzik ki ebben az országban, én nem azt mondom, hogy nekem azért vannak álmatlan éjszakáim, hogy honnan lesz ebben az országban ötszáz új vallásfilozófus, hanem azokat a szakmunkásokat, azokat a mesterembereket, akiket önök vizionálnak, ki fogja kitaníttatni. Novák Katalin miniszter asszony azt mondta, hogy a gazdasági helyzet nem teszi lehetővé azt, hogy érdemi, nagyarányú béremelés történjen. (20.30) Érdekes módon ezt a szempontot én nem hallottam, amikor arról volt szó, hogy a választások előtt két hónappal 13. havi nyugdíjat fizessenek vagy nyugdíjprémiumot fizessenek, vagy annál az irdatlan pénzszórásnál, amit műveltek a koronavírus-járvány alatt, és azoknál a százmilliárdoknál, amelyek egyszerűen hetente folytak ki az államkasszából, valahogy nem hallottam ezt a szempontot, hogy ezt a gazdasági helyzet nem teszi lehetővé. És az a helyzet, hogy amikor önök erre hivatkoznak, az egy borzasztóan álságos indok, tudniillik az, hogy majd ha a gazdaság erős lesz, akkor utána jut pénz az oktatásra. A helyzet pont hogy fordítva van: akkor lesz jó és erős gazdaság, hogyha jut pénz az oktatásra. Az általános jólétnek az alapja ugyanis, amikor az országban mindenki, a segédmunkástól kezdve az irodai dolgozón át a csúcsértelmiségiig meg a nyugdíjasig, amikor mindenki jól él, ennek az alapja az erős középosztály, az erős középosztálynak az alapja pedig az öntudatos és az önérdek-érvényesítő értelmiség. Az az értelmiségellenes hangulatkeltés, ami folyik ebben az országban, egészen elképesztő, mert pontosan ez az előfeltétele annak, hogy egyszer mindenki jobban élhessen. Van-e olyan, vagy inkább fordítva teszem fel a kérdést, államtitkár úr: van-e olyan ország az egész világon, ahol ez fordítva volt, ahol mindenki jól élt, ahol már nagyon jó volt a gazdaság, ahol már mindenkinek nagyon jó volt, és a végén, a sor végén, miután mindenkinek jó lett, kaptak pénzt a pedagógusok is? Hát, én egy ilyen országot sem ismerek. Ez a modell, amit önök erőltetnek, a magyar modell egyik országban sem volt sikeres, se az önök által hivatkozott illiberális távol-keleti országokban, se a skandináv országokban, se a V4-ekben, sehol nem volt ilyen. Mindenhol, minden országban előbb az oktatásba, a kutatásba, a fejlesztésbe fektettek be, és ez húzta maga után az egész gazdaságot, utána nőtt a jóléte mindenkinek, ez volt a gazdaságnak a motorja. Az a helyzet, az a gyalázatos helyzet, hogy ma Magyarországon az egyetemek nem a szegénységből való kitörésnek a lehetőségét adják meg, hanem konzerválják ezt a szegénységet. Ha valakinek nincsenek gazdag szülei, nincsen erős szülői háttér mögötte, akkor marad a nélkülözés, az önként vállalt szegénység; maradnak azok az ösztöndíjak, amelyek elveszítették a vásárlóértéküket; maradnak azok a szociális támogatások, amelyek gyakorlatilag értelmezhetetlenek a mostani inflációs viszonyok között; maradnak azok a kollégiumok, államtitkár úr, amelyeknek a 85 százaléka az önök saját 2017-es kormányrendelete szerint sem felel meg a minimumkövetelményeknek, és az önök által, saját maguk által meghatározott minimumfeltételeket sem teljesítik, alig alkalmasak a lakhatásra ezek az állami építésű kollégiumok. Vagy aki erről is lemarad, annak maradnak azok az albérletek, ahol az albérletárak az elmúlt években vidéken a másfélszeresére, itt, Budapesten pedig több mint a duplájára nőttek. És akinek sem kollégium nem jut, sem megfizetni nem tudja a méregdrága albérleteket, annak marad a mamahotel, maradhat koloncként a szülei nyakán, meg maradhat a hitelképtelensége, a képtelenség arra, hogy egyáltalán normális hitelhez jusson, hogy bármiféle lakást vásároljon magának. Ez az önök perspektívája. A mi perspektívánk pedig, a Polgári Válasz Mozgalom perspektívája pedig ezzel szemben az a polgári Magyarország, amelyet önök megtagadtak, amelyet önök politikai termékké silányítottak, amely az erős középosztályra épül, amely az öntudatos, önérdek-érvényesítő középosztályra épül, amely az elmúlt harminc év gyakorlatával szemben, amely ezt az értelmiségi réteget mindig szolgaságban tartotta, vagy a saját aktuális politikai érdekei mentén próbálta politikai eszközzé silányítani, ezt a réteget megbecsüli, megbecsüli a tudásukat, megbecsüli a szorgalmukat, az elköteleződésüket, megbecsüli ezt anyagilag, megbecsüli ezt társadalmi szinten, és ami egy olyan országot teremt, ahol végre mindenki a saját tudásának, a saját szorgalmának megfelelően boldogulhat és forgathat vissza a közösbe, hogy a végén mindenkinek jó legyen. Köszönöm szépen a szót, elnök úr. (Taps a Jobbik és az LMP soraiban.) ELNÖK: