Országgyűlési Napló - 2021. évi őszi ülésszak
2021. november 9. kedd - 221. szám - Az egyes képzéseket és a foglalkoztatást érintő törvények módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája a lezárásig - ELNÖK: - BENCSIK JÁNOS (független):
847 egy raktáros. Ezt sikerül talán elérni. Ez, azt gondolom, hogy teljesen abszurd. Teljesen abszurdum az, hogy ma Magyarországon nem az átlagkeresete a fizikai munkának, hanem a garantált bérminimuma lesz egyenlő a felsőoktatásban tanítással. Nagyon szeretném rögzíteni, hogy ez nem azok ellen szól, és nem azoknak a munkáját becsmérli vagy értékeli alul, akik fizikai munkát végeznek. Hadd mondjam el önöknek, hogy én egy olyan családból származom, egy alapvetően paraszti gyökerekkel rendelkező békéscsabai család sarja vagyok, ahol szinte az összes felmenőm kemény fizikai munkát végzett, és ahol a kemény fizikai munkának megvan a becsülete és a tisztelete. Nem arról van szó, hogy ezeknek az embereknek a munkáját ne kellene megbecsülni, ne kellene anyagilag ellentételezni, hanem arról van szó, hogy Magyarországon előállt egy olyan helyzet, hogy a szüleink és a nagyszüleink generációja, akik korábban azért dolgoztak, azért taníttatták ki a gyerekeiket, az én szüleim azért taníttattak ki engem, azért lehettem első generációs diplomás a családban, hogy majd többre vigyem, hogy az életben majd előrébb tartsak, hogy jó fizetésem legyen - a magyar szülők milliói voltak így -, ez most nem perspektíva. A társadalmi mobilitás elvesztette az értelmét. Ma Magyarországon nem rá kell beszélni a szülőknek a gyerekeit arra, hogy értelmiségi pályára álljanak, hovatovább tanárnak menjenek, hanem le kell beszélni róla. Ma Magyarországon egy tanárcsaládnak le kell beszélnie róla a gyerekét, ha pusztán azt nézi, hogyan tud érvényesülni az életben, hogy még véletlenül se válaszd a tanári pályát, fiam, mert hogy fogsz akkor megélni, menjél inkább kőművesnek, akkor kétszer-háromszor annyit megkereshetsz. És nem a kőművesek keresnek sokat, hanem akik a túloldalon vannak, azok keveset. Teljesen abszurd, teljesen megengedhetetlen ez a helyzet. Jelenleg ott tartunk, hogy ha valaki a kitörést keresi, akkor a tanári pálya helyett el kell menni a McDonald’sba vagy az Aldi pénztárosi állásába, és akkor talán jobban meg lehet élni. Ez lenne, tisztelt... - önökhöz szólnék, ha benn lennének a teremben nagy számban fideszes és KDNP-s képviselőtársaim, az a polgári Magyarország, amit önök annak idején megálmodtak? Ez lenne a polgári társadalom? És most sorolhatnék nemzetközi példákat. Önök nagyon nagy szeretettel hivatkoznak illiberális demokráciákra. Mondhatnám Szingapúr példáját, amely talán a sokat hivatkozott pozitív példája annak, hogy egy illiberális demokrácia is gazdaságilag mennyire sikeres tud lenni, vagy említhetném, mondjuk, Dél-Korea példáját, ahol alapvetően meritokratikus típusú kormányzás van, de nem szaladok ennyire messzire. És még Finnországot sem mondom, hanem említem, mondjuk, a balti államoknak vagy a V4-eknek a példáját. Itt van nálam például a European University Institute legújabb gyűjtése, ahol azt lehet nézni, hogy van itt két hosszú diagram, ezen a két hosszú diagramon Magyarország az egyiken az utolsó előtti a sorban, ez az egyetemi tanárok havi bruttó fizetése, a másikon pedig, ahol a pályakezdő oktatók fizetése található, az utolsó. Ez a két nyúlfarknyi piros kis vonal a hosszú-hosszú vonalak alatt, ez Magyarország. (Mutatja a papíron.) Önök szerint ez normális? Ha meg is valósul ez a kétszer 15 százalékos béremelés, akkor elő fog állni az a nagyon szerencsés helyzet, hogy még így se, a kétszer 15 százalékos emeléssel se fogják a felsőoktatásban dolgozó pályakezdők utolérni Romániát. Ha 50 százalékos emelés lenne, akkor érnék utol nagyjából Lettországot vagy Horvátországot. Ahhoz, hogy Csehországot vagy Lengyelországot utolérjük, ahhoz 100 százalékos emelés kellene, nem jövőre meg két részletben, hanem holnap reggel. Orbán Viktor miniszterelnök úr büszkén hivatkozik általában Lengyelországra, mint a V4-országok zászlóshajójára, amit Magyarországnak követni érdemes. Én most szeretném megjegyezni, ahhoz, hogy ezt a zászlóshajót követni tudjuk, 100 százalékos béremelés kellene a felsőoktatásban. Szeretném kérdezni önöktől, ha Lengyelország a zászlóshajó, akkor Magyarországon a pedagógusokat, különösen a felsőoktatásban dolgozókat mégis melyik mentőcsónakon eresztették le a vízbe, merthogy nagyjából most ott vannak. Az a helyzet, ezt elmondtam már sokszor, de el fogom mondani mindannyiszor, amíg ez a téma szóba kerül, mindaddig, amíg ilyen törvényeket hoznak, mindaddig, amíg a magyar felsőoktatásban dolgozóknak kétszer 15 százalékkal, a közoktatásban dolgozóknak meg 10 százalékos emeléssel akarják kiszúrni a szemét, mindaddig el fogom mondani, hogy tűrhetetlen és tarthatatlan az, hogy Magyarországon a nemzet szolgálata egyet jelent a szegénység önkéntes vállalásával. És aki így bánik a saját értelmiségével, az maga alatt vágja a fát, és önök, tisztelt kormánypárti képviselőtársaim maguk alatt és a nemzet alatt ezt motoros láncfűrésszel vágják. Nagyon beszédes az is, hogy aznap, amikor ezt a 10 százalékos emelést belengették a közoktatásban dolgozóknak, ugyanaznap jelentették be a 20 százalékos garantált szakmunkás-bérminimumot; feleannyira becsülik. A mostani szakadékot, amely ott húzódik a fizikai munkát végzők és a szellemi munkát végzők, a tanáremberek, a jövő generációt oktatók között, ezt nemhogy megpróbálnák közelíteni egymáshoz, hanem még egy éket vernek bele, hogy még jobban szakadjon ketté. Szeretném megkérdezni önöket, hova vezet ez. Van-e valami megfontolt nemzetstratégiai cél emögött, államtitkár úr? Ha az a nemzetstratégiai cél, hogy neveljünk ki a nyugati multiknak olcsón, jól, fegyelmezetten, kevés hozzáadott értéket termelő munkavállalókat, szalag mellett robotolókat, akkor ez egy tökéletes irány, főleg, ha behozzuk még Ukrajnából, Vietnámból a még ennél is olcsóbban dolgozó kétkezi dolgozókat, akkor ez tökéletes irány.
